A Danakil-mélyföld egy sivatagi medence, földrajzi szakszóval: valódi depresszió Etiópia északkeleti részén és Dél-Eritreában. A mintegy százezer afar által lakott terület a Föld legszárazabb és legmelegebb vidéke - a talaj mentén közel 70 °C-ot is mértek már.

Lesüllyedése lemeztektonikai folyamatok (riftesedés) eredménye; legmélyebb pontja száz méterrel van a tengerszint alatt. A mélyföldön két tűzhányó működik: az Erta Ale és a Dabbahu. Az előbbi bolygónk három, mindig aktív tűzhányójának egyike, a helyiek szerint: "hegy, ami mindig dohányzik".

A földtörténeti közelmúltban még tengerfenék volt, amíg a földkéreg mozgásainak következtében északkeleten ki nem emelkedett a Danakil-hegység, elvágva az összeköttetést a tengerrel. Az így közbezárt víz elpárolgott, és mintegy 3000 méter vastag sóréteget hagyott hátra az egykori tengerfenéken. A mélyedésekban található tavakat a környező magasföldeken beszivárgó talajvíz táplálja; vizük az állandó bepárlódás eredményeként sós. Hasonló okokból a kis, zömmel időszakos patakok vize is sós.

Ezen a pokoli vidéken folyamatos sóbányászat zajlik. A sóbányászok márciustól szeptemberig átlagosan 45 ° C-os hőségben dolgoznak, de nem ritka az akár 58 ° C-os elviselhetetlen hőség sem. A kitermelt sótömböket tevéken szállítják a feldolgozás helyszínére, ez olykor több napig tartó utat is jelenthet.

Észak-etiópiai részét lenyűgöző színvilága és a mindig fortyogó vulkánok miatt évente több száz turista keresi fel.

Arról is nevezetes, hogy itt találták meg AL 288-1 (Lucy), a 3,2 millió éves emberelőd maradványait.

A sivatagban 1888-ig fennállt szultánság székhelye Asayita volt. Az Avas folyón, Assab környékén a múlt század derekán kikötőt építettek. Mengisztu Hailé Mariam rendszerének bukása után ide menekült több fegyveres csoport, és ezek miatt a környék ma sem biztonságos.