A Közép Amerikán át hasított csatorna 80 kilométer hosszan húzódik az atlanti-parton fekvő Colón városától a Csendes-Óceán partján fekvő Panamavárosig.

A mesterséges vízi utat 1881-ben kezdték építeni a Szuezi-csatorna megépítésével ismertté vált Ferdinand Lesseps francia mérnök irányításával. Eleinte nagy volt a lelkesedés, de később sorra jöttek a bajok: árvíz, földcsuszamlás, járvány, műszaki nehézségek.

A társaság rosszul mérte fel a földrajzi és éghajlati adottságokat, a költségeket is alábecsülte, a vállalkozás tőzsdei csődje nyomán született meg a "panamázás" kifejezés. A munkálatok 1894-ben újraindultak, de ismét leálltak, amikor az amerikaiak bejelentették, hogy vízi átkelőt építenek Nicaraguán keresztül.

A francia befektetők ekkor már csak veszteségeik csökkentésére törekedtek, és 40 millió dollárért átadták a társaság aktíváit, a földmunkákat, mérési adatokat, a térképeket és a Panama-vasutat az amerikaiaknak, akik persze nyomban elálltak a nicaraguai építkezéstől.

A kolumbiai kormány - amelyhez a terület tartozott - nem mutatott hajlandóságot az amerikaiakkal való együttműködésre, ezért az Egyesült Államok az elszakadni vágyó panamaiaknak nyújtott hathatós támogatást.

Az 1903. november 3-án függetlenné vált Panama persze azonnal aláírta a megállapodást: tízmillió dollár, majd 250 ezer dolláros évi bérleti díj fejében 99 évre átadta a terület koncessziós jogait az Egyesült Államoknak.

Ettől kezdve az amerikaiak igazgatták a csatorna menti 10 km széles, csaknem 80 km hosszú sávot. Az építkezést a franciák kudarcaiból tanulva folytatták: egészségügyi intézkedéseikkel elejét vették a munkások ezreit elpusztító sárgaláznak és maláriának, és felülvizsgálták az addigi műszaki elképzeléseket is.

Lemondtak a tengerszinten vezetett csatorna tervéről, a 27 méteres szintkülönbséget zsiliprendszerrel hidalták át.

A zsilipkamrák 15 perc alatt telnek meg, a hajókat a partról mozdonyok vontatják. A csatorna építésének összköltsége 639 millió dollárt tett ki, az amerikaiak része ebből 375 millióra rúgott. (Ez mai árakon hozzávetőleg kilencmilliárd dollárnak felel meg, a Szuezi-csatorna ennek csak negyedébe került.)

Az amerikaiak 239 millió köbméter földet mozgattak meg, a franciák teljesítményével együtt 268 milliót, négyszer annyit, amennyit Ferdinand Lesseps a tengerszinti csatornához számolt.

Az első próbazsilipelést 1913. szeptember 26-án tartották az Atlanti-óceán partján fekvő Gatúnban, az első hajó, a francia Alexandre La Valley darushajó három és fél hónappal később, 1914. január 7-én úszott végig a csatornán. A hivatalos megnyitót már háborús időben, 1914. augusztus 15-én, szerény keretek között tartották.

A 77,1 km hosszú mesterséges vízi út megnyitásakor évente ezer kisebb-nagyobb hajót navigáltak át az egyik óceánról a másikra. Napjainkban ez a szám meghaladja a 14 ezret, az egymilliomodik hajó, a kínai Fortune Plum 2010. szeptember 4-én hajózott át a csatornán.

Az Egyesült Államok 1979-ben lemondott a csatornaövezet felügyeleti jogáról, majd 1982-ben Panama az összes jogi és rendfenntartó funkciót is átvette, a csatorna 1999. december 31-én került teljesen panamai tulajdonba.

A létesítmény szükségessé vált fejlesztéséről a panamaiak 2006. október 29-én népszavazáson döntöttek. A kapacitásokat megkétszerező bővítés költségeit 5,25 milliárd dollárra becsülték, az átadást a csatorna századik születésnapjára tervezték, de a munkálatok végül 2016-ban fejeződtek be.

1.
Egy ember áll az egyik zsilipben, 1912.

2.
A tervezett csatorna térképe. 1910.

3.
Az Új Panama-csatorna Társaság francia alkalmazottai. 1885.

4.
Az alkalmazottak várják a fizetésüket. 1885.

5.
A jamaikai munkások egy csillét tolnak. 1885.

6.
A karibi térségből érkező néger kétkezi munkások, 1900

7.
A francia társaság által hátrahagyott kotrógépek, 1906.

8.
Theodore Roosevelt elnök a csatorna építkezésének látogatásakor egy daru fülkéjében. 1906. Érdekesség, hogy ez volt az első alkalom, hogy hivatalban lévő amerikai elnök külföldre utazott.)

9.
A munkálatok 40%-os készültségi állapotban voltak, amikor a francia csatornatársaság csődöt jelentett.

10.
A heves esőzések után bekövetkezett csuszamlások kotrása a Culebra-átvágásban. 1907.

11.
Földcsuszamlás a Culebra-átvágásban. 1907.

12.
Theodore Roosevelt elnök egy mérnökökből álló bizottságot küldött a helyszínre. 1908.

13.
A Gatun-gát építése, földből, agyagból és kőből a Chagres-folyón. Az alapjánál 640 méter széles, hossza pedig 2300 méter, s ezzel a csatorna megnyitása idején a világ legnagyobb ilyen építménye volt.

14.
Földcsuszamlás következtében megrongálódott vasúti sínek a csatorna építésénél. 1910.

15.
Szúnyogirtás a csatornazónában. 1910.

16.
A Pedro Miguel csatorna építése. 1910.

17.
William Howard Taft elnök (balra), Oliver Wendell Holmes az amerikai legfelsőbb bíróság társbírója (jobbra ül) és George Washington Goethals építőmérnök (jobbra áll) az épülő Gatún zsilipnél, 1910.

18.
A Miraflores zsilip építés alatt. 1912.

19.
Kilátás a Culebra-átvágásra a nyugati partról. 1912. A körülbelül 13 km hosszú átvágás a Panama-csatorna hajózási útvonalának déli (délkeleti) részét alkotja, a Pedro Miguel-zsiliptől a Gatún-tóig (Gamboa településig) tart. Vízszintje 26 méterrel van az óceánok vízszintje felett.

20.
1885-re kiderült, hogy képtelenség a csatornát a világóceán szintjére mélyíteni, ezért a terveket megváltoztatták. Felhagytak a csatorna további mélyítésével, az új tervek szerint a csatorna két végét zsilipekkel zárták le.

21.
Kilátás a Gatun-gátra az Atlanti-óceán felöl nézve. 1912.

22.
A Culebra-átvágás egyik legmélyebb pontja. 1913.

23.
Az amerikaiak dinamitot és gőzexkavátorokat is alkalmaztak, a kitermelt anyagot vagonok (többségük 14,5 m³ kapacitású) százai szállították el.

24.
A Culebra-hegység átvágása.

25.
Az amerikaiak 239 millió köbméter földet mozgattak meg, a franciák teljesítményével együtt 268 milliót, négyszer annyit, amennyit Ferdinand Lesseps a tengerszinti csatornához számolt.

26.
Földcsuszamlással küzdő munkások. 1913.

27.
Munkások a Gatun-zsilip építésénél, 1913.

28.
A Pedro Miguel csatorna építése. 1913.

29.
Az eredeti tervek szerint a zsilipkamrák szélessége 28,5 méter lett volna. Az amerikai haditengerészet 1908-ban szerette volna ezt legalább 36 méterre növelni, hogy a flotta legnagyobb hadihajói is biztosan átférjenek. A felek végül 33,53 méterben egyeztek meg, aminek akkor van értelme, ha tudjuk, hogy pont 110 lábról beszélünk.

30.
A zsilipkapuk acélból készültek, 2 méter vastagok, 20 méter magasak és 19,5 méter szélesek. 1913

31.
A Gatún zsilip építés alatt, 1913.

32.
Földcsuszamlás a Culebra-átvágásban, 1914. A munkálatokat sokszor hátráltatták és nehezítették az agyagos térszíneken bekövetkezett csuszamlások.

33.
Gatún gát a Chagres folyón, amelynek köszönhetően létrejött a Gatún-tó. 1913. A Panama-csatorna vízi útvonalából mintegy 33 km-t a Gatún-tó tesz ki. 1937-ig, az USA-beli, nevadai Hoover-gát megépítéséig a Föld legnagyobb mesterséges tava volt.

34.
A csatornát az Atlanti-óceántól elválasztó gát felrobbantása. 1913.

35.
Kilátás a Culebra szakasz építésére a nyugati partról. 1912. június.

36.
A 77,1 km hosszú mesterséges vízi út megnyitásakor évente ezer kisebb-nagyobb hajót navigáltak át az egyik óceánról a másikra.

37.
Az első próbazsilipelés. 1913. szeptember 26.

38.
Az USA Gaton vontatóhajó először halad át a Gatún zsilipein. 1913.

39.
Az SS Kronland áthalad a csatornán. 1915.

40.
1914. január 7-én úszott végig az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő Panama-csatornán az első hajó, a francia Alexandre La Valley darushajó.

41.
Az egymilliomodik hajó, a kínai Fortune Plum 2010. szeptember 4-én hajózott át a csatornán.

Fotó: Bettmann / Corbis / Getty.
Forrás: Rare Historical Photos