A mai formájában 1796-ban jelent meg az első névjegykártya. Ez a kis „papírcetli” sokkal több annál, mint amit első látszatra hinnénk, hiszen az emberek közötti hivatalos érintkezés legegyszerűbb gyakorlati, tájékoztató jellegű segédeszköze lett. Segítségével könnyebbé válik a tájékozódás két fél között, legyen az hivatalos vagy félhivatalos személyes kapcsolat. Bizonyos esetekben még a személyes találkozást is helyettesítheti, viszont azzal sohasem egyenlő. Postán küldeni névjegyet udvariatlanság. A ma már általánosan elfogadott sztenderd méret és megjelenés felülírása, ötletes újragondolása is nagyban segíti azt a bizonyos első benyomást például kreatív szakmákban. Nemcsak esztétikus megjelenése fontos, hanem a személyes átadás eseménye is a kommunikáció egyik fontos eleme.
