Híres személyek, akiről mindenki hallott, de kevesen láttak róluk fényképet, portrét vagy szobrot.
III. Alexandrosz, akit magyarosan Nagy Sándor néven is ismernek (i. e. 356. július 20. és július 30. között - i. e. 323. június 10.) az ókor egyik emblematikus figurája, Makedónia királya, általános vélekedés szerint kiváló hadvezér volt.

Gaius Julius Caesar ( i. e. 100. július 12./13. - i. e. 44. március 15.) római hadvezér és politikus. Fontos szerepet játszott a köztársaság felszámolásában és a császárság intézményének létrehozásában. Minden idők egyik legnagyobb hadvezére (stratégája) volt és nagyszerű politikus is (mindkettő alatt leginkább az értendő, hogy kitűnően tudott bánni az emberekkel). Jelentősége az ókor történetében Nagy Sándoréval vetekedik.

Szamoszi Püthagorasz (Kr. e. 570 körül - Kr. e. 495) ión származású, preszókratikus filozófus és matematikus, a püthagoreus filozófiai iskola megalapítója. Nevét ma a matematikában a Pitagorasz-tétel viseli. "A számok atyja" néven is emlegették, mert a püthagoreusok számára a legfontosabb tudomány a matematika volt: azt tanították, hogy minden dolog kulcsa a számokban rejtezik.

Arkhimédész (kb. Kr. e. 287. - Kr. e. 212.) természettudós, ókori szicíliai matematikus, mérnök, fizikus, csillagász, filozófus. Néhány matematikatörténész őt tartja a legnagyobb ókori matematikusnak.

III. Vlad, más néven Karóbahúzó Vlad (1431. november 8. - 1476. december 14.) havasalföldi fejedelem 1448-ban, 1456 és 1462 között, valamint 1476-ban. Hírnevet az uralkodása alatti különös kegyetlenkedéseivel szerzett. Uralkodóként az Oszmán Birodalomtól független politikát folytatott és harcolt az oszmán terjeszkedés ellen. Éppen emiatt Romániában III. Vladot Havasalföld védelmezőjének tekintik.

Kolumbusz Kristóf (1451. augusztus 25. és október 31. között - 1506. május 20.) olasz származású, a portugál, majd a spanyol korona szolgálatában álló utazó, tengerésztiszt, az amerikai kontinens felfedezője 1492-ben.

Omar Hajjám (1048. május 18. - 1131. december 4.) perzsa költő, matematikus, filozófus, csillagász. Az ő nevéhez fűződik a harmadfokú egyenletek megoldása. Naptárreformot hajtott végre 1074-ben Maliksáh szeldzsuk szultán felkérésére, ami nagyobb pontosságú volt, mint a Gergely-naptár.

Antonio Stradivari (1644 - 1737. december 18.) olasz hegedűkészítő, akié szakmájában mai napig az egyik legjobban hangzó névnek számít. Nevének latin változata, egyben az általa készített vonóshangszerek neve: Stradivarius.

Donatien Alphonse Francois de Sade márki (1740. június 2. - 1814. december 2.) francia író, filozófus. A köztudatba mint bomlott elme, erotomán-pszichopata személyiség vonult be, az ő nevéből ered a "szadizmus" szavunk. Korának kiemelkedő filozófusa, az anarchizmus és a szexuális szabadság-szabadosság úttörője volt, aki ellenzett minden olyan társadalmi rendszert, ami korlátozza az egyént. Élete alatt egymást követő öt rezsim zárta börtönbe: XV., XVI. Lajos, a jakobinus diktatúra, Napóleon, majd végül XVIII. Lajos, pedig ez idő alatt nem kevés változás történt a gondolkodásban. De Sade márki a XVIII. század szellemi irányzatának, a felvilágosodásnak volt a lezárója és egyben kritikusa is. Műveiben logikusan és egyben cinikusan rajzolta meg a jövőképet, a szereplők tetteit abszurdba hajló racionalizmus irányítja, a cél annak bizonyítása, hogy az ész valójában emberellenes dolog. Sade világa nem erkölcstelen, hanem erkölcs nélküli, kegyetlen, félelmetes világ.

Charles Perrault (1628. január 12. - 1703. május 16.) francia író. Legnagyobb érdeme, hogy összegyűjtötte a mondákat: Lúdanyó meséi egyéb említésre méltó művei: Les hommes illustres qui ont paru en France pendant ce siecle (u. o. 1696-1701); Mémoires (u. o. 1759). Ő írta a Kékszakállú című mesét (La Barbe bleue), melynek történetét Bartók Béla egyetlen, egyfelvonásos operája, A kékszakállú herceg vára dolgozza fel.

A Grimm fivérek, Jacob Grimm (1785. január 4. - 1863. szeptember 20.) és Wilhelm Grimm (1786. február 24. - 1859. december 16.) mesegyűjtőként és nyelvtudósként ismertek.

Georges-Charles de Heeckeren d'Anthés báró (1812. február 5., 1895. november 2.) francia katonatiszt és politikus. Annak ellenére, hogy a második francia birodalomban szenátoravolt, D'Anthés többnyire arról ismert, hogy 1837-ben párbajban súlyosan megsebesítette Alexander Pushkin orosz költőt, amibe az harmadnapra belehalt.

Antonio Salieri (1750. augusztus 18. - 1825. május 7.) világhírű olasz zeneszerző, ma már leginkább "Mozart gyilkosaként" ismert.

Id. Alexandre Dumas (1802. július 24. - 1870. december 5.) francia író, legismertebb művei kalandos történelmi regények, amelyek a világ legolvasottabb francia írójává tették őt. Több regényéből (például a Monte Cristo grófja és a D'Artagnan-történetek) készült filmadaptáció, de írt színműveket, újságcikkeket is, és rengeteg emberrel levelezett.

Ifj. Alexandre Dumas (1824. július 27. - 1895. november 27.) francia író, drámaíró, novellista, id. Alexandre Dumas fia. Írói pályafutását romantikus kalandregényekkel kezdte. Miután befutott, egyre gyakrabban írt a társadalom erkölcsi számkivetettjeiről, és előszeretettel állította be őket az alapvető emberi-erkölcsi értékek hordozóinak. Főként regényeket és színműveket írt. Nevét az irodalomban elsősorban A kaméliás hölgy című műve őrzi. Ehhez tetemesen hozzájárul, hogy e művéből írta Giuseppe Verdi: Traviata című operáját (1853).

Hans Christian Andersen (1805. április 2. - 1875. augusztus 4.) valószínűleg a leghíresebb dán költő és meseíró. Történetei a biedermeier kor legjelentősebb meséi, ma szinte a világ minden országában ismertek. Híres meséi: A kis gyufaáruslány, A császár új ruhája, A tűzszerszám, A rút kiskacsa, A kis hableány, A rendíthetetlen ólomkatona, A Hókirálynő.

Sir Arthur Ignatius Conan Doyle (1859. május 22. - 1930. július 7.) skót író, aki leginkább Sherlock Holmesról szóló detektívregényei (amelyek jelentős újításnak számítottak a krimi történelmében), valamint Challenger professzor kalandjai miatt ismert. Termékeny író volt, akinek egyéb művei közt találhatunk sci-fi történeteket, úgymint a számtalan filmfeldolgozást megért Az elveszett világ, történelmi regényeket, drámákat, regényes történeteket, lírát és prózát.

Arthur Schopenhauer (1788. február 22. - 1860. szeptember 21.) német metafizikus aki ismertségét főként A világ mint akarat és képzet című fő művének és a maró hangulatú esszéinek köszönhette. A köztudatba "a pesszimizmus filozófusaként" vonult be, mivel a világunkat, s abban életünket egy rossz tréfának tartotta.

Friedrich Nietzsche (1844. október 15. - 1900. augusztus 25.) német klasszika-filológus, egyetemi tanár, filozófus, (aforisztikus stílusban alkotó) költő, zeneszerző. Nietzsche mindig is vitatott gondolkodónak számított. Filozófiája, művészetfelfogása rendkívül nagy hatású, sok szerzőt, művészt megihletett. Életfilozófiájával az individualizmus képviselője, az egzisztencializmus egyik előfutára Kierkegaard és Schopenhauer mellett. Kritizálta a korabeli értékrendet, különösen a kereszténységet, a szocializmust, a darwinizmust. Különc zseniként került be a történelembe. Szenvedélyes elkötelezettség, radikális újítási akarat, nyelvi mágia jellemzi munkásságát.

Samuel Morse (1791. április 27. - 1872. április 2.) amerikai feltaláló. Morséra leginkább az általa kidolgozott kódrendszer (Morse-kód) miatt emlékeznek, és nem a műszere miatt, ami először lehetővé tette ennek használatát.

Pablo Picasso (1881. október 25. - 1973. április 8.) spanyol képzőművész, író, a párizsi iskola kiemelkedő képviselője, a 20. századi avantgárd egyik legjelentősebb festője.

Kazimir Szeverinovics Malevics (1878. február 23. - Leningrád, 1935. május 15.) lengyel származású orosz-szovjet festő. Az absztrakt művészet jeles képviselője. Malevics a naiv, a posztimpresszionista, divizionista, expresszionista, kubista-futurista irányzatok végigfestése után a geometriai formák előtérbe helyezésével, a festészet eszközeivel eljutott a képzőművészeti tabula rasához. A kubizmust továbbgondolva a fejlődés egy új fonalát indította el - tiszta színekkel, geometriai formákkal, melyek immár/többé nem egy magasabb rendű forma (például egy arc, egy alak, egy váza) részeként, hanem önmagukként szerepeltek a képen (mint "vörös négyzet"). Saját művészetét is egyre radikálisabban továbbgondolta, így jutott el a Fehér alapon fehér négyzet című képéig, amely a művészetfejlődés és a művészetfilozófia, de a művészet és a közönség viszonyának történelmében is mérföldkő (Moszkvában állította ki először 1919-ben, ma a New York-i Modern Művészeti Múzeum őrzi.

Franz Kafka (1883. július 3. - 1924. június 3.) német nyelven alkotó cseh születésű zsidó író, a 20. századi irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Műveiben az irodalmi realizmus és a fantasztikum keveredik, műveinek tipikus szereplője az elszigetelt ember, aki bizarr vagy szürreális helyzetekbe jut, érinthetetlen bürokratikus hatalmakkal kerül szembe. Kafka az elidegenedés, a félelem, a bűntudat és az abszurditás témáit vizsgálja. Legismertebb művei Az átváltozás, A per és A kastély. A kafkai kifejezés a műveiben gyakran előforduló abszurd, szürreális szituációkhoz hasonló helyzetekre használatos.

Vaszilij Ivanovics Csapajev (1887. február 9. - 1919. szeptember 5.) orosz katonatiszt. Részt vett az első világháborúban, jelentős szerepet játszott az 1917-es októberi orosz forradalom fegyveres akcióiban, majd az azt követő polgárháború harcaiban. A szovjet időszakban Csapajevet hősként tisztelték. A Csapajev-kultusz kialakításában jelentős szerepe volt Csapajev hadosztályában komisszárként szolgáló Dmitrij Furmanov 1923-ban megjelent Csapajev című regényének, majd az ez alapján a Vasziljev fivérek által 1934-ben elkészített filmnek. Csapajev alakja Viktor Pelevin egyik 1996-os regényében is megjelent.

Henry Miller (1891. december 26. - 1980. június 7.) amerikai író, festő, botrányszerző. A botrányszerző megnevezés nem véletlen. Miller volt az az író, aki regényeivel szembeszállt kora szigorú, elvakult, bigott erkölcsösségével. Az akkori puritán társadalom legszentebb tabuit döntögette, alkotásai a megbotránkoztatás elsöprő erejével hatottak.

Warner Bros. Entertainment céget a három fivér, Harry Warner (1881-1958), Albert Warner (1883-1967) és Sam Warner (1887-1927) alapította meg. Egymás között megosztották a tisztségeket: az egyikük az elnöki tisztet töltötte be, a többiek a forgalmazásért és a gyártásért feleltek. 1903-ban kezdték meg működésüket, de csak 1925-ben kezdődött a Warners Stúdió szárnyalása, amikor a cég hajlandó volt kockáztatni a hangosfilm technológiájával.

Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij (1863. január 5. - 1938. augusztus 7.) orosz színész, rendező, iskolateremtő színésznevelő és teoretikus. Sztanyiszlavszkij munkásságának újító jellege kétségtelen. Megközelítésmódjának dogmatikus alkalmazása, vagy éppen félremagyarázása ugyanakkor legalább ilyen nagy hatással volt a huszadik század színházművészetére.

Ivan Vlagyimirovics Micsurin (1855. október 27. - 1935. június 7.) orosz agrobiológus, növénynemesítő, a Szovjet Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. 1888-ban kis faiskolát létesített, több mint 300 új gyümölcsfajtát nemesített. Alapos megfigyelő és szenvedélyes újító volt, ismereteit önerőből, autodidakta módon szerezte. A szovjet kormány által elismert munkássága során az általa nemesített hibrid növények megváltozott tulajdonságaira a genetika törvényszerűségeinek teljes mellőzésével próbált magyarázatot adni. Biológiai irányzata szerint a szervezetekre sajátos anyagcseretípus jellemző, amellyel megvalósul a környezettel való kapcsolatuk, és a megváltoztatott környezet új tulajdonságok kifejlődéséhez vezet. Eredményeit a fokozatos akklimatizálás módszerével érte el.

Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij (1839. április 12. - 1888. november 1.) lengyel származású orosz katona, geográfus, Ázsia-kutató, a 19. század második felének meghatározó orosz földrajzi utazója és felfedezője. A Przsevalszkij-ló névadója.

Peter Carl Fabergé, az Oroszországban élő francia származású aranyműves. Peter Carl Fabergé 1870-ben, 34 éves korában vette át apja ékszerüzletét, és kezdett el dolgozni az addigiaknál finomabb, mívesebb kidolgozású ékszereken. Fabergé munkásságára még III. Sándor cár is felfigyelt, így 1885-ben felkereste, hogy készítsen húsvéti ajándékot a feleségének. Így készült el az első Fabergé-tojás. A fennmaradt Fabergé-tojások egytől egyig remekművek, de a leghíresebbek az úgynevezett birodalmi tojások; ezeket a mester a cár feleségének, Maria Fjodorovnának készítette húsvéti ajándékként. Az első ilyen ékszertojásban egy gyémántkoronás-rubintojásos aranycsirke kapott helyet.

Pavel Trofimovics Morozov (1918. november 14. - 1932. szeptember 3.), ismert becenevén Pavlik Morozov, a szovjet propaganda által példaképül állított gyermek mártír. Tizenhárom éves kisfiúként állítólag feljelentette édesapját a hatóságoknál, és ezért családja megölte őt. Az akkori szovjet értékrend szerint azonban az államhoz való hűség nagyobb érték, mint a családi szeretet, és a történet ezért egyfajta erkölcsi példázat szerepét kapta. Története kötelező olvasmány lett a szovjet iskolákban, valamint dalok, versek, színházi és opera előadások, és hat életrajzi könyv alapjául szolgáltak. A Morozov-kultusz gyermekek generációinak erkölcsi normáit befolyásolta. A történet nagyrészt szóbeszéden alapult, és csak nagyon kevés valós alapja volt. Modern kutatások szerint Pavlik valós személy volt, akit valóban meggyilkoltak, de ezen túl történetéből szinte semmi sem igazolható.

Mata Hari, eredeti polgári nevén Margaretha Geertruida (Grietje) Zelle (1876. augusztus 7. - 1917. október 15.) hollandiai születésű bártáncosnő. A francia hadbíróság 1917-ben a Német Birodalom javára végzett kémkedés vádjában bűnösnek találta és kivégeztette.

Murakami Haruki (1949. január 12.) japán író és műfordító. Könyvei és történetei Japánban és nemzetközileg is bestsellerek voltak, munkáját 50 nyelvre fordították le, és több millió példányt adtak el külföldön. Murakami legjelentősebb művei közé tartozik az A "Wild Sheep Chase" (1982), "A norvég erdő" (1987), a "Kurbli madár krónikái" (1994-95), A "Kafka a tengerparton" (2002) és az "1Q84" (2009-10).

Paulo Coelho (1947. augusztus 24.) brazil író, az ENSZ békenagykövete. Az 1979-es iszlám forradalom óta ő az első nem-muszlim vallású ember, akit meghívtak Iránba egy vallási eszmecserére. 2002-től a brazil írói akadémia tagja. Művei mintegy 140 országban, 56 nyelven, több mint 45 millió példányban fogytak el. 2014 augusztusában már több mint 22 millió rajongója van a Facebookon.