Antarktisz (más néven Déli-sarkvidék) a déli szélesség 60. fokától délre fekvő térség neve, a Föld legszélsőségesebb területe. Területe mintegy 14,2 millió km². A tudományos kutatóállomások személyzetét nem számítva lakatlan terület. Sokszor nevezik a világ legnagyobb sivatagjának, mert éghajlata rendkívül száraz.
1.. Az Antarktisz tipikus tájképe. (Fotó: Kelly Brunt)
2.. Az Antarktiszt 1820-ban Fabian Gottlieb von Bellingshausen látta először a Vosztok nevű hajóról, de nem tette a lábát a kontinensre. (Fotó: Ozge Elif Kizil)
3.. Egy régi csónak maradványai. ( Fotó:Alexandre Meneghini)
4.. Az Antarktiszon élő Szamárpingvin átlagos testhossza 80 centiméter, de 51-90 centiméter között is mozoghat (a császárpingvin és a királypingvin után a harmadik legnagyobb élő pingvinfaj). (Fotó: Ozge Elif Kizil)
5.. A Föld eddigi leghidegebb hőmérsékletétől, az Antarktisz Vosztok nevű orosz meteorológiai állomásán mértek. 1983. július 21-én -89,3 fokot mutatott a mérőegység. (Fotó: Ozge Elif Kizil)
6.. Így szállítja a kutatásaihoz szükséges felszerelést az IceSAT-2 kutatócsoport. (Fotó: Kelly Brunt)
7.. Napkelte az amerikai Amundsen–Scott déli-sarki kutatóállomáson 2835 méter tengerszint feletti magasságon az antarktiszi Sarki-fennsíkon. (Fotó: Luis Gonzalez)
8.. Sarki fény. (Fotó: Dr. Daniel Michalik) A sarki fény (az északi féltekén gyakran: északi fény (aurora borealis), délen: aurora australis) a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék (elsősorban protonok és elektronok) által keltett időleges fényjelenség.
9.. A Lemaire csatorna a Graham és a Booth szigetnél. Meredek sziklák szegélyezik a jéghegyekkel teli vízifolyosót, amely 11 kilométer hosszú és 1600 méter széles a legkeskenyebb ponton.
10.. A rákevő fóka, a Déli-sarkvidéket körülvelő arktikus és szubarktikus óceánok lakója, a vízben vagy az összetorlódott jégtáblákon él.
11.. A Déli-óceán 12 százalékát kitevő Ross-tenger egyike a világ legutolsó, érintetlen természeti környezetének. Sem a környezet-szennyezés, sem a betolakodó fajok nem érték még el. (Fotó: Kirsten Carlson)
12.. A jéghegy a tengerbe nyúló gleccserekről és a szárazföldi jégtakaróról leszakadó, a tengeráramlatok által szállított jégtömeg, amely gyakran az északi szélesség 36°-ig, ill. a déli szélesség 38°-ig is eljut. (Az Amerika és Európa között közlekedő hajók útvonaláig.) A néha több száz méter vastag úszó jéghegyeknek csak egy tized része látszik ki a vízből, ezért veszélyeztetik a hajózást. Gyakran az óriási jégtömeg 100-130 méterre is kiemelkedik a vízből, míg a víz alatti rész a 800 méter mélységet is eléri. (Fotó: Ozge Elif Kizil)
13.. Szamárpingvinek a Cuverville-szigeten. (Fotó: Alexandre Meneghini) A British Antartic Survey információi szerint a monogám szamárpingvin az egyik legritkább antarktiszi madárféle, mostanra már kevesebb, mint 300.000 pár költ a jeges kontinensen – egy évben kétszer. (Fotó: Alexandre Meneghini)
14.. Az Antarktisz területének 95-98%-át jég borítja, ez a föld jégkészletének 90%-a. Ez a földi édesvíz 75-80%-át tárolja. A jégtakaró átlagos magassága meghaladja a 2000 métert, ezért az Antarktisz földünk legmagasabb kontinense. Legnagyobb jégvastagsága 4775 m. (Fotó: Ozge Elif Kizil)
15.. Egy Orka úszik a Booth sziget közelében. A kardszárnyú delfin más néven orka vagy gyilkos bálna, valamennyi óceán területén előfordul, de a legtöbb példány az Antarktiszt körülvevő tengerekben él. A legnagyobb ismert hím 9,8 méter hosszú és 10 tonna tömegű, a legnagyobb ismert nőstény pedig 8,5 méter hosszú és 7,5 tonna tömegű volt. (Fotó: Ozge Elif Kizil)
16.. A Galindez-sziget közelében található jéghegyek. (Fotó: Ozge Elif Kizil)
17.. Egy pingvin egy elhagyott bálnafeldolgozó üzem közelében a Deception szigeten. (Fotó: Alexandre Meneghini)
18.. Gentoo pingvinek egy jég darabon a Gerlache szorosban. (Fotó: Ozge Elif Kizil)
19.. Egy fóka hínárba gabalyodva. (Fotó: Ozge Elif Kizil)
20.. A Nacreous felhő (magyarul gyöngyházfényű felhő). Ritka de annál látványosabb felhőtípus, amely jellemzően a sarkvidékeken jelenik meg. Különlegessége, hogy a legtöbb felhőtípussal ellentétben nem a troposzféra képződménye, a sztratoszférában alakul ki, 15-20 km magasságban. A nagy magasság miatt különösen alkonyatkor és pirkadatkor látványos, ilyenkor körülötted szinte teljes a sötétség, a spektrum teljes palettáját felvonultató felhőt pedig szikrázó fénybe vonja a Nap.
21. Gerlache szorost körülvevő gleccserek és jéghegyek. (Fotó: Ozge Elif Kizil)
Forrás: http://loveopium.ru/priroda/mir-antarktidy.html
