1962-ig a mai Jennings Radolph-tó helyén egy apró amerikai városka, Shaw állt. Az Amerikai Hadsereg Mérnökkara ekkor úgy döntött, hogy a település beáldozható, és gátat építettek a Potomac-folyóra, hogy elárasszák a völgyet, és a benne fekvő várost. Az eredetileg Bloomington-tóra keresztelt vízduzzasztás 1981-re készült el teljesen, a helyieknek pedig a 60-as években össze kellett szedniük minden ingóságukat, és el kellett hagyniuk az otthonukat.

Shaw lakói azonban korábbi nyugodt életükön kívül egy különleges helyi jellegzetességet, az úgynevezett Indiánsziklát is féltették - sokan úgy gondolták, hogy a kődarabot őseik vagy az indiánok hagyták rájuk, és féltek, hogy baj történik, ha a szent követ elárasztják.

A sziklát Betty Webster Bishop édesanyja találta egy vasárnapon, amikor az erdőben sétált - ő nevezte el Indiánsziklának, majd a helyiek később csak Anyasziklának is hívták. A Jennings Radolph-tó partján kiállították egy részét, de az eredeti szikla ennél sokkal nagyobb volt, és egyik oldalán végighúzódott az a minta, amelyről modern becenevét, a Gofriszikla elnevezést kapta.

A szikla ugyanis azért ilyen különleges, mert gofriminta-szerű, háromszöges ábrák futnak végig rajta - egy jó ideig pedig senki nem tudta megmagyarázni, hogyan kerülhettek rá a furcsa jelek. Vita alakult ki arról, hogy vajon mesterséges vagy természetes képződményről van-e szó, ha pedig mesterségesről, milyen kultúra nyomait mutathatja. Sokan egyfajta írásrendszernek gondolták, vagy az indiánok különleges totemjének, néhányan ősi UFO-látogatás bizonyítékának hitték. Shaw elárasztása idején azonban az US Geological Survey szakértői megvizsgálták a sziklát, és megállapították, hogy ritka, de természetes képződményről van szó.

A sziklaformáció 250 millió éves, akkor jöhetett létre, amikor az Appalache-hegység kialakult. A homokkő anyagra annyiféle különböző irányú nyomás hatott, hogy különböző módon szilárdult meg és tömörödött össze, a vasérc pedig átjutott a még lazább részeken, és megszilárdult.
Az idő folyamán vörösvasérc képződött belőle, amely szilárdabb és tömörebb, mint a homokkő, ezért alakult ki belőle ilyen furcsa módon a mintázat.

Az Államokban korántsem ritka az ehhez hasonló sziklaformáció - találtak már hasonlót Oregon államban és a Tea Creek folyó hegyeiben is.

A geológusokat annak ellenére sem izgatja különösebben a szikla, hogy az 1977-es felmérés nem győzte meg az emberek egy részét, és még mindig rengetegen hiszik, hogy valójában mesterséges jelenségről van szó - ez persze nem bizonyítja, hogy valamiféle rejtélyről lehet szó, sőt, sokkal inkább azt jelentheti, hogy valóban egy egyszerű természetes képződménnyel van dolgunk. Mindenesetre a Gofriszikla mindenképpen különleges kődarab, és igazán kár, hogy nagy része ma már a víz alatt nyugszik.