Az első világháborúban az újabb, nagyobb és hatékonyabb fegyverek még pusztítóbb sebeket és veszteségeket tudtak okozni, így annak érdekében, hogy minél jobb védelemmel vértezzék fel katonáikat, a hadseregek hatékonyabb páncélzatok kifejlesztésén kezdtek el dolgozni. A brit és a francia hadsereg 1915-ben kezdte el felszerelni katonáit acélsisakokkal, és bár ezek a sisakok is nagyon hasznosak voltak a harcmezőkön, még hagytak kívánnivalót maguk után, főleg a német tervezésű Stahlhelmhez képest, amely sokkal jobb védelmet biztosított a katonák fejének és vállának. Nem sokkal ezután már olyan páncélt kaptak, ami az egész testüket védte: egy vászonkabátra voltak fémlemezek erősítve. A német haderő 1916-tól védte katonáit nikkelpáncéllal. Bár ezeket a védőfelszereléseket később nagyüzemben gyártották, alkalmazásuk mégsem volt rendszeres. Annak ellenére, hogy a háború vége felé közeledve a brit orvosok megállapították: a sérülések háromnegyede elkerülhető lett volna a hatékony és erős páncélok viselésével.

Páncélruhás katonák, 1917. október:Páncélruhás Német katona 1917A német páncélok egyébként annyira jónak számítottak akkor is, hogy az amerikai és brit katonák gyakran vették hasznukat megszerzésük után.Egy katona acéllemezekből álló páncélban, 1914 körülAmerikai katona német páncélba bújva, 1918Olasz katona páncélban.Egy amerikai katona páncélban, 1917 körülA páncél 18 kilós volt, nem lehetett egyszerű menetelni benneAmerikai acél sisak szemvédővel.Orosz páncélruha változat.Grúz katonák hagyományos páncélban öltözve, 1918

Ír katonák elkobzott német páncélba bújva, miközben épp a németek egyik fegyverét vizsgálják 1917. július 31-én.Amerikai katonák egy könnyített páncélruhát tesztelnek, 1918Angol katona páncélruhában, 1917 körülEgy páncélkészítő üzem, New York, 1917