Thomas Poulter tudós és sarkvidéki felfedező az antarktiszi közlekedés megkönnyítésére tervezett Snow Cruiser járműve 1937-1939.

A Snow Cruiser kutatójármű 17 méter hosszú és 6 méter magas guruló labor volt, 30 tonnányi össztömeggel, egy évre elegendő üzemanyaggal, felszereléssel és ellátmánnyal a fedélzeten. A belső térbe alvókabint, rádiószobát sőt még a fényképek előhívásához használt sötétszobát is terveztek. A motorok életben maradását 9500 liter gázolaj és 3800 liter kerozin szavatolta. 

A Snow Cruiser-t úgy tervezték, hogy egy kisebb méretű repülőt is hordozni tudjon az expedíció alatt! A 30 tonna mozgatását a mozdonyokhoz hasonlóan oldották meg, két 150 lóerős dízelmotor és a hozzájuk kapcsolt elektromos hajtás forgatta a három méter magas Goodyear abroncsokat. 

Az építés 1939 augusztusában kezdődött, és iparkodniuk kellett, mert az Antarktiszra tartó hajó November 15-én indult Bostonból. Amely város 1600 kilométerre fekszik az építés helyszínétől, Chicagótól. Ezt a hosszú utat javarészt közúton, 16 km/h körüli maximális sebességgel kellett megtenniük. 

A Snow Cruiser az Antarktiszon már az első métereken teljességgel használhatatlannak bizonyult. Besüllyedt a hóba, a motorok harmatgyengék voltak ehhez a kihíváshoz, és menthetetlenül túlmelegedtek.