A Challenger-katasztrófa volt az első amerikai űrkatasztrófa, amely repülés közben következett be.
A Challenger űrrepülőgép 1983 áprilisában hajtotta végre az első repülését, melyet még kilenc követett a végzetes, 1986. január 28-i esemény előtt. A küldetés során nem csak tapasztalt asztronautákra számítottak, szerettek volna civileket is bevonni a programba. A választás egy 37 éves középiskolai oktatóra, Christa McAuliffe-ra esett.
A Challenger űrrepülőgép indítása. 1986. január 28. (Kép: AP)
A felbocsátás helyszíne a floridai Kennedy Űrközpont volt. Már a küldetést megelőzően jelentkeztek az intő jelek: az időjárás pocsék volt, technikai problémák is felléptek, így az indítást hat nappal el kellett halasztani a tervezett időponthoz képest. Január 28-án szokatlanul hideg volt, a mérnökök figyelmeztették is feletteseiket, hogy egyes alkatrészekkel – különösen a gyorsítórakéta alsó és középső szegmensei közötti szigetelő O-gyűrűvel (tömítőgyűrűvel) – gondok lehetnek ilyen alacsony hőmérsékletnél. Az intelmeket azonban figyelmen kívül hagyták, így a Challenger helyi idő szerint 11:38-kor felszállhatott.
A Challenger űrrepülőgép legénysége. Hátsó sor, balról jobbra: Ellison Onizuka, Christa McAuliffe, Greg Jarvis és Judy Resnik. Első sor, balról jobbra: Michael J. Smith, Dick Scobee és Ron McNair
Már a start után látszott, hogy valami nagyon nincs rendben. Emelkedéskor nem csak egyetlen füstcsíkot lehetett látni, ráadásul később még több füstcsík keletkezett. McAuliffe hozzátartozói és a földről figyelő asztronauták valamint tévénézők milliói hitetlenkedve bámulták az űrrepülő tűzzel és füsttel kísért pusztulását. Az űrjármű maradványai az óceánba csapódtak, a legénység valamennyi tagja életét vesztette.
A Boeing 747 SCA érkezése a Kennedy Űrközpontba a Challenger űrrepülőgéppel. 1982. július 5. (Kép: AP Photo / Pete Wright).
Nem sokkal a baleset után Reagan elnök különleges bizottságot állított fel, feladatuk a tragédia körülményeinek kivizsgálása volt annak érdekében, hogy a jövőben a hasonló szerencsétlenségeket megelőzzék. A bizottságot William Rogers volt külügyminiszter vezette (róla nevezték el Rogers-bizottságnak), az alelnöki pozíciót pedig Neil Armstrong egykori űrhajós töltötte be. A vizsgálatba bevonták a korábbi tesztpilótát Chuck Yeagert is.
A Challenger űrrepülőgépet az indítóálláshoz szállítják az első repülése előtt. 1982. november 30. (Kép: Ron Lindsey / AP).
Az eredmények beigazolták azt, amitől a mérnökök még a start előtt tartottak.
Az o-gyürük a hideg miatt túlságosan merevé váltak, elveszítették rugalmasságukat és emiatt nem tudták feladatukat ellátni. A hibát jelezte az a fekete füstpamacs, amit a jobb oldali gyorsítórakéta alsó csatlakozásánál lehetett megfigyelni közvetlenül az emelkedés után. Később a korábbi füstpamacsok megjelenésének helyén lángok csaptak fel, ez utalt arra, hogy a forró hajtóműgázok átégették a rakétaszegmensek közötti illesztést. Az egyre terebélyesedő lángcsóva megrongálta a külső üzemanyagtartályt, amely átégett, majd szivárogni kezdett belőle a folyékony hidrogén. Végül a bekövetkezett robbanástól az egész űrrepülő a darabjaira hullott.
Christa McAuliffe amerikai tanárnő a Challenger-katasztrófa civil áldozata, a Challenger űrrepülőgép 9. útjának indításán. 1985. október 30. (Kép: Jim Neihouse / AP).
Az űrhajósok halálának közvetlen okát nem lehet teljes bizonyossággal meghatározni, mivel a leszakadt legénységi kabin olyan nagy sebességgel csapódott az óceánba, hogy minden nyom megsemmisült. Az adatok alapján a robbanás során nem érte olyan nagy erőhatás az űrhajósokat, ami halálos vagy súlyos sérüléseket okozott volna, viszont valószínűleg eszméletüket vesztették a hirtelen nyomáscsökkenés miatt.
Christa McAuliffe tanárnő egy zéró gravitációs repülésen a Lyndon B. Johnson űrközpont felett Houstonban. 1986. január. (Kép: NASA).
A balesethez hozzájárult a NASA vezetőségének és a gyorsítórakétákat gyártó Morton Thiokol cég közötti elégtelen kommunikáció is, ugyanis a tömítőgyűrűk ilyen viselkedése már korábban is ismert volt a Morton Thiokol cég előtt, amit jeleztek is a NASA felé. A NASA mérnökei és technikusai több korábbi repülés után elvégzett vizsgálatok során is tapasztalták, hogy a tömítőgyűrűk jelentős sérülést szenvedtek a 11 fok alatti indítások során (STS–51–C). Az űrrepülőgépet tehát műszaki szempontból nem lett volna szabad elindítani fagypont körüli (vagy az alatti) külső hőmérsékletnél. A szoros repülési ütemterv miatt azonban a NASA vezetősége nem állíttatta le vagy korlátozta az űrrepülők indítását. Később azzal védekeztek, hogy a tömítőgyűrű ilyen viselkedéséről nem volt tudomásuk.
Christa McAuliffe tanárnő felfelé mutató hüvelykujjal mutatja minden rendben egy próbarepülés előtt a Kennedy Űrközpontban. 1986. január 24. (Kép: Phil Sandlin / AP).
Ronald Reagan elnök éppen a Challenger startjának estéjén szerette volna a szokásos éves elnöki beszédét a State of the Union évértékelését megtartani, ám az események váratlan fordulata miatt ezt az eseményt elhalasztották 1986. február 4-re. Aznap este pedig a Fehér Ház Ovális Irodájából Reagan elnök kizárólag a Challenger-katasztrófával összefüggésben tartott televízióbeszédet a nemzethez. A beszédet Reagan elnök a következő sorokkal zárta (amely egyébként John Gillespie Magge verséből vett idézet):
„Sohasem feledjük őket, sem az utolsó pillanatot, amikor még láttuk őket, ahogy az űrutazásukra készülődtek, búcsút intettek, majd 'kicsusszantak a Föld nyers öleléséből, hogy megérintsék Isten arcát'.”
Három nappal később Reagan elnök, a First Lady, Nancy Reagan kíséretében részt vett a houstoni Johnson Űrközpontban rendezett gyászszertartáson, ahol szintén beszédet mondott, amelynek záró soraiban a következőket mondta:
„Néhanap, amikor a csillagok felé nyújtózkodunk, nem érjük el őket. De ilyenkor muszáj összeszedni magunkat és újra próbálkozni, annak ellenére, hogy még fájdalmat érzünk”
A szertartáson részt vett és a beszédet végighallgatta kb. 6000 NASA alkalmazott és kb. 4000 meghívott vendég, köztük az odaveszett legénység családtagjai is.
A Challenger űrrepülőgép legénységének tagjai elhagyják helyüket a Kennedy Űrközpontban, és indulnak az indítóállomás felé. 1986. január 27. (Kép: Steve Helber / AP).
Intenzív jégképződés az indítóállásban álló Challengernél. (Kép: AP).
Az első percben úgy tűnt, hogy minden az előírásoknak megfelelően zajlik. (Kép: Thom Baur / AP).
Christa McAuliffe tanárnő diákjai élőben figyelik az Challenger űrrepülőgép indítását. Izgalmuk rémületté vált, amikor megtörtént a katasztrófa. (Kép: Jim Cole / AP).
A Challenger űrrepülőgép megsemmisülése. (Kép: Bruce Weaver / AP).
A Challenger a fellövés után 73,213 másodperccel, mintegy 15 kilométer magasan, 2349 kilométeres óránkénti sebességgel száguldva az Atlanti-óceán fölött három részre szakadt. (Kép: Steve Helber / AP).
Rémült nézők a Challenger katasztrófája után. (Kép: AP).
Christa McAuliffe tanárnő, húga Betsy, és a szülei, Grace Mary Corrigan és Edward Christopher Corrigan a Challenger robbanása után. (Kép: Jim Cole / AP).
A megdöbbent Carina Dolcino, a Concord középiskola diákja a Challenger robbanása után. (Kép: Ken Williams / Concord Monitor / AP).
Billy Gifford és az unokája Jimmy Stillmant, a Christa McAuliffe emlékére tartott misén a new Hampshire-i Concord-i templomban. 1986. január 29. (Kép: Peter Southwick / AP).
A robbanás után félárbócra eresztették az amerikai zászlót a Kennedy Űrközpontban. (Kép: Jim Cole / AP).
Gyerekek a Christa McAuliffe emlékére tartott misén a new Hampshire-i Concord-i templomban. (Kép: Peter Southwick / AP).
Egy gyerekek sír a Christa McAuliffe emlékére tartott misén a new Hampshire-i Concord-i templomban. (Kép: Peter Southwick / AP).
20
A Challenger űrrepülőgép hátsó falának egy darabját kiemelik az óceánból. (Kép: AP).
21
A Challenger űrrepülőgép hajtóművének egy darabját kiemelik az óceánból. 1986. január 31. (Kép: AP).
22
A Parti Őrség hajója vízfelszíni kutatására indul, a parton magányos kereszt koszorúval. 1986. február. (Kép: Jim Neihouse / AP).
23
Ronald Reagan elnök és a tanácsadói újra nézik a Challenger űrrepülőgép katasztrófáját. 1986. február 3. Balról: Larry Speakes a fehér ház szóvivője, W. Dennis Thomas elnöki asszisztens, Jim Kuhn ügyvezető asszisztens, Ronald Reagan elnök, Patrick Buchanan a Fehér Ház kommunikációs igazgatója és Donald Regan a Fehér Ház kabinetfőnöke. (Kép: Pete Souza / AP).
24
Lisa Mitten lánya, Jessica az ország minden részéről érkező részvétnyilvánító leveleket olvassa a Concord középiskolában. (Kép: Toby Talbot / AP).
25
Forrás: Rare Historical Photos, Wikipédia