Herculaneum az ókori Római Birodalom egyik városa volt, a jelenlegi Ercolano város területén, Olaszország Campania tartományában. Pompeiivel egyidejűleg pusztult el 79. augusztus 24-én a Vezúv kitörése nyomán. A nevét Herkulesről kapta, aki a legenda szerint a város alapítója volt. A várost első ízben Theophrasztosz említi Kr. e. 314-ben, ekkor még Herakleion néven. A pusztulás időpontjában körülbelül 4000-en lakták, tehát Pompeiinél egyértelműen kisebb kikötőváros volt. A gazdaságot főleg a halászat, mezőgazdaság, és kézművesség jelentette. A házak berendezése azonban a lakók jólétére utal - a hely kedvező fekvése miatt több gazdag római itt építtetett nyaralóvillát magának.
Az ásatások látképe
Kr. u. 79. augusztus 24-én a Vezúv kráterét évezredekig elzáró lávatömítés váratlanul, iszonyú erőtől hajtva dobódott ki Campania derült egére. A tűzhányó kilométernyi magasságba lövellte a kőtörmeléket és fülsiketítő égzengés kíséretében felrobbant a hegy csúcsa. Az eget elsötétítette a hamuból képződött sötét felhő, amely azután három napig gomolygott a katasztrófa színhelye fölött. Mivel a szelek délkeleti irányba fújták a kilövellt vulkáni anyagokat, ezek elsősorban Pompeii városát és környékét temették vastag hamu és lapillirétegek alá. Mivel Herculaneum a Vezúv nyugati oldalán helyezkedett el, a vulkán kitörésének kezdeti fázisa csak kismértékben érintette a várost: míg Pompeji háztetői beroskadtak a lerakodó vulkáni hamu alatt, addig Herculaneumra alig néhány centiméter vastagságú hamu hullott. Ez azonban eléggé elrettentő volt, hogy kiváltsa a városlakók egy részének menekülését.
A Vezúv 79-es kitörése által elpusztított terület.
Augusztus 24-e éjszakáján a vulkáni felhő elérte a sztratoszférát, ahonnan elkezdett visszazúdulni a Vezúvra. Ennek következtében piroklasztikus ár alakult ki, amely több, mint 100 km/h sebességgel vonult le a vulkán lejtőin. A 400 °C hőmérsékletű gáz, hamu és lapilli gomolygó tömege, kevéssel éjfél után érte el a várost, amelynek utolsó lakóit a kikötőben pillanatok alatt megölte. A folyam kevés kárt okozott az épületekben, viszont lassan feltöltötte őket vulkáni anyaggal.
Neptunus és Amphitrité - mozaik egy herculaneumi ház falán
Az épületek rendkívül jó állapota három tényezőnek köszönhető:- mikor a szélirány megváltozott és a hamuzápor Herculaneumot is elérte, az épületeket már feltöltötte a Vezúv lejtőjéről alázúdúló piroklasztikus ár, így az épületek tetői nem szakadtak be.- a piroklasztikus ár hatalmas hője elszenesítette a szerves anyagokat, kivonva belőlük a vizet.- a több, mint 25 méter vastag tufa réteg légmentesen elzárta Herculaneumot 1700 éven át.
A fa választófalak háza
A város 20 hektárnyi területet foglalt el, falakkal körbevéve, melynek nyomai ma csak az egykori tengerpart mentén láthatók. Területének körülbelül negyedét tárták fel, ennek egy részét alagutak és vájatok építésével, emiatt a nagyközönség számára nem látogatható.
Argosz háza
A város három északnyugat-délkelet irányú főutcából - decumano - áll, amelyeket merőlegesen 5 utca - cardo - keresztez. Napjainkban mindhárom decumano, valamint a harmadik, negyedik és ötödik cardo látogatható. Az utakat lávatömbökkel burkolták, amelyeken azonban nem láthatók szekérnyomok, mint Pompejiben. Ennek az oka valószínűleg az, hogy a termékek szállítását szamár vagy öszvérháton oldották meg.
A fekete szoba háza
Herculaneumi utcarészlet
A szarvasok háza
Nonio Balbus terasza
A szent körzet
Termák (caldarium)
Csontvázak Herculaneumban