Az utolsó megmaradt inka függőhíd (kötélhíd) az 500 éves Keshwa Chaca, amely az Apurimac folyónál található, Peruban, Canas tartományban a Huinchiri közelében. A spanyol hódítók érkezése előtt becslések szerint a 16. században mintegy 200 hasonló híd ívelt át a folyók felett. Mivel nem volt számottevő forgalom, gyakorlatilag csak a gyalogosok és az állatállomány használta ezeket, így a célnak tökéletesen megfelelt a kötél alapanyagként. A peruiak ugyanis olyasmit alkalmaztak, amit jól ismertek: a gyapotból, fűből, fiatal fák kérgéből, láma- és alpakaszőrből készített köteleket. Az inka függőhidak többször elérhették a 45 méteres hosszúságot is, de valószínűleg voltak hosszabbak is. Az ősi amerikai civilizációk közül egyedül az inkák alkalmazták a függőhidat. Keshwa Chaca építői a környék falvainak lakói, akik egy háromnapos ceremónia keretei között minden év júniusában újrafonják a híd szerkezetét, annak ellenére, hogy már épült egy ennél sokkal modernebb és biztonságosabb híd is a közelben. Ez a hagyomány a helyiek elmondása szerint már 500 éve egyazon rituálé szerint folyik. A négy környező település mindegyike elkészíti a híd egy-egy főkábelét, amelyet aztán a hídépítő mester (chacacamayoc) felügyeletével összefonnak, végül a régi híd elemeit a folyóba vetik. Az első modern függőhíd Angliában épült a 18. század végén, az ipari forradalom hajnalán. A mai leghosszabb ilyen híd a Japánban található Akashi-Kaikyo, amelynek leghosszabb íve a két tartótorony között 1991 m.