A Liberty osztály egy teherhajó típus volt, melyet az Egyesült Államok épített a második világháború idején. A hajóosztály koncepcióját a britek vetették fel, de az USA valósította meg, mivel olcsón és gyorsan építhető járműnek mutatkozott. 1941 és 1945 között 18 amerikai hajógyár 2710 Liberty hajót épített, ez valószínűleg a valaha gyártott legnagyobb sorozat egyetlen hajótípusból.
A gyártást az első világháború alatt a Hog Islander és más szabványosított hajók építéséhez hasonlóan szervezték meg, de sokkal nagyobb léptékben. A Liberty osztályt sokan vizsgálták később is a hajók gyártásnak felfuttatására fordított rendkívüli erőfeszítések, a soha korábban nem teljesített sorozat nagyság és annak a ténynek köszönhetően, hogy több hajó az eredetileg tervezett ötéves élettartamnál jóval tovább üzemelt.
A hajógyár dolgozói összegyűlnek, hogy megnézzék az elkészült hajó vízrebocsátását.
1940-ben a brit kormány 60 teherhajót rendelt meg amerikai hajógyáraknál a háborús veszteségek pótlására és kereskedelmi flottájának erősítésére. Ezek az Ocean osztályú hajók egyszerűek, de elég nagyok voltak (a korabeli viszonyokat tekintve), 2500 LE (1860 kW) teljesítményű dugattyús gőzgéppel hajtva, ami elavulóban lévő, de megbízható konstrukciót biztosított. Az angolok széntüzelésű kazánokat írtak elő, mert sok szénbányájuk volt, de a szigeteken hiányzott a nyersolajforrás. Az első Ocean osztályú hajót, az Ocean Vanguardot 1941. augusztus 16-án bocsátották vízre.
Az Ocean Vanguard
A Liberty hajók építés alatt.
Az új hajótestnél sok szegecselt kötést hegesztésre változtattak, ami az előállítási költségeket harmadával csökkentette, valamint a kazánokat olajtüzelésűre cserélték. A megrendelést a nyugati parti hajógyárak és a hat vállalat néven ismert vállalkozások között osztották meg.
Már csak az utolsó simítások vannak hátra.
A hajókat szekciókból állították össze, melyeket egymáshoz hegesztettek. Ez a technika hasonló volt a Palmer's gyárban alkalmazotthoz, de szegecselés helyett hegesztést alkalmaztak. A szegecselt hajótestek építése hónapokat vett igénybe, ezért vezették be az új, sokkal gyorsabb módszert, melyet még meg kellett tanulni, mert korábban senki sem épített hegesztett hajókat.
Eastine Cowner, volt pincérnő, a Liberty SS George Washington Carver hajón dolgozik.
Amikor Amerika is belépett a háborúba, a hajógyári munkások helyét nők foglalták el, mivel a férfiakra a fegyveres erők tartottak igényt.
A munkások létrán másznak fel a készülő hajóra.
Az első hajót a Patrick Henryt a sólyáról 1941. szeptember 27-én az elnök maga indította el.
Roosevelt azt mondta, hogy ez az új hajóosztály fogja elhozni Európa számára a szabadságot, ezért nevezték el Libertynek.
Műszakkezdés.
Az első hajók építése még mintegy 230 napot igényelt, de az átlag az idők folyamán 42 napra csökkent. A rekordot a Robert E. Peary tartotta, melyet 4 nap és 15,5 órával azután lett vízre bocsátva, hogy a hajógerincet feltették a sójára, bár ezt a mutatványt nem ismételték meg és egy sor műveletet a vízen kellett később elvégezni a Robert E. Peary esetében is.
Az SS Robert E. Peary vízre bocsátása 1942. november 12-én.
A hajókat futószalag módszerrel állították össze előre gyártott szekciókból. 1943-ban már naponta három hajó készült el. Az egyes hajókat általában híres amerikaiakról nevezték el azokkal kezdve, akik aláírták a függetlenségi nyilatkozatot.
Egy női hegesztő.
Több mint 2400 Liberty hajó élte túl a háborút. Ezek közül 835 képezte a haditengerészet teherhajó flottáját. Görög vállalkozók 526, olasz tulajdonosok pedig 98 hajót vásároltak meg.
Egy hegesztő munka közben.
Az 1960-as években három Liberty hajót újra üzembe helyeztek és elektronikus hírszerzésre alakították át. Ezeket a hajókat 1960-ban és 1970-ben szerelték le.
A még üzemben lévő SS John W. Brown' vízre bocsátása 1942. július 28-án.
Ezután csak két üzemben lévő Liberty hajó maradt, az SS John W. Brown' és az SS Jeremiah O'Brien. Az első hosszú ideig iskolahajóként szolgált és sok belső átalakításon ment keresztül, a Jeremiah O'Brien viszont nagyrészt megőrizte eredeti formáját.
Az SS Jeremiah O'Brien Londonban 1994-ben a D-nap 50. évfordulóján.
Ma mindkettő múzeumhajó és rendszeresen kihajóznak a tengerre. 1994-ben az O'Brien San Franciscóból Angliába és Franciaországba ment a D-nap 50. évfordulójára, mint az egyetlen nagy hajó, amelyik részt vett az Overlord hadműveletben.
A padló lemezek összeillesztése.
A lemezek előkészítése hegesztéshez.
Hajok az építés korai szakaszában.
Előre gyártott válaszfalak rakodása.
Az előre gyártott elemek rakodása.
Előregyártott tengely alagutak.
Lemez darabolás lángvágóval.
Egy majdnem elkészült hajó.
Ebédidőben pihenő hegesztő.
Egy hegesztő fagylaltot eszik.
Liberty hajók építés alatt.
Kilátás a hajógyárra.
Készül az alsó fedélzet lemez borítása.
A gerinc lemezek fektetése.
A dolgozók pneumatikus csavarkulccsal húzzák meg a fenéklemez csavarjait.
Dolgozók az épölő hajó fedélzetén.
Két hegesztő.
1) 2. nap: A gerinclemezek fektetése. 2) 6. nap: A második fedélzet alatti válaszfalak és tartóelemek a helyükön vannak. 3) 14. nap: A felső fedélzet a helyén van. 4) 24. nap: A hajó készen áll az indításra.
A munkások egy hajóavatási ünnepségre gyűltek össze.
Ünneplésre készen.
A munkások a hajó vízrebocsátása előtt megzsírozzák a csúszdákat.
Egy hajó közvetlenül vízrebocsátása előtt.
Munkások az állványzaton.
Indítás után a munkások felkészülnek a következő hajó építésére.
A SS John W Brown Liberty típusú hajó.
A SS Carlos Carillo Liberty típusú hajó.
A SS Jeremiah O'Brien Liberty típusú hajó.
SS Hellas Liberty típusú hajó (korábban SS Arthur M. Huddell) 2010 júniusában
Forrás: www.rarehistoricalphotos.com, wikipédia
