Az óriás mamutfenyő vagy hegyi mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) régebben a mocsárciprusfélék (Taxodiaceae), manapság inkább a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába sorolt monotipikus Sequoiadendron nemzetség egyetlen faja. A Földön élő legnagyobb testtömegű élőlények ennek a fajnak a képviselői. A legöregebb, ismert példány 3200 éves; törzsének átmérője 8,85 méter, magassága 93,6 méter, becsült tömege mintegy 1000 tonna.

Az Amphicoelias a növényevő sauropoda dinoszauruszok egyik neme, amely talán a csoport valaha felfedezett legnagyobb tagja. Második faja, az A. fragillimus egyetlen fosszilizálódott csonton alapul, és 58 méteres hosszával talán a leghosszabb ismert gerinces állat lehetett, 122,4 tonnás tömegével pedig vetekszik a legnehezebb ismert állattal, a kék bálnával. Azonban, mivel az egyetlen fosszilis maradványa az 1870-es években történt tanulmányozását és leírását követően elveszett, jelenleg csak rajzok és ásatási jegyzetek bizonyítják a létezését.

A Titanoboa egy a paleocén korban, mintegy 60-58 millió évvel ezelőtt élt kígyónem volt. Egyetlen ismert faja a Titanoboa cerrejonensis, a valaha felfedezett legnagyobb kígyó. A fosszilis gerincet a mai kígyók gerincének alakjával és méretével összehasonlítva a tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy a T. cerrejonensis 12,8 méter hosszú lehetett, tömege pedig elérhette az 1135 kg-ot is.

A jákafa (angolosan dzsekkfruit, illetve dzsekkfrút, Artocarpus heterophyllus) az eperfafélék családjába, a kenyérfák (Artocarpus) nemzetségébe tartozó fafaj, amely Délkelet-Ázsiában őshonos. Banglades nemzeti gyümölcse. A jákafa termése a legnagyobb, fán termő gyümölcs a Földön. Tömege elérheti a 36 kg-ot, hossza a 90 cm-t, átmérője az 50 cm-t.

Az Argentavis magnificens a madarak (Aves) osztályának az újvilági keselyűalakúak (Cathartiformes) rendjébe, ezen belül a Teratornithidae családjába tartozó fosszilis faj. Az Argentavis magnificens a legnehezebb röpképes madár, amely valaha létezett. A madarat, amelynek néha az "óriás teratorn" nevet adják, három lelőhelyen találták meg. Ezek, mind a miocén korból valók. A madár 6 millió évvel ezelőtt élt, Argentína területén. A megtalált Argentavisnak a felső karcsontja kissé rossz állapotban van, de azért eléggé tiszta képet ad a méretről: szárny fesztávolsága: 5,1-6,1 méter, szárnyfelülete: 8,11 négyzetméter, testhossza: 1,26 méter, magassága: 1,5-2 méter és súlya: 70-72 kilogramm.

A Hang Thien Duong (jelentése kb. Paradicsom-barlang) egy barlang Vietnamban, a Phong Nha - Ke Bang Nemzeti Park területén, az ország középső részén, a Vietnami-hegységben. A kutatók a 2010-es felfedezőúton 31 kilométernyire tudtak behatolni a barlangba. Csupán 2009-ben fedezték fel itt a világ legnagyobbjának tartott barlangját (Son Doong barlang), és 2013-ban nyitották csak meg a nyilvánosság előtt.

A Rafflesia (raflézia) a Rafflesiaceae család egyik nemzetsége. Parazita kétlaki növény, más növényeken, jellemzően fákon élősködik. Nincs szára, sem levele, sem gyökere. Miután az óriás bűzvirág bimbója áttöri a gazdanövény kérgét, úgy 10 hónapra van szüksége, hogy káposztafej nagyságúra nőjön. Néhány óra alatt a húsos szirmok kinyílnak, és a virág már teljes pompájában ragyog. A kehely aljában számos tüskeszerű nyúlvány meredezik. Virágában csak néhány napig lehet gyönyörködni. A növényvilágban a legnagyobb méretű virággal rendelkezik, átmérője körülbelül egy méter, tömege a 15 kg-ot is elérheti. 

Az óriásszarvas (Megaloceros giganteus) a szarvasfélék családjának egy kihalt faja. A pleisztocén során, mintegy 400 000 évvel ezelőtt jelent meg Eurázsiában és az utolsó jégkorszak (Würm) végével tűnt el, radiokarbon kormeghatározással a legkésőbbi lelet kora 7700 évnek adódott. A jégkorszaki embernek kortársa volt. Angolul "ír jávorszarvasnak" (Irish elk) is nevezik, mivel csontjai főleg írországi lápokból kerültek elő (ennek ellenére egész Európában előfordult). Hatalmas termetű szarvasféle lehetett: a marmagassága mintegy 2,1 méter volt, lapátos (inkább a jávorszarvaséra emlékeztető) agancsának terpesztése elérte a 3,65 métert, tömege pedig a 40 kg-ot, az állat tömege pedig átlagosan az 540-600, legfeljebb pedig a 700 kg-ot.

A farontó gombák közé tartozó, gyökérbetegséggel igen nagy károkat okozó sötétpikkelyes tuskógomba vagy mézgomba egy kalaposgombafaj. Egy 2001-ben, Oregon amerikai államban, a Blue Mountains hegységben található Malheur Nemzeti Erdőben történt felfedezés szerint a Föld jelenleg legnagyobb kiterjedésű, és egyben legöregebb (legalább 2400 éves) ismert élőlényét ennek a gombának egy telepe alkotja. A föld alatt élő gomba a fák gyökere mentén igen lassan terjeszkedik, cipőfűzőszerű fonalak, "rizomorfok" segítségével. Fejlődése spórából indult ki, majd vegetatív szaporodással az egész környéket behálózta. A genetikai vizsgálatok igazolták, hogy a vizsgált "egyed" klónjai 9,65 km2-nyi területet borítottak be.

Az élővilág törzsfáján az ízeltlábúakat (Arthropoda) tekinthetjük a leghosszabb múlttal rendelkező többsejtű, illetve valódi szövetes állatcsoportnak. A fosszilis bizonyítékok szerint az ízeltlábúak több mint félmilliárd éves múltra tekintenek vissza. Napjainkban is a földi többsejtű élővilág állatfajainak mintegy kétharmada ebből a csoportból kerül ki. A többsejtű élet ekkoriban még kizárólag a tengerekhez kötődött, ezért a korai ízeltlábúak csoportjai is tengeri élőlények voltak. Nagyjából 510 millió éve jelent meg az a kihalt csoportjuk, amelyből a földtörténet valaha ismert leghatalmasabb ízeltlábúi, az eurypteridák, vagy ismertebb nevükön a tengeri skorpiók kerültek ki. 

A Nagy-korallzátony Földünk legnagyobb korallzátonya, a Korall-tengerben található, nem messze Északkelet-Ausztrália Queensland nevű államának partjaitól. 2000 km hosszan húzódik, 34,4 millió hektáron, és még az űrből is látható. Nagyjából 3000 korallzátonyból és körülbelül 900 kisebb-nagyobb szigetből áll, melyek nagyjából azonos távolságra vannak a tengerparttól.

A rövidfejű medvék a medvefélék családjának egy mára kihalt, Amerikában élt nemét (Arctodus) alkották. A nem Észak-Amerika legnagyobb termetű szárazföldi ragadozóit adta a pleisztocén során. Az utolsó jégkorszak végével tűntek el, mintegy 10 000 évvel ezelőtt. Nevüket onnan kapták, hogy a mai medvékkel ellentétben szokatlanul rövid fejük volt, mint a kutyák között a buldognak, ezért "buldogmedvének" is szokták nevezni. A rövidfejű medvék közül az Észak-Amerikában élt óriás rövidfejű medve nőtt a legnagyobbra: marmagassága 1,5-1,8 méter volt, a hátsó lábain állva feje 3,4 méter magasságba került, így mancsaival a 4,3 métert is elérte (vagyis könnyen felnyúlhatott volna a kosárlabdapalánkon levő kosár gyűrűjéig). Így hosszméretei alapján mintegy fél méterrel hosszabb volt, mint a ma élő barna medve. Azonban a barna medvékkel ellentétben ők sokkal karcsúbbak voltak, a nyakuk rövidebb, a lábaik pedig hosszabbak voltak: így a 600-957 kg-os becsült tömegükkel nem voltak sokkal nehezebbek náluk.

A Gigantopithecus egykor Ázsiában élt emberfélék neme; egyfajta óriás orangután a késő miocén és a középső pleisztocén korszaka idején. Szinte kizárólag fog- és állkapocsleleteiből ismert nem. A fogak és állkapcsok méretéből következtetik, hogy magasabb és vállasabb is volt az Afrikában élő gorilláknál. Egyes becslések szerint a hímek 3 méter magasak és 540-600 kilogramm tömegűek, míg más becslések szerint csak 1,8-2 méter magasak és 180-300 kilogramm tömegűek lehettek. Kína területén élt, és csak mintegy százezer éve halt ki, ami azt jelenti, hogy kortársa volt a Homo erectusnak és az archaikus Homo sapiensnek is.

Minden idők legnagyobb repülésre képes állata a 68 millió évvel ezelőtt élt Quetzalcoatlus northropi pteroszaurusz (repülő őshüllő) volt. Az őshüllőnek 11 méteres gigantikus szárny fesztávolsága volt.

A kék bálna vagy óriás bálna (Balaenoptera musculus) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe, ezen belül a sziláscetek (Mysticeti) alrendjébe és a barázdásbálna-félék (Balaenopteridae) családjába tartozó faj. A kék bálna a 29,9 méteres hosszával és a 173 tonnás testtömegével a legnagyobb ismert állat, ami valaha is létezett.