A Monte Testaccio vagy Monte dei Cocci Róma egyik érdekes látványossága az ókorból, a mai Via Galvani területén helyezkedik el. I. e. 140 - i. sz. 250 között alakították ki a halmot, mely nem más, mint eldobált, repedt, sérült amforák (latinul testae) dombja. Ilyen tartóedényekben tárolták egykor a kereskedelemben értékesítésre szánt árut.

A mesterségesen kialakított domb 35-36 méter magas. Jelentőségére a régészek csak a 18. század végén figyeltek fel.

Eredetére számos magyarázat született, a birodalom népeinek adó összeírásait tartalmazó cserepeknek és a nérói tűzvész törmelékeinek egyaránt gondolták a halmot. De lehetett a Tiberis-menti cserépkikötő hulladéka is.

Legvalószínűbb, hogy a Hispania Baetica-i tartományból származó amfórák cserepei, amikben az antik Rómába szállították az olajat. A viszonylag durva kialakítású edények "egyszer használatosak" voltak, vagyis a szállítás után higiéniai okból összetörték őket.

forrás: wikipédia