Coober Pedy egy sivatagos környezetben lévő, opálbányászatáról ismert kisváros Dél-Ausztráliában. Nevét a település körül található több ezer bányagödör alapján 1920-ban kapta, az őslakosok kupa-piti (a fehér ember gödrei) kifejezésének eltorzításával.

1915 januárjában három férfi, valamint az egyikük 14 éves fia, William Hutchison, a mai várostól délre aranyat keresett a környéken, de semmit sem találtak. Február elsején egy táborozáskor William elindult vizet keresni, ekkor néhány apró opáldarabkát talált a földön. Egy hét keresés után egy komolyabb opáldarabot találták.

1916-ban kitört az opálláz. Hamarosan bányaüregek ezrei lepték el az opálmezőt. A felszínen minden egyes bányásznak mindössze 15,3 négyzetméternyi területet engedélyeztek, mára kb. 250 000 üreg van. Az akkoriban Stuart Range Opal Field nevű hely egy vadnyugati város képét nyújtotta. 1946-ban újabb opálláz tört ki, amikor egy aboriginal nő egy hatalmas opált talált. Az 1960-as években európai bevándorlók érkeztek, opálbányászattal szerencsét próbálni. A mindössze kb. 2000 lakosú város még napjainkban is a világ egyik legnagyobb opáltermelője.

Sokak szerint Coober Pedy a Csillagok háborúja Tatuin bolygójára hasonlít leginkább. Félsivatagos környéken, egy lapályos, helyenként sziklás-dombos területen található. A környéket a bányaüregekből kihányt meddő kis dombjainak ezrei borítják. Coober Pedy inkább egy poros bányatelepre, mint európai értelemben vett városra hasonlít.

Turisztikai vonzerejét is éppen világvégi jellegének, sehol máshol nem megtalálható hangulatának köszönheti. Mindössze két, mesterségesen fenntartott zöldterület van, egy kis park a város közepén, valamint a sportpálya. Mindenütt máshol csak kő és homok található.

A nyáron elviselhetetlen meleg miatt általánossá vált a föld alatti élet. Ennek ötlete az első világháború földalatti bunkerjeiből hazatért katonáktól származott, akik hamar felismerték, hogy az ilyen ház megvéd az elviselhetetlen nyári melegtől, valamint az igen hideg éjszakáktól is.

Mára a város lakosságának a fele ilyen, dugouts nevű föld alatti házakban él, melyeket főleg a kisebb dombocskák oldalába vájtak. Az olykor igen tágas lakások állandó hőmérsékletet és meglepő komfortot biztosítanak a lakóknak. A városnak a föld alatti lakóházakon kívül föld alatti szállodája és több temploma is van.

A város nincs összeköttetésben az országos elektromos hálózattal. Áramellátását Ausztrália legnagyobb dízelgenerátora, valamint egy szélerőmű biztosítja. A vizet 24 kilométer távolságból, egy föld alatti forrásból, föld alatti vezetéken szivattyúzzák. Minősége kiváló, de igen drága.