A zebrát már az ókori rómaiak is alkalmazták. Ennek nyomát az ókori romvárosban, Pompei-ben ma is láthatjuk. A városi hatóságok szakemberei egyes útszakaszokon, főként a belső utak kereszteződésében nagy méretű, lecsiszolt kőtömböket fektettek egymás mellé a kőburkolattal ellátott úttestre, megfelelő távolságra, lépéstávolságra egymástól. A gyalogosok átkelésére szolgáló kőtömbök jelentősen, akár 20-35 cm-re is kiemelkedtek az úttest burkolatából, s egy magasságban voltak a kövezett járdával. A kőtömbök olyan távolságra helyezkedtek el egymástól, hogy azok közeiben az emberi erővel tolt, vagy húzott kocsik, valamint az állati erővel vont járművek kerekei egyaránt zökkenőmentesen áthaladhassanak.