A Vörös Khmer mozgalom azoknak a kambodzsai kommunistáknak a neve, akik Pol Pot vezetésével az 1970-es évek legvéresebb diktatúráját, a Demokratikus Kambodzsát megteremtették. Uralmuk alatt nagyjából 3 millió embert öltek meg. Nevükben a vörös a baloldaliságra, a khmer Kambodzsa domináns etnikai csoportjára utal.
A kambodzsai kommunisták 1960 szeptember végén tartották meg első pártkongresszusukat üres vasúti kocsikban Phnompenben. A párt főtitkára 1963-ban Pol Pot eredeti nevén Szaloth Szár lett. Nemsokára parasztfelkeléseket kezdett szervezni Szihanuk herceg rendszere ellen, 1968-tól pedig a Kambodzsai Forradalmi Hadsereg polgárháborúban küzdött a kormány csapatai ellen. Észak-Vietnám kommunistái természetesen támogatták Pol Potot.
1970-ben egy amerikai támogatású puccs során Szihanuk herceget eltávolították az állam éléről, Szihanuk ekkor nemzeti egységkormányt szervezett a Khmer részvételével és együtt folytatták a harcot. Az egységkormányban azonban a kommunisták átvették a hatalmat és 1975-ben, Saigon elestével, eldőlt Kambodzsa sorsa is, nemsokára a vörös khmerek hatalomra jutottak, és az országot átnevezték Demokratikus Kambodzsára. 1976-ban Szihanuk herceg lemondott az államfői tisztségről, nemsokára pedig beiktatták Pol Potot, mint az új kormány miniszterelnökét.
A vörös khmerek ideológiai gyökereiket tekintve a maoizmushoz álltak a legközelebb, bár többször hangsúlyozták, hogy teljesen önálló marxista eszmerendszert képviselnek. Négyéves uralmuk alatt két fő céljuk volt: egyrészt, hogy a khmer etnikum vélt felsőbbrendűségét intézményesítsék az országban; másrészt, hogy alávessék Kambodzsát és Kambodzsa népeit korlátlan uralmuknak. E célok megvalósítása során 2 000 000 nem khmer etnikumú kambodzsait mészároltak le, miközben a gazdaság, melyet teljesen az állam alá rendeltek, összeomlott. Összesen legalább egymillió, valószínűleg inkább 2,5-3 millió ember haláláért felelős a vörös khmerek uralma. Az áldozatok többsége a járványok és az éhezés miatt vesztette életét, de több százezerre teszik a kivégzettek számát is. Céljuk egy önellátó kommunista agrártársadalom kialakítása volt, ebből a megfontolásból a városi lakosság és a buddhista szerzetesek nagy részét rizstermelő munkatáborokba telepítették vagy kivégezték, az infrastruktúrát és az ipart gyakorlatilag felszámolták.
1979-ben uralmukat megdöntötték a megszálló vietnámi csapatok, akik egy új kommunista rendszert vezettek be. Pol Pot vidékre, a Thaifölddel határos Pailin környékére menekült, ahonnan folytatta gerillaháborúját a következő kambodzsai kormányok ellen. Pol Pot 1998-as halálát követően 1999-ben az utolsó vörös khmerek is megadták magukat.
Egy nő siratja férjét akit a vörös khmer katonák öltek meg, Phnom Penh, 1975.
A Vörös Khmer mozgalom azoknak a kambodzsai kommunistáknak a neve, akik Pol Pot vezetésével az 1970-es évek legvéresebb diktatúráját, a Demokratikus Kambodzsát megteremtették. Uralmuk alatt nagyjából 3 millió embert öltek meg. Nevükben a vörös a baloldaliságra, a khmer Kambodzsa domináns etnikai csoportjára utal.
Összebújt nők, félelemmel a szemükben, Phnom Penh, 1975.
Rémült fogoly a Tuol Szleng börtönben.
A Tuol Szleng a kambodzsai vörös khmerek központi börtöne volt Phnompenben. Az intézményben több mint tízezer embert kínoztak meg 1976 és 1979 között, és mindössze heten élték túl bebörtönzésüket.
Az áldozatok maradványai a Gyilkos mezőn.
Csoeng Ek egy kivégzőhely és temető volt Kambodzsában, Phnom Penh közelében a vörös khmerek rémuralma idején, 1975 és 1979 között. A vörös khmer uralom alatt több tízezer embert gyilkoltak meg itt. A vörös khmerek bukása után a tömegsírokban több ezer holttestet találtak a Gyilkos mezők néven hírhedtté vált területen. A terület központi részén egy buddhista sztúpa magasodik, amelynek alsó részében a helyszínen talált koponyákat és emberi csontokat halmoztak fel. Az üveglapok mögött több mint nyolcezer koponya van. A földes területen láthatók az egykori tömegsírok gödrei, valamint egy vastag törzsű fa, amelyhez a csecsemőket csapták a kivégzők.
A szélsőbaloldali vörös khmerek 1975. április 17-én bevonultak az ország fővárosába Phnom Penh-be.
Céljuk a tökéletes kommunizmus megteremtése volt. Az új államot, amely a Demokratikus Kampucsea nevet kapta, osztályok és magántulajdon nélküli társadalomként képzelték el. Az új rend egyfajta agrárkommunizmus megteremtését tűzte ki célul, amelyben az emberek szinte kizárólag földművelésből élnek. Egyik alaptézisük a khmer felsőbbrendűség volt, Pol Pot, az államot irányító kambodzsai kommunista párt főtitkára gyakorta ismételgette, hogy ha a khmerek képesek voltak felépíteni Angkort, a hatalmas templomvárost, akkor bármit meg tudnak tenni. Új időszámítást vezettek be, amelynek nulladik éve lett 1975. A vörös khmerek eltörölték a pénzt, a szabad piacot, a polgári iskolákat, a magántulajdont, betiltották a külföldi öltözködési szokásokat és a vallást. Az iskolákat, templomokat, kormányzati épületeket és üzleteket bezáratták vagy állatfarmokká, börtönökké alakították.
Lángoló olajdepók a Phon Penh-i menekülők mögött, 1975. április 17.
Holttestek a Tuol Szleng börtön udvarán, kb. 30 km-re északnyugatra Phnom Penh-ből, Kambodzsában, 1979. február 28-án.
A Tuol Szleng, hivatalos nevén S-21, az ország nagyjából kétszáz egységből álló börtönhálózatába tartozott, amelyet a vörös khmerek belbiztonsági szolgálata, a Szantebal irányított. A szolgálat és a börtön parancsnoka Kaing Guek Eav volt. A Tuol Sleng volt a legnagyobb a hasonló célú intézmények között. A börtönt a népnyelv úgy nevezte, hogy a hely, ahova az emberek bemennek, de soha nem jönnek ki. Az őrök és a kihallgatók általában 15 és 19 év közötti fiatal kommunisták voltak, általában paraszti háttérrel. Az S-21 elnevezés először egy 1975 szeptemberi keltezésű dokumentumban tűnt fel. Az intézmény 1976 májusától vagy júniusától működött. A börtönt egy középiskolából, a Tuol Szvaj Prejből alakították ki. Tuol szleng magyarul azt jelenti, hogy a Mérgező fák hegye.
A három fiú mögött látható egyszerű kunyhó a Csoeng Ek kivégzőhelyen, több száz emberi koponyát és csontot tartalmaz.
A Csoeng Ek kivégzőhelyen 1979–1980-as feltárások során 129 tömegsírt találtak, ezek közül 86-ot kiürítettek. A gödrökből 8985 holttest került elő. A legnagyobb tömegsírba 450 holttestet temettek a vörös khmerek.
Phon Penh-i menekülők, 1975. április 16-án.
A fővárosból, Phnompenből egyetlen nap alatt kiűzték annak egész - csaknem kétmilliós - lakosságát. A vörös khmerek azt állították az embereknek, hogy csak néhány napra kell elhagyniuk otthonukat, tekintettel a várható amerikai bombázásra - amelyre soha nem került sor. Még a vajúdó nőket és az infúziót kapó is arra kényszerítették, hogy távozzanak. Aztán a csaknem nyolcmillió lakosú ország minden városlakóját az utakra kergették: az "új népet" meg kellett "tisztítani" minden bűnétől.
A kegyetlen vörös khmer rezsim számára a fiatalok voltak a tökéletes katonák, ugyanis „könnyű parancsokat adni a gyerekeknek, mivel nekik nincs lelkiismeretük és írástudatlanok is, így nem tudják, hogy mi a jó és mi a rossz.
A kezdetektől fogva a vörös khmerek úgy tekintették a társadalom legalsó osztályaiban lévő fiatalokra, mint a forradalom megvalósításának fő hajtóerejére. Ahogy Pol Pot megfogalmazta: „a ma fiataljai azok, akik a holnap forradalmi feladatait végre fogják hajtani”. Elméleti szinten a gyerekek alapfokú oktatásban való részvétele kötelező volt, ám a Pol Pot rezsim időszakában az írástudatlanság korántsem csökkent, mivel a kommunista ideológia terjesztése és a hadseregben való szolgálat elsőbbséget élvezett. A legtöbb esetben a gyerekeket a kézifegyverek használatára és taposóaknák telepítésére képezték ki. A sorozás gyakran a 10-12 évesekre is kiterjedt, akik az indoktrináció után 12-15 éves korukra a rezsim legkegyetlenebb kádereivé váltak.
Egy fiatal fogoly a Tuol Szleng börtönben.
Egy fiatal lány gyermekével a börtönben.
Egy fiatal rab a testvérével.
Egy brutálisan megkínzott fiatal fogoly.
A vörös khmerek válogatott kínzásokkal csikartak ki vallomásokat a gyanúsnak ítélt emberekből. Miután bevallották, hogy az amerikai vagy a szovjet titkosszolgálatnak dolgoznak, a hírhedt gyilkos mezőkre vezényelték őket, ahol eleinte lőfegyverrel zajlottak a tömeges kivégzések, később egyszerűen vascsövekkel verték agyon a végletekig legyengült rabokat az őrök, majd tömegsírokban kaparták el a maradványokat. Ha valakit kivégeztek, az automatikusan a családtagjainak is halálbüntetést jelentett, beleértve a gyerekeket is. “A gyomot gyökerestül kell kitépni” - szólt a vörös khmerek jelmondata.
Egy gyerekkatona koponyával a puskáján, Dei Kraham, 1973.
Összegyűlt tömeg a vörös khmerek által megölt ember holtteste körül.
Egy gyerekkatona fegyverrel őrzi foglyát
A gyerekkatonák a kézifegyverek birtokában képesek voltak sakkban tartani és megfélemlíteni védtelen lakosok tömegeit, de fizikai képességük és katonai képzettségük hiánya nem tette őket alkalmassá a harctéren való hatékony szerepvállalásra. Ám ez nem okozott túl nagy gondot Pol Pot és klientúrája számára: Phnom Penh 1973-as ostroma során a fiatal vörös khmer hadsereg óriási veszteségeket szenvedett, ami hűen tükrözte a vezetőség teljes érdektelenségét saját emberei élete iránt. Ez a hozzáállás később, a vietnami hadsereg ellen sem változott, így a gyerekek sokasága csupán ágyútöltelék maradt feletteseik szemében.
Menekültek a francia nagykövetség keritésénél, Phnom Penh 1973-as ostroma során.
Egy katona az 1981-es feltárások során egy tömegsír mellett áll.
A francia nagykövetség alkalmazottja cigarettával kínál egy vörös khmer katonát, Phnom Penh, 1975.
Egy nő biciklizik el az út mentén halmokba hányt roncsautók mellett, amelyeket a burzsoázia jelképeként tettek használhatatlanná a vörös khmerek.
A francia nagykövetség felé menekülő emberek, Phnom Penh, 1975.
A magas fűben bujkáló kambodzsai gyermekek, Aranyaprathet, Thaiföld, 1979.
Phon Penh-i menekülők, 1975. április 17-én.
1975. április 17-én vonultak be a fiatal, feketébe öltözött vörös khmer katonák Phnompenbe, Kambodzsa fővárosába. Nem ütköztek ellenállásba és azonnal megkezdték a főváros kiürítését. Ezzel kezdetét vette Pol Pot négyéves rémuralma.
Az emberek egy sebesültet visznek a kórházba, Phnom Penh, 1975.
Kambodzsából Thaiföldre menekülő emberek, Klong Kwang, Thaiföld. 1979.
Védelmet kérő emberek tömege a Phnom Penh-i francia nagykövetségen, 1975.
Sérült emberek a kórházban, mielőtt a vörös khmerek elfoglalták a várost.
A thaiföldi határőrőrök egy halott gyereket találtak, akit a vörös khmer katonák öltek meg, Thaiföld, 1977.
Az éhező menekültek segítséget kapnak egy thaiföldi menekülttáborban, Pailin, Kambodzsa, 1979.
Az olimpiai stadionban pihenő menekültek, Phnom Penh, 1975.
A Vörös khmer katonák által meggyilkolt ember holtteste a Tuol Szleng börtön padlóján.
A külföldi megfigyelők nézik a Vörös khmer katonák áldozatait, My Duc falu közelében Kien Gieng tartomány, Vietnam, 1978. április 6.
A Vörös khmer katonák által meggyilkolt ember holtteste a Tuol Szleng börtönben.
Egy kambodzsiai fiú egy sisakot vesz fel Phnom Penh utcáján, 1975. április 17-én miközben a vörös khmerek ünnepelnek az elfoglalt városban.
Egy összevert fogoly a Tuol Szleng börtön padlóján, 1976.
Egy másik brutálisan megkínzott fogoly a Tuol Szleng börtönben.
Vörös khmer katonák ünneplik Phnom Penh elestét.
Vörös khmer katonák amerikai páncélozott harcjárművekkel Phnom Penh utcáin.
Forrás:
https://www.bygonely.com/cambodian-genocide/
https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%B6r%C3%B6s_Khmer
