Skellig Michael sziklasziget 15 kilométerre nyugatra Írország délnyugati partjaitól. A név az ír Sceilig Mhichil-ből ered és Mihály-sziklát jelent. A két Skellig-sziget közül ez a nagyobbik, területe kb. 17 hektár. A sziget legmagasabb pontja 289 méterre van a tengerszint felett.

600 éven át a sziget az ír keresztény szerzetesek fontos központja volt. Az 588-ban épített kolostorban a szerzetesek a sziklafalhoz épített kőkunyhókban spártaian egyszerű életmódot folytattak. Ivóvíznek esővizet gyűjtöttek, a szikla védettebb oldalán zöldségeket és gyógynövényeket termesztettek.

A Skellig Michael közössége soha nem volt nagy - valószínűleg 12 szerzetes és egy apát élt itt, a 12 apostol mintájára.

Az ismert, de nehezen megközelíthető kolostor 1996 óta az UNESCO Világörökség listáján szerepel. Éppen a nehéz megközelíthetőség miatt a kolostor épen maradt meg. A turisták belépését korlátozzák, mert úgy vélik, hogy a növekvő számú látogató tönkretenné a sziget állapotát, különösen a sziklára vezető kb. 600 kőlépcsőt.

A Skellig Michael kolostora több viking rajtaütést túlélt a 9. században. 1000 körül új kápolnát építettek. A 12. században a szerzetesek elhagyták a szigetet és a szárazföldi Ballinskelligs kolostorba költöztek.

Az 1500-as évektől kezdve a sziget az éves zarándoklatok célpontjává vált, de állandó lakossága nem volt. A 1826-ban két világítótornyot építettek, így a szigetnek ismét voltak lakói: a világítótorony őrei. Az egyik világítótorony most is üzemel, de az 1960-as években átépítették és az 1980-as években automatizálták.