A klondike-i aranyláz.
2020. május 22. írta: captain schuro

A klondike-i aranyláz.

A klondike-i aranyláz 1897-ben tört ki a kanadai Yukon terület Dawson City nevű városának közelében, az alaszkai határ mellett.

1896 augusztusában a tagish (az atapaszkák egyik csoportja) származású Skookum Jim Mason (szül. Keish) unokatestvérével Dawson (Tagish) Charlie-val és unokaöccsével, Patsy Hendersonnal a Yukon terület déli határától pár kilométerre lévő Carcrossból észak felé tartott a Yukon folyó mentén, testvérét, Kate-et és annak férje George Carmackot keresve. A Klondike folyó torkolatánál találkoztak velük, valamint egy új-skóciai származású aranyásóval, Robert Hendersonnal, aki a Klondike-tól délre lévő Indian folyó mentén kutatott, de felhagyott vele, mert nem akart az indiánok közelében lenni. A csoport követte a Klondike folyását egészen a Rabbit (ma: Bonanza) patakig, ahol jávorszarvasra akartak vadászni.

1896. augusztus 16-án gazdag aranylerakódásra bukkantak a Rabbit patakban: valószínűleg maga Skookum Jim fedezte fel, de egyes források szerint Kate Carmack. A területet hivatalosan George Carmack nevére foglalták le, mivel tartani lehetett attól, hogy egy indián által bejelentett igényt nem fogadnak el, a környék bányászai pedig nem tartanak tiszteletben.

A lelet híre gyorsan terjedt a Yukon völgyében, és az addig a Fortymile és a Stewart folyóknál dolgozó aranyásók voltak az elsők, akik területekhez jutottak a Bonanza, az Eldorado és a Hunker patakok mentén. Henderson, aki mindössze néhány mérföldnyire, a hegy másik oldalán dolgozott, már csak akkor értesült az aranyról, amikor a jó helyek mind elfogytak.

A sikerrel járt aranyásók első csoportja 1897. július 17-én érkezett meg Seattle-be; a szerencsét próbálók rohama egy hónapon belül megkezdődött. 1898-ban a klondike-i terület lakossága 40 ezerre ugrott, a megnövekedett populációt éhínség fenyegette.

Az aranyásók többsége az alaszkai Dyea kikötőjéből indulva a Chilkoot-hágón keresztül, szintén jelentős részük pedig a 15 km-re lévő Skagwayből indulva a White-hágón át jutott el a már kanadai területen fekvő Bennett-tóhoz. Itt csónakokat építettek, melyekkel 800 kilométert kellett megtenniük a Yukonon. 1899-ben elkészült a „White Pass and Yukon” vasútvonal első szakasza Skagway és a Bennett-tó között, így Dyea forgalma csökkent – bár ekkorra már a roham legnagyobb hullámai is alábbhagytak.

A meredek és veszélyes Chilkoot-hágóra felkapaszkodó ösvény 800 méterén 300 méteres szintkülönbséget kellett leküzdeni. A hegyoldal málhás állatok számára járhatatlanul meredek, így minden csomagot emberi erővel kellett feljuttatni a kanadai határőrállomásig. A hegymászást a jégbe vájt 1500 lépcsőfok könnyítette valamelyest.

A White-hágó alacsonyabb, de nehezebben járható volt: a Halott Lovak Ösvényének nevezték, mivel mintegy háromezer állat pusztult el rajta.

További útvonalak vezettek a Copper folyó völgyében; a Stikine folyó és a Teslin-tó mentén; és két kizárólag kanadai területen haladó ösvény is volt az Ashcroft és az Edmonton.

A területet gőzhajóval is meg lehetett közelíteni, 2600 km-t utazva felfelé a Yukonon, de ez sem volt biztonságosabb megoldás: 1897 végén az alaszkai Fort Yukonnál egy gőzös a jég fogságába esett, utasait ki kellett menekíteni.

Az aranylázban becslések szerint százezer ember vett részt, 1898-ra 30 ezernek sikerült eljutnia Dawson Citybe. Az első népszámlálás alkalmával, 1901-ben már csak 9000 fő élt itt.

A klondike-it tartják a legbékésebb aranyláznak: a kanadai hatóságok, főként a rendőrség északnyugati egysége, a North West Mounted Police Sam Steele vezetésével, mindent megtettek, hogy a tömegrohamot biztonságos és törvényes keretek között tartsák. Megelőzendő az előző két évben Dawson Cityben kialakult helyzetet, csak azokat engedték be a yukoni területre, akik megfelelő mennyiségű (egy tonnányi!) élelemmel és felszereléssel rendelkeztek. A mounty-k ebben az időszakban szereztek hírnevet maguknak, amire szükségük is volt, a parlamentben ugyanis a megszüntetésük lehetőségét fontolgatták.

George Carmack


Klondike-i gyerekek az aranyláz idején, 1899.

A nagy Klondike arany rohanás
A Chilkoot-hágón átkelő aranyásók.

A nagy Klondike arany rohanás
A tél közeledtével mínusz 30 Celsius-fok alá esett a hőmérséklet.

A nagy Klondike arany rohanás
Bányajogért sorban álló bányászok Victoria-ban.

A nagy Klondike arany rohanás
Aranyásók menetelése a Chilkoot-hágón.

A nagy Klondike arany rohanás
A bal oldalon a Klondike News 1898 áprilisi számának borítja, optimista előrejelzéssel, hogy ebben az évben várhatóan 40 millió dollár arany kitermelés várható. A jobb oldalon az angol Punch angol magazin borítója figyelmezteti a kalandorokat, hogy mi várható Klondike-ban

A nagy Klondike arany rohanás
Aranyásók úton Klondike-i lelőhely felé.

A nagy Klondike arany rohanás
Egy kényelmesebb tábor a módosabb aranyásók számára.

A nagy Klondike arany rohanás
Aranyásók a Klondike-i lelőhelyen.

A nagy Klondike arany rohanás
Tábor a Bennett-tó partján.

A nagy Klondike arany rohanás
Aranyásók a White-hágón.

A nagy Klondike arany rohanás
Aranyásók 1989 tavaszán készültek feljutni a Chilkoot hágóra

A nagy Klondike arany rohanás
A Klondike-i aranyásók.

A nagy Klondike arany rohanás
A Chilkoot hágó hó nélkül.

A nagy Klondike arany rohanás
Chilkoot-hágó és környéke. Legfontosabb pontok: 1. Dyea kikötő, 3. Canyon City, 5. Sheep Camp, 6. Scales (legmeredekebb szakasz kezdete, mérlegelő állomás is található volt errefelé), 7. Chilkoot-hágó (Alaszka-Kanada határ), 8. Stone Crib (és Crater-tó), 11. Lindemann-tó, 13. Bennett-tó (innen haladtak az átkelők csónakokkal tovább)

A nagy Klondike arany rohanás
Jack London a Klondike-i lelőhely felé. Aranyat nem talált, de itt szerzett tapasztalatai alapján írta meg későbbi világhírű műveit.


Chilkoot-hágó a csúcsról.

A nagy Klondike arany rohanás
Aranyásók munkában, 1898.

A nagy Klondike arany rohanás
Aranyásók a White-hágón.

A nagy Klondike arany rohanás
Aranyásók a Chilkoot-hágón.

A nagy Klondike arany rohanás
A Chilkoot-hágón menetelő tömegek 1898. áprilisában.

A nagy Klondike arany rohanás
Dyea város.

A nagy Klondike arany rohanás
Dawson City 1989-ben.

A nagy Klondike arany rohanás
Dawson City 1899. július 4-én.

A nagy Klondike arany rohanás
Akik valóban meggazdagodtak az „arany lázból”, azok a kereskedők voltak, akik olcsó áron vásárolták meg a nemesfémet a bányászoktól. Bal oldalon a tiszteletre méltó kereskedő, jobb oldalon a testőre.

A nagy Klondike arany rohanás
A White-hágó. A Halott Lovak Ösvényének nevezték, mivel mintegy háromezer állat pusztult el rajta.

A nagy Klondike arany rohanás

Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Klondike-i_aranyl%C3%A1z
https://www.magnusmundi.com/a-grande-corrida-do-ouro-de-klondike/

A bejegyzés trackback címe:

https://4444k.blog.hu/api/trackback/id/tr7415712918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.