A Titanoboa (jelentése „titánboa”) a dinoszauruszok kihalását követő paleocén korban, mintegy 60–58 millió évvel ezelőtt élt a valaha felfedezett legnagyobb kígyó volt.

A fosszilis gerincet a mai kígyók gerincének alakjával és méretével összehasonlítva a tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy a T. cerrejonensis 12,8 méter hosszú lehetett, legvastagabb részénél 1 méter volt az átmérője, tömege pedig elérhette az 1135 kg-ot is.

Noha a boához hasonlított, életmódját tekintve az anakondára emlékeztetett - vízben élt, hallal, krokodilokkal táplálkozott.

A T. cerrejonensis hossza 12,8 méter lehetett. Összehasonlításul: a legnagyobb ma is élő kígyó a zöld anakonda, mely legfeljebb 5,21 méter, s a legnehezebb kígyófaj a Földön; és a kockás piton, mely legfeljebb 6,95 méter hosszú. A skála másik végén a Leptotyphlops carlae áll, melynek hossza legfeljebb 10,4 cm. A mai hideg vérű állatokat tekintve is a nagyok azokon a trópusi vidékeken élnek, ahol melegebb van, míg a kisebbek az Egyenlítőtől messzebb laknak.

2009-ben a Kolumbia északi részén, La Guarja tartományban fekvő Cerrejón közelében lévő bányánál 28 T. cerrejonensis fosszilis maradványait találták meg. A 28 megtalált kígyóból a nyolc legnagyobb hossza 12-15 méter lehetett.

Mivel a kígyók hideg vérűek, a felfedezésből az is következik, hogy a trópusokon – a lények élőhelyén – melegebbnek kellett lennie, mint ahogy azt a tudósok valaha is gondolták. Az átlaghőmérséklet 32 °C lehetett. A Titanoboa létezésének idejében mért, a mainál magasabb felszíni hőmérséklet lehetőséget biztosított arra, hogy a hideg vérű kígyók mai méretüknél sokkal nagyobbra megnőjenek, mint az újkorban is élő utódaik. A mai hideg vérű állatokat tekintve is a nagyok azokon a trópusi vidékeken élnek, ahol melegebb van, míg a kisebbek az Egyenlítőtől messzebb laknak.