A második világháború idején német tudósok és mérnökök nevéhez olyan korukat megelőző alkotások fűződnek, melyek túlélték a háborút, majd más országok fejlesztői is kiindulási alapként használták.

Az Olympiastadion stadion Berlinben, melyet az 1936-os nyári olimpiára építettek. Azóta egyszer átépítették, a 2006-os futball világbajnokságra pedig felújították. A második világháborúban alig szenvedett károkat, bár 1945 májusában a birtoklásáért nagy harc folyt a Vörös Hadsereg és a németek közt, amelyben a gyerekkatonákból verbuvált Hitlerjugend 2000 tagja halt meg.

Das Olympia-Stadion Berlinben 1936-ban.

Az Olimpiai Stadion 2010-ben

Az 1936-os olimpia résztvevőinek épített olimpiai falu. Az eseményre 49 ország 4 ezer sportolója érkezett Berlinbe. Az ő elszállásolásukra a Berlintől 10 kilométerre nyugatra fekvő Wustermarkban építették meg az olimpiai falut. Az olimpiai stadiont is megálmodó Werner és Walter March által tervezett faluban a házak helyét úgy jelölték ki, hogy azok Németország térképét adják ki, az egyes házakat pedig ennek megfelelően német városokról nevezték el. A harmincas években épült komplexum mai szemmel is modernnek számít, ami ingatlanfejlesztésre alkalmas területté teszi az egykori olimpiai falut. Egy befektető most rendbe hozná a házakat, és lakóparkká alakítaná a területet. 

Az olimpiai falu 1936-ban

Az olimpiai falu 2014-ben

A világ legnagyobb szállodája a Prora Hotel Rügen szigetén, a Balti-tenger partján Németországban. A közel öt kilométer hosszan elnyúló hotel tízezer tengerre néző szobáját azonban turista soha nem lakta. A hotelt 1936 és 1939 között Németország legnagyobb építővállalatai emelték fel, s ki-lencezer ember dolgozott rajta. Csakhogy mire felépült volna, kitört a háború az építése leállt. Mostani tulajdonosa luxusapartmanokat épít ki a területen, igaz, a meglévő tízezer szoba helyett csak ezret, de lesznek kisvendéglők, sportcsarnokok és medencék is.

Prora Hotel 2011-ben

A Kolosszus - így nevezik a helyiek

A flaktorony földfelszín feletti, nagyméretű, vasbetonból épült légvédelmi torony. A flaktornyok a második világháború során német és osztrák nagyvárosokban létesültek, ahol a sűrű beépítés nem tette lehetővé a légvédelmi lövegek szabad területen való elhelyezését. A több méteres falvastagságuk ellenállt a szövetségesek bombázásának. A légvédelmi funkció mellett mintegy harmicezer ember számára légoltalmi bunkerként is szolgált, illetve a tűzvezetés irányítását is ezekből a létesítményekből látták el. A berlini Flak tornyokat a háború után nagyrészt felrobbantották, a hamburgi Flak tornyokat átalakították, csak a bécsi Flak tornyok maradtak meg gyakorlatilag változtatás nélkül, itt ugyanis a bontás vagy robbantás a lakóházak közelsége miatt abban az időben nem volt lehetséges, mára pedig műemlékvédelem alá kerültek.

Az L-torony Bécsben.

A Flakturm IV G-torony Hamburgban.

A Reichsparteitagsgelände (magyarul ~Birodalmi Pártnapok Területe) Nürnberg délkeleti előterében található, 16,5 km2-re kiterjedő nagyméretű terület, amelyen 1933 és 1938 között a Nemzetiszocialista Párt tartotta éves tömegrendezvényét, a Birodalmi Pártnapokat. A hatalmas terület különböző létesítményeit Albert Speer tervezte, legtöbbjük a második világháború kitörése miatt nem készült el. A befejezett épületek egy része napjainkban már romos, mások a város lakóit szolgáló közösségi funkciókat töltenek be.

Reichsparteitagsgelände 1935

A fő tribün 2004 decemberében

A Haus der Kunst (Művészetek Háza), a neoklasszicista stílusú hatalmas vasbeton épület 1937-ben készült el Hitler egyik kedvenc építésze, Ludwig Troost tervei alapján, és a háború végéig A Német Művészetek Háza néven működött. A bajor főváros központjában álló épületben tartották meg 1944-ig minden évben az úgynevezett Nagy Német Művészeti Kiállítást, a nemzetiszocialista kultúrpolitika legnagyobb szabású rendezvényét. A háború után a Bajorországot felszabadító amerikai hadsereg közigazgatási központot rendezett be az oszlopcsarnokkal díszített palotában, amely 1949-től ismét kiállítóhelyként működött, és hamar nemzetközi rangra tett szert.

Haus der Kunst, 1937-ben

Haus der Kunst 2014-ben

Detlev-Rohwedder Haus (Repülésügyi minisztérium) a legnagyobb irodaterület nolt a világon 1936-ban. A 112.000 m2 alapterületű hét emeletes épület, 2800 szobával, 7 km folyosóval, több mint 4000 ablakkal, 17 lépcsősorral rendelkezik. Az épületben ma a Német Szövetségi Pénzügyminisztérium található.

A repülésügyi minisztérium, december 1938-ban

A Pénzügyminisztérium 2013-ban

A Keroman tengeralattjáró bázis a legendás U-boatok rendkívül hatékony támadóeszközök voltak a nácik kezében. Védett kikötőkre azonban nekik is szükségük volt - a német mérnökök hatalmas víz alatti hangárokat építettek, olyan vastag és erős, bombaálló falakkal és födémekkel, melyek még ma is állnak.

A Keroman III

A Keroman tengeralattjáró bázis 2005 augusztusában

Egy U-37 száraz dokkolása 1940-ben

Ordensburg 1934-1936 között három képzési központ Vogelsang, Krössinsee, Sonthofen a jövőbeni vezetői állomány részére. Az iskola táplálta az elit státuszt, hiszen csak 25-30 éves korú, tiszta és fizikailag megfelelő "tiszta vért" jelölteket vett fel, akik valamilyen náci szervezethez tartoztak, legyen az SS, Hitler Ifjúság vagy a Náci Párt. Ma a Krossinsee még mindig katonai célokat szolgál a lengyel hadsereg 2. zászlóaljának a központja. A másik két kastély turisztikai látványosság.

Vogelsang

Sonthofen

Krössinsee

A Sasfészek (németül: Adlerhorst ma:Kehlsteinhaus) Németország Bajorország tartományában, a Berchtesgadeni-Alpokban található hegyvidéki nyaralóház, amely a német diktátor, Adolf Hitler kedvenc tartózkodási helye volt 1938 és 1945 között. Hitler 50. születésnapjára kapta ajándékba Martin Bormanntól. Jelen állapotában szinte csak turisztikai jellege van, éttermet alakítottak ki benne.
A Sasfészek 1942-ben

A Sasfészek 2011-ben