Himmler 1940. november 20-án kelt levelében sajnálatos és elkerülhető veszteségekről ír, amit a Wehrmacht katonái Franciaországban szenvedtek el, megemlítve, hogy Párizs legnagyobb veszélyét a mindenhol megtalálható prostituáltak jelentik, akik bárokban, mulatókban és az utcán csípik fel a katonákat, változatos betegségeket ragasztva rájuk.

Ekkor született meg az ötlet arra, hogy a katonák szükségleteinek kielégítésére az SS egyik orvosa, Dr. Joachim Mrurgowsky vezetésével egy babát fejlesszenek ki.

1940-1941-ben az IG Farben nevű cég (melynek egyik leányvállalata készítette például a gázkamrákban is használt Zyklon-B-t) egy egész sornyi, bőrhatást keltő polimert dolgozott ki az SS számára, de a test megalkotásához modell is kellett.

Franz Tschakertet

A feladatra a műanyag modelljeiről és preparátori tudásáról ismert Franz Tschakertet kérték fel, aki német atlétanőkről vett méreteket és készített testrészeikről gipszformákat, de a kész mű csak nem akart összeállni. 

Kristina Söderbaum

Tschakert úgy gondolta, hogy a nőnek tökéletesnek kell lennie, olyan testtel, ami a modellek legjobb részeit vegyíti, Mrurgowsky azonban ezzel szemben továbbra is egyetlen nő lemásolását tartotta jó ötletnek, mégpedig a Harmadik Birodalomban ünnepelt svéd származású, az árja ideálnak megfelelő, szőke Kristina Söderbaumét. Tschakert és csapata azonban nem igazán fogadta el az ötletet, így el is kezdték összeszedni a részeket a nagy műhöz. Arcmodellként a Szabadkán született, de Németországban befutott Nagy Katóra gondoltak, de ő udvariasan visszautasította az ajánlatot.

Nagy Kató

1941 júniusában a Mrurgowsky által koordinált projektet állítólag egy dán SS-orvos, Olen Hannussen vette át, aki teljesen elvetette egy élő modell arcának lemásolását, így a Borghild nevet kapott guminő végül egy sosem létezett nő arcvonásait őrizte, haja pedig az akkor divatos Schneckenfrisur helyett rövid, férfias lett, hogy ezzel is érzékeltessék, nem egy tiszteletreméltó anyáról, hanem egy mezei prostituáltról van szó.

Három méretben - 168 (Typ A), 176 (Typ B) illetve 182 centiméteres (Typ C) testmagassággal - készültek, első prototípusaikat pedig 1941 októberében mutatták be egy csapatnyi SS-tiszt előtt. A babák sikerét látva Himmler azonnal ötven darabos rendelést adott le a B-sorozatra, amihez egy külön gyárat hoztak volna létre, hiszen az addigi stúdió túl kicsi lett volna a jó eséllyel gyorsan növekvő igények kiszolgálására.

A babák azonban a hadsereg növekvő veszteségei, és a Sztálingrádért folyó harc végső kimenetele miatt sosem kerültek bevetésre.