2023. január 07. írta: captain schuro

Az RMS Olympic óceánjáró

Az RMS Olympic egy Olympic osztályú óceánjáró, amelyet 1908-tól 1910-ig két testvérhajója az RMS Titanic és a HMHS Britannic előtt építettek. Thomas Andrews hajóépítész volt tervezésének felügyelője és a hajó konstruktőre. Ez a hajó élte meg a legtöbb időt, túlélt egy világháborút és a testvéreit. A három hajó nagyon hasonló volt, de nem teljesen egyforma. A legnagyobb különbség az volt, hogy a Titanic katasztrófája miatt a Britannic acéllemezeit nem egy, hanem két szegecssor fogta össze. Emiatt kicsit nehezebb is volt. A hajók felépítményének kialakítása is mutatott némi eltérést.

Az RMS Olympic 1911-ben

1911. május 31-én indult el a próbaútjára Belfast-ból, épp azon a napon, mikor testvérhajóját, a Titanic-ot vízrebocsátották. Az út zökkenőmentesen zajlott, így aláírták a hajó papírjait, és elindult Southamptonba. Első útja 1911. június 14-én indult. Az út alatt összességében 21,7 csomós átlagsebességet ért el, annak ellenére, hogy az út alatt a rossz idő miatt néhányszor kénytelen volt az utazósebessége alatt hajózni. Egy héttel később, június 21-én érkezett meg sikeresen New Yorkba. A keleti irányú utat 22,5 csomós sebességgel teljesítette. A sikeres első út miatt újkorában különlegesnek számított de aztán a balesete a HMS Hawke-kal, és az 1912-ben elsüllyedt Titanic beárnyékolta hírnevét. Az Olympic valóban hatalmas népszerűségnek örvendett, mikor 1911. szeptember 20-án az ötödik útján összeütközött az HMS Hawke hadihajóval. Ám az, hogy túlélt egy ilyen ütközést (a jobb oldalán a hajótattól kicsit visszább sérült meg, és két rekesze vízzel telítődött)csak még jobban megerősítette azt, hogy az Olympic osztályú óceánjárók mind elsüllyeszthetetlenek. A hajó kapitánya az az Edward John Smith volt, aki a Titanic kapitánya is lesz azon a végzetes úton. 1912-ben a Titanic elsüllyedésekor az Olympic fogta a hajó rádiójeleit de túl messze volt, hogy a segítségére siessen. 1912. április 15-én az Olympic New Yorknál erősítette meg a hírt, hogy a Titanic valóban elsüllyedt. A hajó járatait a katasztrófa után néhány hónappal leállították és hat hónapra visszavitték a Harland&Wolff hajógyárba egy széles körű átépítésre és felújításra. Ezután az Olympic a maga 46 359 brt-val lett a legnagyobb brit hajó. Több mentőcsónakot és magasabb vízzáró rekeszfalakat kapott. 1913 tavaszán kezdte meg ismét a szolgálatát. 1914-ben az Olympic ismét az érdeklődés középpontjába került, mivel megmentette a brit Audacious csatahajó legénységét, mikor az aknára futott Írország partjainál és elsüllyedt. A háború korai szakaszában a hajó folytathatta a transzatlanti karrierjét, de ahogy a harcok súlyosbodtak már jelentős megkötésekkel. Végül 1914 őszén leállították az Olympic járatait, ugyanis a haditengerészet igényt tartott rá mint katonai csapatszállítóra.

Az RMS Olympic óceánjáró első útján megérkezik New Yorkba, 1911. június 21.

A háború alatt tarkára mázolták, hogy megtévessze az akkori célzóberendezéseket. 1915-ben csapatszállító hajóként szolgált.

Az első világháború néhány hónapjában az Olympic továbbra is utasokat szállított az Atlanti-óceánon, sőt még annak a brit hadihajónak a legénységét is megmentette, amelyik aknára futott Írország partjainál.

1915 szeptemberében az Olympicot katonai csapatszállítóvá nyilvánították, és a következő három év során 201 000 polgári személyt és katonát szállított. Az Olympic 1918 májusában a 22. katonai útja során élte át a legkomolyabb ellene intézett támadást. A hajót a német U-103-as jelzésű tengeralattjáró támadta meg, egy torpedót indítva a hatalmas óceánjáró irányába. Miután egy gyors kitérő manőverrel sikerült a torpedót elkerülnie, az Olympic váratlanul ellentámadásba kezdett. Ahelyett, hogy menekülőre fogta volna a dolgot, egyenesen a tengeralattjáró felé fordította az orrát, s teljes sebességre kapcsolt. A német búvárhajónak nem maradt ideje a lemerülésre, s az Olympic legázolta a nálánál jóval kisebb támadót. Az Olympic orr-része csak kisebb mértékben sérült meg, ám az ütközés ereje valósággal szétszakította a tengeralattjárót. A háború során az Olympic összességében igen figyelemre méltó teljesítményt ért el: 201 000 civilt, katonát: amerikait és kanadait, és a kínai munkászászlóaljak 12 000 tagját szállította el úticéljára veszteségek nélkül. Csapatszállító útjai során 276 000 km-t hajózott és ezalatt az idő alatt mintegy 347 000 tonna szenet használt fel.

A három tengeralattjáró-támadást túlélt hajót a "Megbízható Öreg" becenéven emlegették.

Az RMS Olympic építése a Harland & Wolff hajógyárban Belfastban, 1909

A nehéz idők után kicsit átépítették, majd 1920-tól megkezdhette működését "elavult" hajóként. A "tomboló" '20-as években az Olympic továbbra is nagy népszerűségnek örvendett és ezalatt az időszak alatt fő bevételi forrása már a filmsztárokból, bankárokból és egyéb híres emberekből jött össze. A hajó fedélzetén olyan hírességek utaztak mint Charlie Chaplin, Mary Pickford színésznő, Marie Curie, és Sir Arthur Conan Doyle.

Charlie Chaplin az RMS Olympic fedélzetén New Yorkban, Mary Pickforddal és Douglas Fairbanksszel 1921. szeptember 3-án.

Marie Curie az RMS Olympic fedélzetén , 1921.

Sir Arthur Conan Doyle és családja az RMS Olympic fedélzetén , 1923. április 3.

Az RMS Olympic szürkére festve és indításra készen és az RMS Titanic a Harland & Wolff hajógyárban, Belfastban, 1910

1934-ben a White Star Line és a Cunard hajótársaságok egyesültek és a kiöregedett hajókat leselejtezték. Így járt az akkor 23 éves Olympic. Ezen évben nekiütközött egy világítótoronyként használt hajónak, melynek 11 fős legénységéből 7-en meghaltak.

1935-ben kiöregedettnek találták, így egyszerűen leselejtezték. Előbb a belsejét szerelték ki. A szalon belső burkolatát, és a bútorokat átszállították egy White Swan nevű angol szállodába, ahol ma is az eredeti formában megtalálható, illetve bútorzatának eredeti darabjai a ma is működő Millennium nevű óceánjáró éttermében is láthatóak. Ezután átszállították a hajótestet a Skóciában található Inverkeithing városába, ahol a Thomas Ward bontó szétvágta. Az Olympic hosszú pályafutása során igazán figyelemre méltó teljesítményt nyújtott: 25 év szolgálati év, 430.000 utas, több mint 257 transzatlanti út, 1,8 millió mérföld.

Ezzel végéhez ért a luxushajózás korszaka.

Az RMS Olympic vízre bocsátása 1910. október 20.

Az RMS Olympic a belfasti Harland & Wolff hajógyár sójáján, 1911

A csónakfedélzet, a hajó jobb oldaláról nézve.

Az RMS Olympic faragott lépcsőfeljárója.

Az Olympic és a Titanic a belfasti hajógyárban, 1912. március 6.

Az Olympic (balra) és Hawke (jobbra) sérülései az ütközés után.

Az RMS Olympic a Wight-sziget közelében, 1912 októberében, hat hónappal a Titanic katasztrófája után.

Az RMS Olimpia a Titanic katasztrófáját követő felújítás során több mentőcsónakot és magasabb vízzáró rekeszfalakat kapott, Fred Pansing festménye, kb. 1912.

Az Olympic új mentőcsónakjai beszerelésre készen. Egy másik forrás azt állítja, hogy ezek a Titanic megmaradt mentőcsónakjai, amelyeket az Olimpia hozta vissza Southamptonba.

1914-ben az Olympic megmentette a brit Audacious csatahajó legénységét, mikor az aknára futott Írország partjainál és elsüllyedt.

Az Olympic csapatszállítóként, álcafestéssel, 1915.

Az RMS Olympic kormányosfülkéje.

Az RMS Olympic első osztályának ebédlője

Az RMS Olympic első osztályú olvasóterme.

Az RMS Olimpia 1922-ben.

Az RMS Olympic Southamptonban 1929-ben.

Az RMS Olympic rádiószobája.

Az Olympic (balra) és Mauretania (jobbra) Southamptonban 1935-ben, utolsó útjukra várva a Breakers-gyárba. Mauretania 1935. július 1-jén indult a skóciai Rosythba, és leselejtezték. Az Olympic 1935. október 11-én indult az angliai Jarrow-ba, és leselejtezték.