A Hubble űrtávcső csillagászati műhold, az amerikai Nagy obszervatóriumok sorozat első tagja, amely közeli infravörös, látható fény és ultraibolya tartományban végez észleléseket. Fő alkatrésze egy 2,4 méter átmérőjű Ritchey-Chrétien-távcső, mely négy, a távcső élettartama alatt többször cserélt műszerbe továbbítja az összegyűjtött fényt. Az űrtávcsővet 1990. április 24-én helyezték Föld körüli pályára a Discovery űrrepülőgép asztronautái. Attól kezdve szinte minden hónapban fontos csillagászati felfedezések születtek a Hubble-űrtávcső mérései alapján, illetve az általa készített felvételek elemzéséből.
A Teremtés oszlopai. A gáz és por három lenyűgöző tornya a Sas-köd - vagy más néven Messier 16 - részét képezi. Bár az ilyen képződmények nem szokatlanok a csillagkeletkezési régiókban, a Messier 16 struktúrái eddig a legfotogénebbek.
Tarantula-csillagköd. A fotó két olyan csillaghalmazt mutat, melyek úgy tűnik, az összeolvadás korai stádiumában járnak. Az ütköző halmazok 170 ezer fényévre találhatóak a Nagy Magellán-felhőben, a Tejút kisebb szatellit galaxisában. A 30 Doradus vagy más néven Tarantula-csillagköd, egy óriási csillagontó régió szívében találhatóak.
Az Abell 520 galaxishalmaz. A Világegyetem legnagyobb ütközései galaxishalmazok találkozásaikor zajlanak le. Ekkor több tucat olyan csillagváros halad el egymás közelében, amelyek külön-külön több százmilliárd naptömegnyi anyagot tartalmaznak. Az ilyen kataklizmákban résztvevő galaxisok egyes csillagai ritkán ütköznek egymással - az események következménye mégis feltűnő.
A Jupiter Nagy Vörös Foltja, a Naprendszer legerőteljesebb vihara. A vihar jelenleg 16 ezer 496 kilométer átmérőjű, ami kevesebb, mint fele a kései 1800-as évekbeli állapotának. Akkoriban úgy vélték, három Föld is elférne benne, ma viszont csak egyetlen Föld illeszkedne a viharba.
A Lófej-köd (más néven Barnard 33) egy sötét felhő az Orion csillagképben. Az egyik leglátványosabb sötét felhő, a valóban lófejre hasonlító köd az IC 434 világító köd előtt (neki köszönhető, hogy látszik), az Orion öve legdélebbi csillaga, a Dzéta Orionis közelében helyezkedik el.
A Gyűrűs-köd (M57, NGC 6720) az egyik leghíresebb planetáris köd a Lant csillagképben. A 2300 fényévnyi távolságra lévő objektum kb. 20 000 évvel ezelőtt alakult ki a középpontjában található halvány, 14,8m fényes fehér törpe által ledobott gázburokból. Jelenleg 1,3 fényév átmérőjű és 18-19 km/s sebességgel tágul.
Az Éta Carinae-köd (más néven Caldwell 92) egy diffúz köd a Hajógerinc csillagképben (Carina). A Éta Carinae-köd a Tejútrendszer legfényesebb területén található. Átmérője körülbelül 300 fényév. Több nagyméretű csillag otthona (kb: 50-100 db). Mérete miatt több kisebb ködre is felosztják, legnagyobb a Kulcslyuk-köd. Maga a köd egy porból és gázból álló felhő, mely durván 1900 milliárd km hosszan terül el a Tejúton
A Messier 51 (más néven M51, NGC 5194, Örvény-köd vagy Örvény-galaxis) spirálgalaxis a Canes Venatici (Vadászebek) csillagképben. Az M51 egy kisebb galaxiscsoport domináns tagja, amelyben egy másik Messier-objektum, az M63 is megtalálható. Távolságára erősen eltérő becslések állnak rendelkezésre, 20 - 37 millió fényév közötti értékekkel találkozhatunk.
Az M60-UCD1 ultrakompakt törpegalaxis. A tőlünk mintegy 50 millió fényévre levő M60-UCD1 egy kicsiny, 300 fényév átmérőjű (ez mindössze ötszázad része a Tejútrendszerének) galaxis, amely azonban rendkívül zsúfolt, mintegy 140 millió csillagot tartalmaz. Jóllehet ez az UCD-k jellegzetes tulajdonsága, az M60-UCD1 még ezek sorából is kiemelkedik, amennyiben a valaha látott legsűrűbb ilyen galaxis. (Ha Földünk e törpegalaxisban volna, az éjszakai égbolton legalább egymillió csillag lenne szabad szemmel látható, miközben itt a Tejútrendszerben alig 4000.)
A Hercules galaxis.
V838 Monocerotis csillag. A V838 Monocerotis néven ismert csillag körülbelül 20 ezer fényévnyire van a Földtől.
Protostar IRAS 20324 + 4057, más néven a "kozmikus hernyó"
A Csáp-galaxisok (téves fordítás miatt a magyarban gyakran Antenna-galaxisok, Caldwell 60) két ütköző galaxis (az NGC 4038 és az NGC 4039) a Corvus (Holló) csillagképben. NGC 4038 és NGC 4039 objektumokból a gravitációs hatások miatt hosszú anyagáramok szakadtak ki, amelyek halvány, görbült árapálycsóvák formájában figyelhetők meg.
Abell 1656 (Coma Galaxishalmaz). Az Abell 1656, vagyis a Coma Galaxishalmaz egy több ezer tagot számláló gazdag, sűrű galaxishalmaz a Coma Berenices csillagképben. Tőlünk kb. 300 millió fényévre található az Abell 1656-ot magába foglaló Coma Szuperhalmaz, ami a Nagy Fal (CfA2 Great Wall) hozzánk legközelebbi pontja.
A Messier 106 spirálgalaxis.
Az NGC 7635 (más néven Caldwell 11) egy diffúz köd a Cassiopeia (Kassziopeia) csillagképben. A ködösség közepén látszódó buborék 7 millió km/h-s sebességgel tágul.
Nagyon távoli galaxisok infravörös képe.
A Rák-köd (Messier 1, M1, NGC 1952) szupernóva-maradvány a Bika csillagképben. 6500 fényév távolságra fekszik a Földtől, átmérője 11 fényév és másodpercenként 1500 km-rel növekszik. Központjában egy 16m fényességű neutroncsillag (pulzár) található.
Az NGC 6302 (más néven Caldwell 69) egy planetáris köd az Scorpius (Skorpió) csillagképben. A ködösséget egy láthatatlan csillag ionizálja és teszi láthatóvá. Érdekessége, hogy a csillag körüli gáz- és porgyűrű egy síkba rendeződve helyezkedik el, ellentétben más planetáris ködökkel, hiszen általában gömbformát alkot a csillag körül.
Arp 273 galaxis.
