Az angliai csata
2021. június 20. írta: captain schuro

Az angliai csata

Az angliai csata (angolul: Battle of Britain) alatt a második világháború során a német légierő (Luftwaffe) és a brit légierő (Royal Air Force) között a levegőben, a La Manche csatorna ellenőrzéséért vívott küzdelemsorozatot értjük. A náci hadvezetés a légtér ellenőrzését előfeltételnek tekintette Nagy-Britannia megszállásához.

A londoni Szent Pál-székesegyház kupolája kiemelkedik a lángoló épületek füstjéből a német Luftwaffe támadásai során, 1940. december 29.

1_49.jpg

A dunkerque-i brit kudarc és Franciaország elfoglalása után Hitler arra számított, hogy sikerül békét kötnie Angliával. Július elején a berlini sportcsarnokban elhangzott beszédében közölte is feltételeit: Németország uralja Európa meghódított területeit és visszakap néhány, az első világháborúban elveszített gyarmatot, cserébe Nagy-Britannia megtarthatja tengerentúli birodalmát. Angliában azonban csak egy gyenge csoport (Lord Halifax külügyminiszter vezetésével) fontolgatta a kiegyezést a németekkel, és ők is csak igen határozatlanul. Még Chamberlain is Churchill mellé állt, aki a Parlamentben kijelentette:

„Harcolunk a tengerpartokon, a kikötőkben, a mezőkön és a városok utcáin, és harcolunk a dombok között és a hegyekben. Soha sem adjuk meg magunkat, és ha, amit egy percig sem hiszünk, a sziget vagy annak nagy része le lenne igázva, akkor birodalmunk tengeren túli részein a brit hajóhad segítségével folytatják a harcot.” – Churchill

A RAF Bomber Commandja 1940. május 15-én bombázta először a Ruhr-vidéket, amivel megkezdődött Németország stratégiai bombázása. Az angliai csata a német válasz volt.

Heinkel He 111 a német bombázók a La Manche csatorna felett, 1940.

2_49.jpg

A hadműveleti terv szerint a késő esti, kora hajnali órákban német légi szállítású és légi deszant (Fallschirmjäger) alakulatok érkeztek volna meg Dover és Brighton városokba, hogy biztosítsák a kora reggel vízi úton érkező XVI. (XVI. Armee) és a IX. hadsereg (IX. Armee) inváziós erőinek minél akadálytalanabb partra szállását. A IX. hadsereg Le Havre térségéből indult volna Ventnor (Wight-sziget), Portsmouth és Brighton felé, a Boulogne-i német erők Eastbourne-be, Calais-ból pedig Folkestone-ba érkeztek volna. A XVI. hadsereg Dunkerque-ből, Ostendéből és Bruggéből a doveri-szoroson keresztül Ramsgate térségében szállt volna partra, a Cherbourg-ban állomásozó VI. hadsereg pedig a sík Lyme Regis felé tartott volna. A légi és vízi úton átdobott 9 hadosztálynyi erő körülbelül 67 000 katonájának műveleti területe Devon–Dorset (VI.), Nyugat-Essex–Southamptonshire (IX.) és Kent (XVI.) megyék partszakaszain kezdődött volna. A brit flotta műveleteit a Kriegsmarine aknazárakkal lassította vagy állította volna meg, közben felkészülve a tengeri és légi ellentámadásra. Az aknazárakat aknatelepítő hajók és tengeralattjárók rakták volna le.

Három légvédelmi ágyú torkolattűze a sötétben, London, 1940. szeptember 20.

3_49.jpg

A hadművelet végrehajtásáról a háború végéig nem tettek le a németek, de a felvázolt feltételek megteremtésére egyre kevesebb lehetőségük volt 1941-től, mert fogyott az üzemanyag, a muníció és az ember. Az Overlord hadművelet végképp megpecsételte a kivitelezés sorsát.

Légitámadási gyakorlat egy londoni iskolában, 1940. július 20.

4_47.jpg

A német légierő 1940. július 10-én indította meg támadásait a csatornán hajózó angol konvojok, a délkelet-angliai kikötők és radarállomások ellen. A kezdeti légi összecsapásokban a német bombázókat kísérő vadászgépek rendszerint létszámfölényben voltak az angol vadászgépekkel szemben, ezért azok nem tudták jelentősen megzavarni a támadásokat. Az elsüllyesztett hajók számának növekedése odáig vezetett, hogy a Brit Admiralitás leállította a hajóforgalmat a csatornán. Az első pár hétben a németek csak puhatolóztak, igyekeztek kiismerni ellenfelük gyenge pontjait, majd megindították a komolyabb támadásokat.

Egy német kétmotoros Messerschmitt BF 110 bombázó, becenevén „Fliegender Haifisch” (Repülő cápa), a La Manche csatorna felett, 1940. augusztus.

5_52.jpg

Augusztus 13-án a csata a második szakaszába lépett. A Luftwaffe célja a RAF felőrlése volt, ezért nagy erejű támadásokat indítottak a délkelet-angliai légibázisok ellen. A Királyi Légierő ezekben a napokban élte át legnehezebb pillanatait. Egyre több szükségrepülőteret kényszerült használni a katonai bázisok súlyos megrongálása miatt. Bár a repülőgépeiknek nem volt probléma a füves repülőterek használata, de az itt leszálló gépek karbantartása és feltöltése nagy gondot okozott a szerelőknek. Nemcsak ez ütközött nehézségbe, hanem az elvesztett, jól képzett pilóták pótlása is. Az újoncok gyakran pár órás kiképzés után hajtották végre első éles bevetésüket, így az ő veszteségeik érthetően még nagyobbak voltak.

Kondenzcsíkok az égbolton egy légi csata után Kent felett, 1940 szeptember 3.

6_52.jpg

A németek, hogy egy perc nyugtot se hagyjanak az angoloknak, megkezdték az éjszakai támadásokat is. Az egyik ilyen éjszakai támadás alatt egy német gép véletlenül London egyik lakónegyede felett oldotta ki a bombáit. Ez a pár bomba a csata fordulópontjához vezetett. A RAF ugyanis bosszúból augusztus 25–26. éjszakáján Berlint bombázta. Már úgy tűnt, hogy Anglia, de főleg a délkelet-angliai vadászvédelem összeomlik, és valóban csak napjai voltak hátra, amikor a németek megváltoztatták a taktikájukat.

Gyújtóbombák okozta tüzek a Temze keleti partján lévő dokkokban, 1940. szeptember 7.

7_51.jpg

Hitlert végtelenül felbőszítette Berlin bombázása. Mivel úgy látta, hogy a repülőterek támadásával nem fog tudni sikereket elérni (annak ellenére, hogy csak napokon múlott a győzelem), megparancsolta, hogy változtassák meg a célpontot, és a főváros megtámadásával kényszerítsék levegőbe az angolokat.

Hatalmas füstoszlop a dél-angliai kikötőváros, Plymouth felett, 1940 november.

8_50.jpg

Szeptember 7-én indult meg az első nagyszabású támadás London ellen. A következő napokban újra és újra támadtak a német bombázók. Ámde az angol pilóták a német vezérkar legnagyobb megdöbbenésére nem akartak fogyni. Így a német pilótákat szinte naponta nagy veszteségek érték. Ezt látva, Hitler és vezérkara felismerte, hogy nem tudja megsemmisíteni a RAF-ot, és szeptember 17-én elhalasztotta az angliai partraszállás tervét.

Egy légi csatában lelőtt német Dornier repülőgép roncsai egy londoni ház tetején, 1940. szeptember 21.

9_51.jpg

Szeptember végére a nappali bombázások egyre ritkultak, majd október 6-ától a bombázók már csak éjszaka tűntek fel London felett. Ezek sok civil életét oltották ki - brit becslések szerint 40 000-ét -, de Anglia védelmi képességeit nem csökkentették számottevően. Nappal már csak bombával felszerelt vadászgépek támadták az angol repülőtereket, de idővel ezeken a bevetéseken is egyre több német pilótát lőttek le. Az időjárás rosszabbra fordulásával a bevetések száma is csökkent, végül a nappali bevetések október végére teljesen megszűntek.

A munkások egy hanglokátoron dolgoznak, valahol egy angliai gyárban, 1940. július 30.

10_49.jpg

Az egyik momentuma ennek a harcnak, egy az első világháború alatt kifejlesztett eszköz, a radar lett. Ahhoz, hogy a brit hadvezetés kevés gépét egyre nagyobb hatásfokkal tudja használni, szükséges volt egy előrejelző rendszer, minden egyes pillanatban tudni kellett, hogy hány gép van a levegőben, milyen irányba és milyen sebességgel haladnak. Ezzel radikálisan csökkenthette a járőrszolgálatot teljesítő repülőgépek számát, így időt adva a legénységnek a pihenésre, illetve a repülőgépek karbantartására.

Rossz látási viszonyok között a radarirányítás hatásfoka nem volt megfelelő, mivel a radarirányítók a repülőket csak az ellenséges gépek közelébe tudták navigálni, a végső megközelítés látás alapján történt. A kezdetleges radarok működését a kelő nap megzavarta.

Bombák Tilbury kikötője felett 1940. október 4.

11_47.jpg

Két német Ju 87 Stuka zuhanóbombázó tér vissza a brit déli partok elleni támadásból, az angliai csata során, 1940. augusztus 19-én.

12_49.jpg

Utolsó ellenőrzés a Berlin bombázására induló brit bombázón, 1940. október 24.

13_48.jpg

Hosszú expozícióval készített kép, egy Fleet Street-i bérház tetejéről egy légitámadás során, London, 1940. szeptember 2.

14_49.jpg

Az akár 1500 ember befogadására is alkalmas Aldwych metróállomás az egyik legfontosabb óvóhely volt az angliai csata során, Londonban, 1940. október 8.

15_45.jpg

A Westminster-palota az égő városban.

16_47.jpg

A bombák okozta lökéshullámok ereje egymásra dobálta a bútorszállító teherkocsikat, 1940. december 5.

17_47.jpg

A polgári védelmi szolgálat tagjai egy fiatal lányt kisérnek akit egy német nappali bombázás után mentettek ki egy bombatalálatot kapott épület romjai alól, 1940. október 23.

18_43.jpg

Tűzoltók munkában egy német nappali bombázás után a London Bridge mellett, 1940 szeptember 9.

19_46.jpg

Több száz ember, akik közül sok elvesztette az otthonát, menedékhelyként használják a délkelet-angliai Hastings város barlangjait, 1940. december 12.

20_40.jpg

Egy éjszakai német bombázás után a boltos a megszokott időben ki nyitja üzletét.

21_33.jpg

Egy lelőtt német Heinkel He 111 bombázó Anglia délkeleti partvidékén, 1940. július 13.

22_34.jpg

A munkások feldarabolják a német bombázók maradványait, amelyeket 1940. augusztus 26-án lelőttek Anglia felett.

23_35.jpg

Az Anglia felett lelőtt német repülőgépek maradványai, 1940. augusztus 27.

24_34.jpg

Egy német Heinkel He 111 bombázó London felett, 1940 ősze.

25_31.jpg

Mrs. Mary Couchman, egy kis kenti falu 24 éves gondnoka három kisgyermeket, köztük a fiát, védi a testével egy német légitámadás során, 1940. október 18.

26_30.jpg

A London feletti léggömbzár két égő ballonja egy légitámadás során az angliai Kent partjainál, 1940. augusztus 30.

27_29.jpg

A német bombázások alatt telibetalált emeletes busz maradványai, London, 1940. szeptember 10.

28_27.jpg

A dokkok és raktárak romjai a német bombázás után a londoni Docklands negyedben, 1940. szeptember 17.

29_27.jpg

A romokon üldögélő kisfiú kitömött állatfiguráját szorongatja. A kisfiú éppen játszani volt barátaival mikor a bombázást jelző szirénák megszólaltak, mire hazaért már csak a lerombolt otthonát találta meg, szülei és testvére a romok alatt lelték halálukat.

30_26.jpg

Egy német bombázó megszabadult a bombáitól, 1940. szeptember 20.

31_24.jpg

Hatalmas tüzek a londoni Surrey kereskedelmi dokkokban a német bombázás után, 1940. szeptember 7.

32_23.jpg

Tűz tombol London belvárosában miután egy magányos német bombázó gyújtó bombákat dobott a városra, 1940. szeptember 1.

33_24.jpg

Londoni családok ünneplik a karácsonyt egy föld alatti óvóhelyen, 1940. december 25.

34_23.jpg

London iparnegyede lángokban egy német rajtaütés után, 1940. szeptember 7.

35_21.jpg

A londoni Állami Levéltár lángokban egy német rajtaütés után, 1940.

35a.jpg

A 14 éves Erzsébet hercegnő testvérével, Margittal üzenetet küldenek a BBC gyerekműsorában a világháború miatt kitelepített gyerekeknek, 1940. október 22.

36_19.jpg

Brit katonák egy Messerschmitt 110 vezérsíkjával, amelyet brit vadászgépek lőttek le az angliai Essexben, 1940. szeptember 3.

37_16.jpg

A Windmill Színház a bombázások között revü- és balett előadásokat tartott a londoni emberek számára. A művészek a színházban éltek az öltözőikben matracokon aludtak. A képen az egyik lány a show után még mosakodik, míg a többiek már mélyen alszanak festői jelmezükkel körülvéve, 1940. szeptember 24.

38_16.jpg

Több bombatalálatot kapott csarnok romjai, egy ismeretlen londoni körzetben, 1940. október 16.

39_14.jpg

Hatalmas bombakráter az Elephant and Castle városrész egyik utcájában a német bombázás után, 1940. szeptember 7.

40_14.jpg

Gyerekek nézik a strandot a szögesdrót kerítés mögül, amelyet Nagy-Britannia parti védelme részeként építettek.

41_11.jpg

Ethel Gabain művész, akit az Információs Minisztérium nevezett ki háborús képek készítésére, 1940. november 28-án London keleti végén a romok között dolgozik.

42_11.jpg

Egy német géppuskás a Heinkel He 111 bombázó orr részében, 1940. november.

43_9.jpg

Egy fiú a "London története" című könyvet olvassa egy londoni könyvesbolt romjai között egy 1940. október 8-i légitámadás után.

44_9.jpg

Forrás: rarehistoricalphotos, wikipédia

A bejegyzés trackback címe:

https://4444k.blog.hu/api/trackback/id/tr5416599138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása