Az állatok szerepe a háborúkban a modern technológia növelésével egyre csak csökkent, míg régen szinte elképzelhetetlen volt, hogy ne lássunk lovakat vagy egyéb más állatot különböző feladatokra idomítva. Felderítők, üzenetküldők, harcosok de még kabalák is kerültek ki közülük, de sajnos sokan odavesztek. Csak az első világháborúban több mint egy millió kutya veszett oda a különböző ütközetekben, ráadásul ekkor vetették be széles körű használatra az első vegyi fegyvereket is: a klórgázt és a mustárgázt.
Fritz Haber porosz kémiaprofesszor egy alkalommal ammóniával kísérletezett, amelynek eredménye kiszökött és megölte munkatársait. Ekkor jött az ötlet, hogy vegyianyagot is vessenek be a fronton. A Kémiai Hadászati Szolgálat vezetőjeként Haber fejlesztette ki a klórgázt, amelyet 1915. április 22-én a belgiumi Ypres/Ypern határában vetettek be először. A hatás leírhatatlan és a támadókat is megdöbbentő erejű volt: a torokfájdalmakkal, szembajokkal, fülzúgással, fejfájással, kimart nyálkahártyákkal járó – kanadai és afrikai gyarmati csapatok ellen alkalmazott – gáztámadás tízezer halottat és többezer sebesültet eredményezett.
Az első borzalmas gáztámadás után rövidesen feltalálták és egyre tovább és tovább fejlesztették az ellenszert: az egyéni vegyvédelmi eszközt, vagyis a gázálarcot.
A ma ismert formájú gázálarcot a brit Edward Harrison fejlesztette ki 1916-ban, amelyért Winston Churchill írásban gratulált neki. 1915-től már létezett a gázálarcok szűrőjének belsejét ma is alkotó aktív szén, amely megköti a harcanyagot – ez az orosz kémikus, Nyikolaj Zelinszkij találmánya volt. A háború utolsó két évében minden hadsereg modern gázálarcokkal szerelte fel katonáit. A világháború során a frontszolgálatot teljesítő kutyák és lovak is kaptak gázmaszkot, a védőeszközöket pedig ember és állat esetében egyaránt az egész testet elfedő esőköpenyekkel és gumiruhákkal egészítették ki.
Mellesleg a lovakra is tettek gázálarcot.
Forrás: https://www.vsyako.net
