Jöttem, láttam, győztem. Így nevezték a XIX. századi szexuális eszközt, ami leginkább egy mechanikus habverőre hasonlított. Gyógyászati segédeszközként árulták.

A XIX. században tabu volt a szexualitás, az önkielégítést nemcsak bűnös, de az egészségre ártalmas cselekedetnek bélyegezték. A demonizálás, a tiltás a kereszténység térhódításával kezdődött Európában, és maradt berögzülve egészen napjainkig. Perverz volt minden, ami nem szigorúan a szaporodás célját szolgálta. A bűnös tetteket kiirtani persze nem sikerült, példa erre a londoni Institute of Sexology kiállításán bemutatott Veedee fantázianevű tárgy.

Nagyjából úgy néz ki, mint a múlt század elején használt mechanikus habverő, de nem az. A XIX. századból származik és ez bizony egy vibrátor, bár ezt nyíltan semmi nem hirdette. Nevét Julis Caesar szállóigéjéből, a “Veni, vidi, vici” – Jöttem, láttam, győztem alapján alkották.

És nem véletlen a nagyívű névválasztás sem, hiszen a korabeli reklám szerint az eszköz gyógyító rezgései ugyanis olyan nyavalyákat kezeltek hatékonyan, mint a megfázás, emésztési panaszok, vagy a “női hisztériát”. Orvosság volt, nem a bűn eszköze. Míg a különböző műpéniszekhez akkortájt például Japánban használati utasítást is fűztek, a Weedee esetében még azt sem tették nyilvánvalóvá, mire való. Sok korabeli nő ezért egyszerű masszázseszközként használta fájós nyakára vagy derekára… Sokatmondó az is, hogy a szexuális segédeszközök a frissen felfedezett elektromos áram egyik első felhasználási területei közé tartoztak.

A dobozon található utasítások szerint szinte semmi sem volt, amit a német gyártású vibrátor nem tudna kezelni.