A lélek súlya 21 gramm
2018. november 30. írta: captain schuro

A lélek súlya 21 gramm

Az elgondolás, miszerint az emberi test 21 grammot veszít a halál beálltakor, egy több mint száz éves, kísérletsorozatból ered.

Az abban való hit, hogy lelkünk halálunkkor elhagyja testünket, nem modern kori dolog, a jelenség “tetten érése” – azaz számszerűsítése – azonban egy 20. század elején tevékenykedő amerikai orvoshoz, Duncan MacDougallhoz köthető.

Duncan MacDougall 1911-ben.

gramm3.png
Duncan MacDougall amerikai orvos az 1900-as évek elején egész karrierjét arra áldozta, hogy tudományosan alátámassza a lélek létezését. Abból indult ki, hogy minden létező anyag mérhető, így tehát az emberi lélek is. Csak meg kell mérni…

1907-ben publikált kísérletei meglehetősen morbidak voltak, és sokkal inkább a laikus logikájával futott neki, mint tudományos alapossággal. Haldoklókat keresett, és “talált is” hat személyt: négyük tuberkolózisban, az ötödik cukorbetegségben, a hatodik személy egy meghatározhatatlan betegségben szenvedett.

Páciensei már végső stádiumban voltak, alig mozogtak. Ágyukat úgy alakította át, hogy azok egy nagyon érzékeny mérlegként működtek, majd várta, hogy meghaljanak. A többit már nem nehéz kitalálni. MacDougall megállapította, hogy az ember 21 grammot veszít súlyából halála után, így tehát a lélek létezik, mérhető, súlya pedig 21 gramm.

Kontrollkísérletei során 15 haldokló kutyát is a mérlegre tett, az ő kimúlásukkor azonban semmilyen súlyvesztést nem tapasztalt – ezzel pedig bizonyítottnak érezte azt a vallási meggyőződését, miszerint az állatoknak nincs lelkük. Vizsgálatai eredményeiről – hatéves kutatás után – 1907-ben a New York Times számolt be.

A New York Times cikke 1907. március 11-ből.

gramm2.png
Megállapítását persze sokan kétkedve fogadták. Azt állították, a mérleg nem volt elég pontos, de a lényeg, hogy a halál beálltát nem lehet “másodpercre pontosan” megállapítani. Márpedig utóbbi lenne a kísérlet egyik kulcseleme. Az orvos így válaszolt: A lélek súlya gyakorlatilag az utolsó lehelet távozásakor hagyja el a testet, a nyugodtabb természetű emberekben azonban akár egy percig is ott maradhat.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a hat esetből egyszer jött ki azonnal a 21 grammhoz közelítő érték, máskor csak több részletben. Két esetet pedig maga MacDougall minősített érvénytelennek. A kritikát elfogadva további méréseket tartott szükségesnek. A Kísérletező kedvű férfi 1911-ben került ismét a hírekbe, állítólag megtalálta a módot a testből távozó lélek lefényképezésére. Aztán Duncan MacDougall eltűnt a média érdeklődési köréből, 1920-ban pedig elhunyt.

Augustus P. Clarke

gramm1.png
MacDougall kísérletének esetlegességére és hibáira először Augustus P. Clarke mutatott rá. Szerinte a MacDougall által tapasztalt 21 grammos súlyvesztés nagy valószínűség szerint annak köszönhető, hogy a halál beálltakor a tüdő nem hűti tovább a vért, aminek következtében hirtelen megemelkedik a test hőmérséklete – ez pedig megugró izzadáshoz vezet. A 21 grammnak tehát szerinte semmi köze nincs a lélekhez.

Az amerikai orvos megállapítása tehát tudományos szempontból nem állja meg a helyét. Ez persze önmagában nem jelenti azt, hogy ne lenne lelkünk, ám súlya biztosan nem mérhető. A 21 grammot viszont Alejandro González Iñárritu 2003-as filmje világszerte ismert fogalommá tette.

A bejegyzés trackback címe:

https://4444k.blog.hu/api/trackback/id/tr6514406780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.