Az Atlanti fal (Atlantikwall) egy hatalmas, a második világháború idején: 1942 és 1944 között a nácik által épített védvonal volt, amely Finnországtól és Norvégiától Dánián, Hollandián, Belgiumon, a Csatorna-szigeteken keresztül egészen Franciaországig és Spanyolországig húzódott, és bár leltár nem készült róla, de a szakértői becslések szerint szétszórtan Európa nyugati partvonala mentén mintegy 8119 bunkerből és erődített őrházból állt. A kiépített védvonal a tervek szerint arra szolgált, hogy a szövetségesek támadását még a tengerparton hiúsítsa meg. 1944-ben aztán a normandiai partraszállásnál a szövetségesek néhány óra alatt átverekedték magukat a legtöbb eléjük kerülő akadályon, a védvonal többi részét pedig egyszerűen megkerülték. Így a legtöbb erődítmény sértetlenül érte meg Nyugat-Európa felszabadulását.

E a hatalmas erődrendszer tervezője Hitler közvetlen munkatársa Fritz Todt volt, aki rohamosztagosból főépítésszé az 1930-as években vált. Az ő nevéhez fűződik a németországi autópályák építése is, amelyeket tervezőjük a háború után Franciaországon keresztül egészen Spanyolországig szeretett volna elvezetni. Todt képes volt rendkívül rövid idő alatt összetett problémákat is megoldani, ezért Hitler előtt nagy tiszteletet élvezett A Todt-szervezet tizenötezer, különféle formájú és méretű tengerparti bunkert tervezett az atlanti part legsebezhetőbb pontjain, az építést azonban a szövetségesek 1944. júniusi partraszállása félbeszakította.

1945 után az érintett országok számára komoly dilemmát jelentett, hogy mit kezdjenek a rájuk maradt, a náci megszállás emlékét idéző betonkolosszusokkal. Egy részük lassan víz alá süllyedt, sok közülük megrongálódott, omlásnak indult. Franciaországban komoly vita bontakozott ki, hogy szabad-e műemléknek nyilvánítani a hitleri megszállók által épített erődítményeket. A közhangulat alapján ez egyelőre nem lehetséges, hiszen a francia nemzet ma is szégyennek tekinti a német megszállást. A belgák és a hollandok praktikusabban állnak a dologhoz, néhány erődöt eredeti állapotában őriztek meg, és helyenként gondosan restauráltak is.

A tengerparti védelmi rendszer építése, Normandia, Franciaország, 1940.

Egy bunker lejárata, Graben, Csatorna-szigetek, 1940.

Épülő radarállomás, Normandia, Franciaország, 1941.

Az Albert erőd, Csatorna-szigetek, 1942.

Erwin Rommel tábornagy ellenőrzi az atlanti fal építését az Ostend kikötő közelében, Belgium, 1942.

A tengerparti védelmi rendszer építése, Normandia, Franciaország, 1942.

Tengeralattjáró bázist építése, La Pallice, Franciaország, 1942.

Bunker építése a Pireneusokban, 1942.

Batterie Lindemann bunker, Sangatte, Franciaország, 1942. január.

Batterie Lindemann bunker ütegfegyver átvétele az építkezés befejezése után, Sangatte, Franciaország, 1942.

Őrszem egy bunkernél, Normandia, Franciaország, 1942.

380 mm-es partvédelmi löveg, Normandia, Franciaország, 1942.

Partvédelmi lövegek, 1942.

Egy bunker álcázása, 1942.

Egy bunker bejárata, 1942.

Egy 15,2 cm K 410 löveg a partvonalon, 1942.

Légvédelmi katonák, 1942.

A Todt bunker, Cap Gris Nez és Haringzelles között, Franciaország, 1942.

Német katona a Todt bunkernél.

Egy 4,7 cm PaK 36(t) páncéltörő löveg az egyik bunkerben. Normandia. 1942.

Német löveg Normandia strandján, 1942.

Egy 28 mm-es sPzB 41 könnyű páncéltörő löveg a védvonalon, Normandia. 1942.

Mozgókonyha az úton, Normandia, 1942.

Páncélozott személyszállító a kikötőben, Normandia, 1942.

Légvédelmi ágyúk a parton, Normandia, 1942-

Egy 60 cm-es flak légvédelmi reflektor telepítése a parton, Normandia, 1942.

Páncéltörő ágyúk, Normandia, 1942.

Würzburg radar légvédelmi helyzetben a parton.

Forrás: wwii.space, wikipédia