1952. december 5-től kezdődően egyre sűrűbb füstköd - szmog - telepedett Nagy-Britannia fővárosára. A látástávolság alig 50 méterre, sőt helyenként 10 méterre csökkent, ellehetetlenült a közúti, a vasúti és a légi közlekedés is. A sűrű füstködben nappal is este volt, a helyi sajtó "toxikus sötétségről" írt. A helyzet néhány napig kritikus volt, december 5-9 között négyezerrel több ember halt meg, mint más években ugyanebben az időszakban. A halálozás olyan szintet ért el, mint utoljára 1866-ban, a legutolsó kolerajárvány idején. Ez az eddig ismert legnagyobb városi levegőszennyezési katasztrófa. Legalább százezer ember betegedett meg, a legveszélyeztetettebbek a csecsemők és a 45-60 év közöttiek voltak. Érdekes módon, a kritikus öt napot a teljesen egészséges emberek "kellemetlenségnek" értékelték. Az 1952. decemberi szmog-katasztrófa a XX. század egyik legsúlyosabb levegőszennyezése volt, és a következő év kora tavaszáig tartott. A levegőszennyezés áldozatainak száma a teljes időszak alatt a becslések szerint 12.000 fő volt.