Az 1956-os forradalom és szabadságharc, vagy az 1956-os népfelkelés Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen november 11-én.
Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt, amely október 30-án a pártház elfoglalásával végül győzött. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután számíthatott arra, hogy a nyugati nagyhatalmak nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én hajnalban a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. A honvédségi laktanyák, repülőterek a szovjet Munkás-paraszt Vörös Hadsereg egységeinek gyűrűjébe kerültek. Az aránytalanul nagy túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi forradalma így végül elbukott.
A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el. A forradalom következményeként hozzávetőleg 176 ezer, más adatok alapján mintegy 200 ezer magyar hagyta el az országot, túlnyomó többségük Ausztria felé menekülve.
1957 januárjától a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték. A brutális megtorlást és a magyar nép elnyomását az ENSZ és a világ közvéleménye egyaránt elítélte.
A felkelők egy ÁVH-s tiszt holttestét nézik. Budapest, 1956. november
Az MDP Budapesti Pártbizottságának székházaának elfoglalása után a felkelők kitették a magyar zászlót az épületre, Budapest, 1956. november.
A magyar felkelők harckocsija.
Egy fiatal felkelő a forradalom során, Budapest, 1956. november.
Az MDP Budapesti Pártbizottságának székházának elfoglalásakor megsebesült felkelőt viszik hordágyon, 1956. november.
Fegyveres felkelők egy utcasarkon várakoznak, 1956. november.
A tömeg egy ÁVH-s sorkatonát készül meglincselni, 1956. november.
A Köztársaság téri pártház ostroma 1956. október 30-án.
A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) budapesti pártbizottságának székházát a felkelők csak komoly fegyveres összetűzés közepette foglalták el. (A tér neve ma II. János Pál pápa tér). Közvetlenül a támadás előtt a pártház őrségét ellátó államvédelmis karhatalmisták az uniformisukat rendőr egyenruhára váltották át. Az ostrom után az elfogott államvédelmis katonákkal szemben az épület előtt súlyos erőszakoskodásokra, kegyetlenkedésekre, lincselésekre került sor, majd ezekről a nyugati tudósítók által készített felvételek bejárták a világsajtót. Ezek a negatív események árnyat vetettek a magyar forradalom és szabadságharc tisztaságára, és annak leverése után hivatkozási alapul szolgáltak a megtorlások keménységére.
Egy fiatal felkelő két töltény övvel a forradalom során. Budapest, 1956. november.
A tömeg egy ÁVH-s sorkatonát készül meglincselni. 1956. november.
Egy ÁVH-s sorkatona a feldühödött tömeg gyűrűjében. Budapest, 1956. november.
Polgári ruhás holttest a budapesti utcán. Budapest, 1956. november.
Két magyar felkelő felfegyverkezve, Budapest. 1956. november 12.
Két magyar felkelő egy halott ÁVH-s sorkatona holttestén talált igazolványokat nézik. Budapest. 1956. november.
Az MDP Budapesti Pártbizottságának székházaának elfoglalása után az ÁVH-s sorkatonák többségét a helyszínen kivégezték, bár megadták magukat. 1956. Október 30.
A budapesti lakosok többsége szimpatizált a felkelőkkel. Budapest, 1956. november.
Az MDP Budapesti Pártbizottságának székházának elfoglalásakor megsebesült felkelőt viszik hordágyon a rögtönzött elsősegély állomásra. Budapest, 1956. november.
Egy sebesült felkelőt biztonságba visznek. Budapest, 1956. november.
A fegyveres harcok alatt az orvosok és az ápolók hősiesen küzdöttek a sebesültek ellátásáért. Közülük többen bujtattak felkelőket, mások a fegyveresek mellett dolgoztak orvosként, és végül sokan örökre elhagyták az országot.
Magyar katonák szolgálaton kívül két évvel a forradalom vége után. Budapest, 1958. szeptember.
Az ellenálló csoportokban, utcai harcokban sok helyen vettek részt nők.
Tömeg vesz körül egy elfoglalt orosz harckocsit.
Fegyveres felkelők kisérik a titkosrendőrség egyik tagját.
A Sztálin-szobor darabolása kalapáccsal. Felirat a maradványokon "Csizma tér 1."
Már a forradalom kitörése napján, október 23-án este hat óra körül a Dózsa György úti Sztálin-szobornál tömeg gyűlt össze a tizenhat pont egyik követelése, a szobor eltávolítása céljából. A tüntetők a Himnusz éneklése mellett fél tíz körül végül ledöntötték a 10 méter magas és csaknem 6 tonna súlyú szobrot. A diktátor monumentális szobrából a talapzaton csak a csizmái maradtak, s a népi humor a teret Csizma térre keresztelte át.
Egy munkás őrködik a sztrájk miatt leállt gyár előtt.
Október 30-án valamennyi forradalmi bizottságot és munkástanácsot elismerte a Nemzeti Kormány, mint a települések, illetve a gyárak és bányák szabadon, demokratikusan választott új döntéshozó szerveit. A munkástanácsok elismerésével az üzemek és bányák valódi dolgozói tulajdonba kerültek, ami történelmileg is egyedülálló tett volt.
A felkelők orosz zászlót égetnek.
Szovjet tankok 1956-ban Budapest a Kilián laktanya előtt.
Az egykori Kilián laktanya (Kilián György laktanya) épülete Budapesten a Ferenc körút és az Üllői út kereszteződésében áll, szemben a Corvin közzel, az 1956-os forradalom idején a később kivégzett Maléter Pál székhelye. A Kilián laktanyában alakult meg 1956. október 31-én a forradalom Nemzetőrsége, amelynek vezetője Király Béla volt. A laktanya az 1956-os forradalom egyik legerősebb ellenállóközpontja volt, amely a szomszédos Corvin közzel "párban" harcolt – sőt a forradalom első napjainak sajtókrónikáiban akkora hírnévre tett szert, hogy sokan az épületet tekintették az ellenállás szimbolikus központjának.
A budapesti Sztálin-szobrot a forradalom első napján ledöntötték és darabjaira törték.
1956. október 23-án a Felvonulási téren került sor a forradalom első tényleges, közös akaraton alapuló és később a leginkább szimbolikussá vált tettére: a Sztálin-szobor ledöntésére. 1956-ban a forradalmi követeléslisták mindegyikének része volt a Sztálin-szobor eltávolítása. A MEFESZ október 22-i műegyetemi diákgyűlésén elfogadott 16 pontot, amelyet a 23-i tüntetéseken másolatokban nagy példányszámban terjesztettek, illetve ki is ragasztottak a városban, ezt sokan a forradalom fő követeléseinek tekintették. A 13. pontja ez volt: „Követeljük, hogy a sztálini zsarnokság és politikai elnyomás jelképét, a Sztálin-szobrot a leggyorsabban bontsák le, és helyébe az 1848–49-es szabadságharc hőseinek és mártírjainak méltó emlékművet emeljenek.” A felkelők nem vártak arra, hogy a hatalom hajtsa végre a követelést. Október 23-án délután a Nemzeti Színháznál (a Blaha Lujza téren) összegyűlt tömegben konkrét ötletként vetődött fel, hogy a szobrot népítélettel döntsék le.
Két fegyveres felkelő sétál a szovjet katonák holtteste mellett.
Szabadságharcos lány tartja távol a budapesti tömeget a tűzvonaltól 1956 októberében.
Szovjet katonai egységek a kossuth téren.
Az emberek egy halott ÁVH-s holttestét nézik.
1956-os magyar menekültek.
Az 1956-os forradalom hatására, október végére fokozatosan megszűnt a határellenőrzés. A szovjet csapatok intervenciója eleinte nem irányult a határok lezárására, ezért a Nyugattól addig hermetikusan elzárt magyar lakosság előtt november közepéig, végéig gyakorlatilag nyitva állt a nyugati (és a déli) határ. Ez alatt a néhány hét alatt (nyugati és korabeli magyar értékelések szerint egyaránt) mintegy 200 000 ember menekült el az országból, túlnyomórészt a zöldhatáron át. A korabeli kommunista propaganda és ennek alapján a köznyelv ezeket a kivándorlókat – együtt a többi, a pártállami időszak alatt jogellenesen külföldre távozó személlyel – disszidensnek nevezte. Közülük 1957 nyaráig a Kádár-kormány amnesztiáját (mentesítés a tiltott határátlépés büntetőjogi következményei alól) elfogadva 11 ezren hazatértek, míg az itthon maradottak közül 12 ezren még 1957-ben családegyesítés címén engedéllyel távozhattak az országból.
A diákok néhány szolidaritási üzenetet írnak a földre a lázadóknak.
Néhány forradalmár a magyar-osztrák határon.
Fejes Tibor József forradalmár (kalapban) egy AK–47-es géppuskával.
Budapesti emberek a forradalom idején.
Reménykedő tüntetők.
Magyar nők a forradalom idején.
Fegyveres felkelők.
1956 nemcsak a férfiak forradalma volt, rengeteg nő vállalta az utcai harcot, és a vágyott szabadság érdekében attól sem riadt vissza, hogy fegyvert fogjon.
Fegyveres felkelők.
Egy felkelő forradalmi dalokat énekel.
Szovjet katonai egységek Budapest utcáin.
December 4-ei asszonyok tüntetése.
Az asszonyok tüntetése 1956. december 4-én zajlott a budapesti Hősök terén. Több ezer asszony és lány emlékezett némán a szovjet hadsereg egy hónappal korábban történt bevonulására, amellyel kezdetét vette az 1956-os forradalom vérbe fojtása.
Gyülekeznek a felkelők.
Felkelők a Rakoczi út egyik házában.
Magyar gyerekek egy Osztrák menekülttáborban, 1956.
Magyar menekültek egy menekülttáborban, 1956.
Teherautók segédeszközökkel megrakva várják a indulást Magyarországra, Ausztria, 1956.
Felkelők egy teherautón.
Tömeggyűlés a győri városháza előtt, 1956. október 23-án.
Menekültek haladnak át a magyar-osztrák határon, 1956. október 23-án.
A menekülők teherautókon, buszokon, gyalog jutottak el a zöldhatárig. Az osztrák határon az aknazár miatt csak meghatározott útvonalakon lehetett biztonságosan átjutni. Budapestről jellemzően teherautókkal szervezett fuvarok indultak a határra. November 4-ét követően a megerősödő szovjet katonai vezetés elrendelte a határ fegyveres őrizetét, a menekülthullám még folytatódott, voltak halálos áldozatokat követelő lövöldözések. Végül a határ fegyveres őrizete olyan fokot ért el, hogy a menekülés fokozatosan megszűnt.
Felkelők Győrben 1956. október 23-án
Szovjet katona holttestet néző emberek, 1956.
Sztálin ledöntött szobrának maradványai a Felvonulási téri talapzaton.
Felkelők a Népszínház előtt. 1956.
A felkelők egy ÁVH-s tiszt holttestét húzzák a földön.
A felkelők elfognak egy ÁVH-s tisztet. Budapest, 1956. október 30.
A felkelők egy ÁVH-s sorkatonát kisérnek, Budapest, 1956. október 30.
Fő téri könyvesboltból egy kisebb csoport kihordta Marx, Engels, Lenin, Sztálin, Rákosi könyveit és a marxista-leninista brosúrákat. A könyvhalmazt a téren meggyújtották. Budapest. Budapest, 1956. október 30.
A felkelők elkapnak egy sérült ÁVH-s tisztet. Budapest, 1956. október 30.
Három fotós egy teherautóról a felkelést fotózza. Budapest, 1956. október 30.
Felkelők és ágyúk a felkelés idején Budapest utcáin.
Fiatal felkelők Budapest utcáin.
Felkelők és civilek Budapest utcáin. 1956. október 29.
Elpusztított járművek és romok a Kilian laktanya közelében. Budapest, 1956. október 29.
A romokat néző tömeg a város utcáin a felkelés után. Budapest, 1956. október 29.
Egy T-34-es harckocsi az utcán a forradalom idején. Budapest, 1956. október 29.
Két ember viszi a megmaradt holmiját a város romjain. Budapest, 1956. október 29.
Emberek nézelődnek Massimo Mauri újságíró és Mario De Biasi fotós kocsija előtt.
Massimo Mauri újságíró találkozik néhány felkelővel, amikor a fővárosba érkezik.
Felkelők és civilek Budapest utcáin. 1956. október 29.
Egy a kilött T-34-esek közül Budapest utcáin.
Ausztriába induló magyar menekültek. 1956. november.
Magyar menekült gyerekek egy menekülttáborban, 1956.
Forrás: https://www.bygonely.com/hungarian-revolution-1956/