Carolina Otero (Valga, Spanyolország, 1868. november 4. – Nizza, Franciaország, 1965. április 12.) spanyol származású franciaországi táncosnő, színésznő és kurtizán.
Jean Reutlinger 1891–1914 körül készült fényképe Oteróról
Agustina Otero Iglesias néven született a galiciai Valgában. Elszegényedett családjával gyerekkorában Santiago de Compostelába költözött, ahol szolgálóként dolgozott. Tízéves korában megerőszakolták, ezért meddő maradt. Tizennégy évesen barátjával és táncpartnerével, Pacóval, elszökött otthonról, és énekesként, illetve táncosként dolgozott Lisszabonban.
Otero egy képeslapon
1888-ban támogatóra lelt Barcelonában, akivel Marseille-be utazott, hogy megkezdje franciaországi táncos pályafutását. Később elhagyta mecénását, és megalkotta a La Belle Otero nevet viselő színpadi szerepét, melyben andalúziai cigányként lépett fel, és a párizsi Les Folies Bèrgere varieté egyik csillaga lett.
A Folies Bergère plakátja 1894-ből
Néhány év alatt Otero Európa legkeresettebb nője lett. A kor gazdag és hatalmas személyiségeit szolgálta ki kurtizánként. Szeretőit gondosan megválogatta, olyan előkelő férfiakkal ápolt kapcsolatot, mint I. Albert monacói herceg, VII. Eduárd brit király, Szerbia és Spanyolország királyai, Pjotr Romanov orosz nagyherceg, Nyikolaj Romanov orosz nagyherceg, Westminster hercege vagy Gabriele D'Annunzio író. Szerelmi kapcsolatai hírhedtté tették, és kivívta a kor neves női személyiségeinek ellenszenvét.
A táncosnő zongorázás közben
Egyes források szerint hat férfi öngyilkosságot követett el, miután Otero véget vetett kapcsolatuknak, azonban ezt nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani. Az viszont tény, hogy egy alkalommal két férfi párbajozott miatta. Csinos, magabiztos, intelligens és vonzó külsejű hölgy volt.
A táncosnő drágakövekkel kirakott ruhájában
Egyik legismertebb ruhája, mely alig takarta kebleit, felragasztott ékkövekkel volt kirakva, és az elterjedt nézet szerint erről mintázták az 1912-ben épült Cannes-i Carlton Szálloda kupoláit is.
A Carlton Szálloda Otero kebleiről mintázott kupoláinak egyike
Otero az első világháború után visszavonultan élt egy több millió dollárért vásárolt birtokon. Az évek során összegyűjtött vagyonának (kb. 25 millió dollár) jelentős részét pazarló életmódjával és a Monte-Carló-i kaszinók gyakori látogatásával elveszítette. 1965-ben szerény körülmények között, szívinfarktusban halt meg nizzai Hotel Noveltyben levő apartmanjában.
Leo Rauth illusztrációja Oteroról
Életének és pályafutásának csúcsáról egy alkalommal így nyilatkozott: „A nőknek egyetlen küldetésük van az életben: hogy szépek legyenek. Amikor valaki megöregszik, meg kell tanulja, hogyan törje össze a tükröket. Én szelíden várom a halált.”
Otero szobra szülővárosában
Szülővárosában, Valgában 2002-ben leleplezték szobrát, Camilo Rodríguez Vidal szobrász alkotását. Utolsó lakhelyét, a nizzai Rue d'Angleterre 26. szám alatti házat egy emléktábla jelzi.
Emléktáblája nizzai lakhelyén
Léopold-Émile Reutlinger fényképe a művésznőről
