Az észak-olaszországi Renon földpiramisai rovátkált és lyukacsos oszlopok, széles alapjuktól fölfelé fokozatosan elvékonyodnak, és a csúcsokon egy-egy követ tartanak. Ezek a kősapkák védik a piramisokat a pusztulástól. Vannak közöttük rövidek és tömzsik, és magasba nyúlók is. Némelyik piramis képződmény meghaladja a 40 méteres magasságot is, és ez a bizarr "kősapka" magasságtól függetlenül bármelyik pilléren előfordulhat.

E furcsa sapkák és a földpiramisokat alkotó anyag a jégkorszakidején kerültek Renon lejtőire. A vidéken átvonuló gleccserek a sziklatömböktől a finoman lecsiszolt kavicsokig a legkülönfélébb nagyságú törmeléket vonszolták magukkal. Mikor a jég körülbelül 10 000 évvel ezelőtt visszahúzódott, az olvadó jég pedig vastag rétegben szétterítette a hegy lejtőin az agyagos üledéket.

A hegy alacsonyabb lejtőit teraszos szőlőültetvények borítják, feljebb erdők és rétek húzódnak. Valamennyi földpiramis az erdős vízmosásokban, 1000 méterrel a tengerszint felett található, ahonnan meredeken szakadnak le az alattuk húzódó völgybe.

A Renon földpiramisainak keletkezését a gleccserek olvadékvizéből lerakódott agyagos üledék magyarázza. A lefolyó esővíz mély vájatokat mos a talajba, és a vájatok között megrekedő nagyobb kövek megvédik az alattuk lévő agyagos üledéket. Míg az agyagos üledék többi része lekopik, a kövek és az általuk fedett agyagos földdarabok egyre inkább kiemelkednek a vízmosásból.

A geológiai időszámítás szerint ezek a földpiramisok három napig tartó csodának számítanak csupán. Egy oszlop élettartama egyszerűen kiszámíthatatlan, némelyik alig változik az évtizedek során. Az azonban biztos, ha egy oszlop egyszer elveszíti a fedőkövét (kalapját) rendkívül gyorsan pusztulásnak indul. Nem kizárt sajnos, hogy Észak-Olaszország földpiramisait a nem is olyan távoli jövőben már csak emlékezetünk őrzi majd.