A mobiltelefon egyike a leggyakrabban használt eszközeinknek. A bázisállomások technológiájának elméletét már 1947-ben kifejlesztették a Bell Labs mérnökei az AT&T-nél, és a hatvanas években került továbbfejlesztésre a cégnél. A rádiótelefonok hosszú és változatos története a második világháborúig nyúlik vissza, amikor a hadsereg rádióhullám-alapú telefon-összeköttetéseket kezdett alkalmazni. A kézi rádiótelefonok 1983 óta elérhetőek. Mivel előállításuk olcsó, és könnyen fejleszthetők, a mobiltelefon-hálózatok gyorsan elterjedtek az egész világon, a vezetékes telefont háttérbe szorítva.

1945-ben készítették el a mobiltelefonok 0G generációját, a mobil rádiótelefont. Ezeket a telefonokat hivatalosan nem sorolják a mobiltelefonok közé, mivel nem támogatták a beszédcsatorna frekvenciájának beszélgetés közbeni automatikus átváltását (hívásátadás), amire akkor lehetett szükség, amikor a felhasználó az egyik cellából (bázisállomástól) a másikba lépett át.

1970-ben a Bell Labs mérnöke, Amos Bell feltalálta a hívásátadást, ami lehetővé tette, hogy a telefon használója beszélgetés közben több ún. cellán (körzeten) is áthaladjon. A Motorola mérnökét, Martin Coopert tartják az első, gyakorlatban is használható kézi mobiltelefon feltalálójának. Cooper egy modern, bár meglehetősen nehéz, hordozható készülékkel 1973. április 3-án kezdeményezte az első mobilhívást, a Motorola Kommunikációs Divíziójának igazgatója felé.

Az első, teljesen automatikus celluláris hálózatokat az 1980-as évek első felében hozták létre (1G generáció). Az első ilyen az 1981-ben üzembe helyezett Nordic Mobile Telephone (NMT) rendszer volt. Az évtized végéig a legtöbb mobiltelefon túlságosan nagy méretű volt ahhoz, hogy valaki a zsebében hordja, ezért ezeket általában gépjárművekbe építették be, autótelefonként. 

Az új technológia lassan terjedt, a Motorola a következő tíz évet a technológiai és bürokratikus akadályok áthidalásával töltötte. Az Egyesült Államokban 1983-tól vehetett bárki rádiótelefont.

A magyar mobiltelefónia megjelenésére a vasfüggöny leomlásáig kellett várni, de utána kétszer is megérkezett hozzánk a technológia. Először 1989-ben, amikor megalakult a Magyar Rádiótelefon Kft., amelyet egy amerikai telekommunikációs szolgáltató, a US West és a Magyar Posta hozott létre. Másodszor egy évvel később, amikor egy médiaesemény keretében Bod Péter Ákos akkori ipari és kereskedelmi miniszter 1990. október 15-én felemelte a kagylót, és felhívta Dan Quayle-t, az Egyesült Államok alelnökét. Tíz nappal Bod történelmi hívása után már bárki telefonálhatott, az addigra Westel 450-nek nevezett cég analóg mobiltelefonjait használva.

Az első magyar rádiótelefonok luxuscikknek számítottak. A táskányi, többkilós készülékért 140 ezer forintot kellett kifizetni, a csatlakozási díj 75 ezer forint volt, a szolgáltatás havidíja pedig hatezer forint felett kezdődött. A hívásért nemcsak a hívó félnek, a hívottnak is ki kellett fizetnie percenként 17 forintot. Egy használt Trabant kombit ekkoriban 70 ezer forintért lehetett venni.

A Westel által kiépített analóg mobilhálózat furcsa sajátosságokkal rendelkezett. A rádióhoz hasonlóan a telefonhívások minőségét is rontotta az időjárás, a lecsapó villámok keltette jellegzetes zajt is lehetett hallani a vonalban. Ha pedig egyszerre sok hívást folytattak a hálózaton, felléphetett olyan interferencia, amelynek hatására bele lehetett hallgatni más mobilosok beszélgetésébe. A jelenség a GSM rendszerre való átállással tűnt el, ott már nem tudtak összekeveredni a hívások.

A legnagyobb áttörést az első zsebre vágható telefon, a Benefon cég kézi telefonja okozta. A téglányi, egy mai mobil helyett inkább adóvevőre hasonlító, botantennás telefonhoz nagy zsebre volt szükség, de vállszíja már nem volt. Ezzel vált igazán hordozhatóvá a telefon.

A második magyar GSM-szolgáltatóként megjelent Pannon GSM 1994-es indulásakor a készülékkínálat csupán három modellből állt, de már az is nagy vonzerő volt, hogy az analóg szolgáltatással ellentétben itt a hívások fogadásáért nem kellett fizetniük az ügyfeleknek.

Ekkor a legtöbb készüléknek bumfordi antennája volt, ezek végül a magasabb, megahertzes sávokra való átállás során szorultak vissza. Az antenna ma már teljesen megbújik a készülékházban.

A mobil telefon óriási sikert aratott, hozzájárult a világ megváltozásához. A mobil technológiája a történelem leggyorsabb sikerét aratta: 128 évbe telt, amíg a vezetékes telefon elérte a felhasználók egy milliárdos számát. A mobil azonban ugyanezt a célt 20 év alatt teljesítette. A legmeglepőbb és legfontosabb azonban az, ahogyan az elmúlt 10 évben átalakult: a vagyonos osztályok luxus játékából a gazdasági fejlődés ösztönzésének és fejlődő országok jólétének lényeges eszközévé vált. 

A Világbank jelentése szerint "a telefon a világ szegényebb övezeteiben ritkaságnak számított, ma mindenütt elérhető." A mobil nem játékszert ad a szegények kezébe, hanem a fejlődés reménységét. 

És akkor még nem esett szó a mobiltelefonok fejlődéséről, elsősorban az okos telefonról, amely össze van kötve az internet hálózattal. Joggal mondta Ray Kurzweill, hogy "ma egy gyerek Afrikában egy okos telefonnal több információhoz jut, mint az Egyesült Államok elnöke 15 évvel ezelőtt."

A Világbank felmérése megállapítja, hogy egy tucat országban beláthatatlan fejlődés indult a mobil telefonnak köszönhetően. Nigériában a mobil lehetővé tette a gabonakereskedőknek, hogy megismerjék a legkülönbözőbb piacokon az árakat. Ugandában a pedagógusok arra használták, hogy kapcsolatba léptek a szülőkkel gyerekük távolléte esetén, s ezzel csökkentették az iskolai hiányzásokat. Sri Lankán a tejtermelés növekedett egy egyszerű sms használatának köszönhetően, amelyet a termelők használtak információ gyűjtés céljából. Indiában a Reuters hírügynökség 2007-ben elindított egy sms szolgáltatást hasznos információkkal. Palesztinában telefonon elérhető adatbankot létesítettek a munkát keresők számára.