1. Amaro.

1815-öt írunk. Ausano Ramazzotti borokat, likőröket, és növényi termékeket árul: gyógynövényeket, gyökereket, narancshéjat és kérgeket egy kis milánói üzletben. Az a ragyogó ötlete támad, hogy tonizáló és erősítő italt készít gencián, kínafa, rebarbara, fahéj, oregano, szicíliai édes és Curacao-szigeti keserű narancs, valamint más összetevők keverékéből. Ramazzotti úr elkezdi árulni italát a környező tavernákban és Milánó központjában, ahol a La Scala színház közelében nyit egy bárt, amelyben a hagyományos olasz kávé helyett Amaro Ramazzottit szolgálnak fel.

2. Amarula

Dél-Afrikában van egy különleges fa, a marula. A helyiek szent növényként tisztelik, mindenféle gyógyító képességet tulajdonítanak neki, többek között afrodiziákumként is hatásosnak tartják. Ha például egy jegyespár a marulafa alatt ígér egymásnak örök hűséget, biztosak lehetnek benne, hogy egészséges utódoknak fognak életet adni. A marulafa érett gyümölcsei olyan intenzív illatot árasztanak, hogy odacsalogatják a környék vadállatait, főként az elefántokat, akik köztudomásúan odavannak a marula gyümölcséért. Ezért aztán Afrika egyes régióiban egyenesen elefántfának nevezik a marulát. Az elefántok egyébként tudnak valamit, a kissé fanyar marulagyümölcs ugyanis elképesztő mennyiségű C-vitamint tartalmaz. Ebből a fehér húsú, sárga héjú gyümölcsből készül az amarula likőr, mégpedig oly módon, hogy a kimagozott gyümölcsből előbb bort készítenek, amely speciális rézüstökben forrja ki magát. Ezután két éven keresztül tölgyfahordókban érlelődik, ekkor nyeri el sajátos aroma- és ízvilágát. A procedúra megkoronázását azonban a legutolsó momentum jelenti, amikor is a 17 százalékos likőrt friss tejszínnel vegyítik. 

3. Don Cortez brandy de jerez. 

Szőlőmustból erjesztett bor lepárlásával készült borpárlat. Általában fahordós érlelés után, 36-60% alkoholtartalommal hozzák forgalomba. Jellemzően étkezés után fogyasztják.

4. Abszint.

Az abszint egy magas, eredetileg 45-74% közötti alkoholtartalmú égetett szesz, melynek készítésekor a fehér ürömfű leveleit és virágait, az ánizs és a római édeskömény termését, valamint egyéb fűszereket használnak fel. Hagyományos színe zöld, vagy ritkábban színtelen, ezért "a zöld tündérnek" (franciául la fée verte) is nevezik.

5. Cuba Libre.

A Cuba Libre' a '70-'80-as évek legelterjedtebb koktélja, Ernest Hemingway is gyakran megemlíti regényeiben. A koktél keletkezése 1900 körülre (Kuba spanyol uralom alóli felszabadulása) tehető. Kuba szigetére az amerikai katonák vitték be ez időben magukkal az Újvilágban divatba jövő Coca-Colát. A kóla és a kubai fehér rum találkozásából pedig létrejött a Cuba Libre.

6. Pina Colada.

A feltalálójának címéért négyen is versenyeznek. A legtöbb forrás Ramón "Monchito" Marrero Núnez bártendert említi értelmi szerzőként, aki elvileg 1945. augusztus 15-én a San Juan-i Hilton Caribbean Hotel Beachcomber bárjában alkotta meg az első Pina Coladát. A valószínűségi listán a második egy bizonyos Ramón Portas, akit állítólag kicsivel később, 1963-ban szállt meg az ihlet, méghozzá a szintén San Juan-i Barrachina étteremben (a hely egyébként még ma is az ital szülőhelyeként definiálja magát, amelyet a bejárat mellett egy márványtábla is jelez). A másik két teória szerint a fent már említett Hilton szállodában született meg a Pina Colada, viszont nem Monchitónak, hanem egy bizonyos Ricardo Garcíának köszönhetően, szintén 1954-ben. Emberünk a legenda szerint ezt megelőzően egy Coco Loco nevű welcome drinkkel várta vendégeit, amit rumból, kókuszléből és kókuszkrémből készített el és kókuszdióban szervírozott. Egy, a szálloda ellen indított sztrájknak köszönhetően azonban egy napon nem sikerült kókuszdióhoz jutnia, így jobb híján ananászban szolgálta fel italát, ami nem csak másféle dizájnt, hanem új ízt is kölcsönzött a piának. Ezen felbuzdulva Ricardo elkezdett kísérletezgetni az ananász szűrt levével és így alkotta meg a Pina Coladát. A legkevesebbet emlegetett történet egyenesen az 1800-as évekig vezeti vissza az eredetét, méghozzá egy Puerto Rico-i kalózhoz, Roberto Cofresíhez, aki rumból, kókusztejből és ananászból készített piát.

7. Calvados.

A Calvados hagyományos normandiai almaborból készített, érlelt gyümölcspárlat. A calvados készítése szempontjából meghatározó, hogy a friss almalé mekkora cukor-, illetve savtartalommal bír, egy jó minőségű ital elkészítéséhez édes, keserédes, savanyú és keserű almákat is fel kell használni meghatározott, egyéni recept szerinti arányban. A vidék több mint 200 almafajtájából a helyi calvados-készítők saját receptjük szerint állítják össze az alaplét, a cefrét.