1914. decemberében járunk. Az első világháború már öt hónapja tartott, beköszöntött a tél. VI Benedek pápa átmeneti fegyvernyugvást javasol, ám senki sem hiszi, hogy ez lehetséges. Végtére is háború van. Ám a karácsony szelleme mégis megálljt parancsolt a fronton harcoló katonáknak. December 25-én a német katonák szembeszálltak a parancsokkal, és félretéve fegyvereiket gyertyát gyújtottak, karácsonyi dalokat kezdtek énekelni. A briteket és a franciákat először ez meglepte, később azonban ők is csatlakoztak az énekléshez. Mire a nap felkelt, a katonák félve előmásztak a lövészárokból és megindultak a semleges zóna felé.
Amint elérték egymást beszélgetésbe kezdtek, majd később meg is ajándékozták egymást. Apróságokat nyújtottak át addigi ellenségeiknek, hisz másuk nem is volt. Közösen énekeltek, ünnepeltek és átadták magukat az ünnep összetartó erejének. Ez nem volt tervezett, a katonák önállóan döntöttek arról, hogy ők ott, abban a helyzetben is megünneplik a karácsonyt.
A fegyverszünet sok esetben csak december 25-én valósult meg, máshol akár szilveszterig is eltartott. Voltak helyszínek, ahol az egész meg sem történt, a háború ugyanúgy folytatódott, mint a többi napon.
A frontkarácsony persze a felsőbb hadvezetés számára számos veszélyt tartogatott – mindenekelőtt azt, hogy az egymással barátkozó katonák nem lesznek hajlandóan visszatérni lövészárkaikba –, ezért a december 25-e utáni napokban a vezérkar mindent megtett a további hasonló esetek megakadályozására.
A szokás az első világháború elején még folytatódott ünnepnapokon, ám idővel kikopott. Ahogy egyre veszélyesebb fegyverek jelentek meg a frontvonalon, úgy az emberek is elvesztették hitüket ezekben a csodákban.
(via Imperial War Museums)
