Hatalmas belmagasság, monumentális oszlopok, csigalépcsők a polcfellegekbe. A szóban forgó épület az 1955-ben lebontott, ámde azóta is párját ritkítóan gyönyörű Cincinnati városi könyvtár, amit eredetileg egyébként operaháznak szántak. Kezdetben nem tűnt úgy, hogy kevés lesz a hely a könyveknek, aztán persze mégis szűkössé vált, és az évek múlása is igencsak kikezdte, így le kellett dózerolni. Milyen kár egy ilyen szemet gyönyörködtető építményért. A könyvtár 1874-ben nyitotta meg a kapuit a nagyérdemű előtt, bár ez a nagyérdemű eredetileg operákat tekinthetett volna meg ebben a lenyűgöző teremben, azonban a munkáltató időközben csőbe ment. Így Cincinnati nyakán maradt egy üresen kongó, hangárnyi épület, amivel mégiscsak kezdeni kellett valamit. Ekkor jött az ötlet, hogy jó lesz könyvtárnak, hiszen az előzetes számítások alapján körülbelül háromszázezer könyv férhetett volna el benne. Nagy buzgalommal léptek tehát a tettek mezejére, és alakították át könyvtárrá. Az eredmény lenyűgöző, a képek magukért beszélnek. Miután már a forgalom is gyengének bizonyult, az ötvenes években a városvezetés egy új könyvtár felhúzása mellett döntött, a régi megsemmisítésével egyetemben. A könyvrengeteget három hét alatt költöztették át az új épületbe, a régit pedig sajnos lebontották, helyén ma irodaház és parkoló áll. A mai közkönyvtár John Milton, Benjamin Franklin és William Shakespeare formájában őrzi a régi épület emlékét, eredetileg ugyanis az ő fejszobruk magasodott a bejárat fölé.