Észak-Oszétiában, valahol a Kaukázusban található Dargavs, híres történelmi és építészeti látványosságokkal teli kis falu. Halottak városának is hívják. 99 csoportos sírkamrát lehet találni itt a picékben.
A "falucska" nevét elsőként a XIV. századból, oszét iratok említik, melyek az akkoriban a környéken letelepedők elbeszéléseit tartalmazzák.
A látszólag egyszerű, fehér kőből épült házak akár hegyi kunyhónak is tűnhetnének, ám ezek az épületek valójában kripták. Maga a város egy ősi temető, a hajdan itt élt emberek csontvázaival. Minél magasabb egy épület, annál több holttestet rejt magában.
Először csoportos temetések voltak, majd a családok temetkeztek a pincékbe. A sírkamrák felé tornyokat építettek. Melléjük temették a ruhákat, saját eszközeiket.
A pestis járvány idején a fertőzöttek önként vonultak a boltívekbe a családjuk védelmébe. A helyiségek jó klímája miatt mumufikálódtak a testek, jó állapotban maradtak meg.
A legöregebb sírkamrák a 16. században épültek. Régészek felfedezték, hogy a holttestek egy olyan szerkezetben vannak elásva, mely úgy néz ki, mint egy hajó.
Ez kérdéseket vet fel, hogy miként került hajó a hegyekkel körülvett helyre, ahol még csak folyó sincs. Valószínűsíthető, hogy szimbólumként építették ezeket, hogy a halottak úgymond át tudjanak evezni a túlvilágra.
Sok mítosz és szóbeszéd kering a Halottak városáról. A múltban a helybéliek úgy tartották, aki egyszer ellátogat ide, az sosem tér vissza. Az utat halálos átoknak tartották, és a babonások a mai napig ezt gondolják róla.
Egy másik mítosz szerint, ha egy itt élő személy bedobott egy érmét a sírkamra előtt álló kútba, és az a kút alján megütött egy követ, akkor biztos lehetett benne, hogy halála után a lelke a mennyországba nyer bebocsátást.
Időközben az UNESCO védetté nyílvánította, de ez sem óvta meg a helyet a sírrablóktól. Még a csontokat is ellopják.
