A szovjet beavatkozást az országon belüli hatalmi harcok előzték meg. Közvetlen előzménye, hogy a szovjetbarát M. Taraki kormányát megdöntötte Hafizullah Amin 1979. szeptember 17-én. Az iráni iszlám forradalom könnyen átterjedhetett Afganisztánra, destabilizálva ezzel a SZU közép-ázsiai köztársaságait, és ez aggasztotta a szovjet vezetést.

1979. december 24-től 26-ig három napon át érkeztek a szovjet szállítógépek a kabuli és a bagrami repülőtérre. December 27-én reggel kezdődött Kabul stratégiai pontjainak megszállása, utcai harcok kíséretében. Különleges KGB egységek elfoglalták az elnöki palotát, Amint és családját megölték, az új vezető Babrak Karmal lett. Rövid időn belül megszállták az ország stratégiai pontjait. A bevonulást élesen elítélte a nemzetközi közvélemény. Az USA csökkentette a SZU-ba irányuló gabonaexportját, és a moszkvai olimpia bojkottjára szólított fel.

A szovjet hadvezetés eleinte nem számolt komoly harcokkal, és elhúzódó háborúval. A vezérkar a hadműveleteket csak néhány hónapra tervezte, de végül kilenc évig tartottak.

1985-ben a Szovjetunióban megindult peresztrojka hatására az afganisztáni háború is más megítélés alá került. Egyrészt a sajtóban szabadabban beszélhettek a témáról, másrészt a legfelső vezetés is belátta, hogy a további szovjet részvétel a háborúban értelmetlen. Kabult és a megyeszékhelyeket ellenőrzésük alatt tartották ugyan, de az elfoglalt vidéki területeken képtelenek voltak megszervezni a helyi szervezetek munkáját.

1988. április 15-én zajlott Genfben az Afganisztán konferencia, amelyen a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Afganisztán és Pakisztán küldöttsége vett részt. A szerződést az ENSZ által közvetített hatéves tárgyalás előzte meg. A szerződés szerint 1989. február 15-ig valamennyi szovjet egységet ki kell vonni az országból. A szerződés teljesítése szovjet részről 1988. május 15-én kezdődött. A szovjet kivonulással egyidőben a mudzsheddin jelentős offenzívákba kezdett a már kiürített területeken. A kivonulás első szakasza 1988. augusztus 15-ig folyt le Kandahár–Herát irányban. A második szakasz 1988. novembertől 1989. február 15-ig tartott Dzsalalabadtól Kabulon át a határig. A légierő folyamatos légicsapásokkal biztosította a csapatmozgásokat.

A szovjet veszteség 26 660 halott és 30 000 sebesült, kb. 1.5 millió afgán halt meg, és több mint 5 millió kényszerült elmenekülni. A háború a súlyos gazdasági gondokkal küszködő Szovjetuniónak évi 5 milliárd dollárjába került.

T-62D tank a Kandahar – Herat autópályán, Shindand város közelében.

A Shindand légibázis bombázás után.

5. gárda-harckocsihadsereg tisztjei afgán katonákkal, 1986.

Szovjet katona egy kilőtt T-34 tank előtt.

Salnikov őrmester afgánokkal.

Szovjet katonák egy afganisztáni börtön előtt, Farah tartomány.

Lev Leshchenko orosz énekes fegyverrel.

UR–67 szovjet aknamentesítő jármű egy hegyi úton.

Egy kilőtt BMP–2 szovjet gyalogsági harcjármű.

107 mm-es Katyusa rakéták.

Lefoglalt fegyverek.

Lev Leshchenko orosz énekes géppuskával.

Aknaszedő tank a hegyekben.

Tankok, Kandahár város közelében lévő szorosban.

Szovjet katonák szovjet barát afgán katonákkal.

Szovjet katonák egy díszes afganisztáni teherautó előtt.

Egy tiszt, Masha nevű majmával.

A sérült felszerelés semlegesítése a kivonás során.

Egy hűséges elvtárs.

Szovjet katonák egy kilőtt T-62 tank előtt.

Szovjet katonák elhagyott T-54-es tankokon.

Harcosok.

Gennadi Tishin (középen) a légvédelmi zászlóalj parancsnoka.

Gennadi Tishin szemüvegben a BMP–2 gyalogsági harcjárművön.

Közös hadművelet a DRA csapatokkal. Maravara szurdok. Kunar tartomány.

Olasz műanyag harckocsi-akna.

Helyi önvédelmi egység.

Forrás:
https://bashny.net/t/en/126946
https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Szovjetuni%C3%B3_afganiszt%C3%A1ni_h%C3%A1bor%C3%BAja