A heidelbergi várkastély Németország egyik nevezetes romépülete, Heidelberg városának jelképe. A pfalzi választófejedelmek székhelye volt mindaddig, amíg a pfalzi örökösödési háborúban (kilencéves háború) - 1689-ben és 1693-ban - XIV. Lajos francia király katonái le nem rombolták. A heidelbergi kastély a Neckar bal partján, a folyó és a Königstuhl közé ékelődő, északi fekvésű 80 méter magas dombon, a Jettenbühlön áll. A Kornmarkttól hegyi vasúttal is megközelíthető."Zordan dőlt nagy idők titkaitól nehézárnyával s az egész völgyre feküdt a várorkán tépte falakkal;ám az örök Nap ifjitó fényt ontott a gigász tömbre, a rom körülzöldebb volt a borostyán, a hegyoldalonnyájas lombjukat erdőkzúgatták le a vár felől."
Friedrich Hölderlin: Heidelberg (Rónay György fordítása)Először 1225-ben történik említés egy heidelbergi várról amit Henrik wormsi püspök hűbéri birtokként (V.) Kelheimeri Lajosnak adományozott. A vár építői az 1214-ben a Rajnai Palotagrófsággal megajándékozott bajor hercegek és grófok voltak (Kelheimeri Lajos). Egy 1303. évi okmányban említenek először két várat: a "felső várat" a Kis Gaisbergen a mai Molkenkurnál és az "alsó várat" a Jettenbühlön.Amikor 1401-ben Rupert német király lett, a kastélyban olyan kevés hely volt, hogy a koronázás utáni hazatérésekor, udvartartásával az Ágoston-rendi kolostorban kellett letáboroznia. Mindenképpen szükség volt egy, az uralkodó hatalmát reprezentáló létesítményre, amely helyet ad az udvari háztartásnak és hivatalnokoknak, de ugyanakkor mint erőd védelmi feladatokat is ellát.A harmincéves háborúban lőttek először a heidelbergi kastélyra. Ettől kezdve története elsősorban pusztításáról és újjáépítéséről szól.1619-ben V. Frigyes elfogadta Csehország királyi koronáját és ezzel magára vonta a Német-római Birodalom haragját. A fehérhegyi csatában (a harmincéves háború első jelentős ütközete, 1620. november 8.) elszenvedett vereség után nemcsak a cseh koronát de a pfalzi területeit is elveszítette; csapatait elhagyta és száműzetésbe vonult. A bajor választófejedelem szolgálatában álló Johann t'Serclaes Tilly tábornagy 1622. augusztus 26-án megkezdte Heidelberg lövetését, szeptember 16-án bevette a várost, majd pár nappal később a kastélyt is.1633. május 5-én a svédek foglalták el Heidelberget, és amikor a Königstuhlról kezdték lőni a kastélyt, a császári parancsnok átadta az erődöt (1633. május 26.). Csapatai már a következő évben megpróbálták visszaszerezni az épületeket, de ez csak 1635 júliusában sikerült és csupán 1649 októberében költözött be az új uralkodó (I. Károly Lajos) a lerombolt kastélyba.XIV. Lajos francia király a gyermektelen II. Károly választófejedelem halála után Pfalzi Erzsébet Sarolta orléans-i hercegné nevében, az örökösödési szerződés ellenére igényt tartott a pfalzi allódiumra. Ezt demonstrálandó, 1688 szeptemberében csapatokat küldött a Pfalzi Választófejedelemségbe és ezzel kezdetét vette a pfalzi örökösödési háború. Az új fejedelem II. Fülöp Vilmos (Pfalz-Neuburg vonal) elhagyta Heidelberget és Neuenburgba költözött. A francia csapatok 1688. október 24-én vonultak be a városba és megkezdték a kifosztását. Amikor a csapatok elhagyták a várost (1689. március 2.), felgyújtották a kastélyt és a város több részét. Ahogy János Vilmos bevonult a letarolt Heidelbergbe, rendbe tetette a városfalakat és a tornyokat. 1693. május 22-én a franciák imét bevették a várost. A kastély legénysége kapitulált. A franciák a várfalakat és a tornyokat, amik az előző pusztítást megúszták, ezúttal robbantással rombolták földig.A pfalzi örökösödési háborút lezáró rijswijki békeszerződés (1697) enyhülést hozott. Úgy tervezték, hogy a kastélyt teljesen elbontják és a használható részeket egy új palota megépítéséhez használják fel. A terv végrehajtása nehézségekbe ütközött, ezért a kastély ideiglenes helyreállítása mellett döntöttek. III. Károly Fülöp pfalzi választófejedelem a teljes átépítését szerette volna megvalósítani, de pénzhiány miatt elnapolta a terv végrehajtását.Utóda, IV. Károly Tivadar úgy gondolta, hogy visszaköltözik a heidelbergi kastélyba, de 1764. június 24-én kétszer egymás után villám csapott az épületbe, a kastély ismét tűz martaléka lett, ezt a fejedelem rossz jelnek tekintette és elállt terveitől. A következő évtizedekben végrehajtottak ugyan néhány szükséges felújítási munkát az épületeken, de a kastély nagy része romos állapotban maradt.1777-ben IV. Károly Teodor Mannheimből Münchenbe helyezte át székhelyét, így a heidelbergi kastély még inkább háttérbe szorult. A fedett termekben kézművesek dolgoztak, a déli fal kockaköveit pedig elhordták és építőanyagként a schwetzingeni kastély építéséhez használták fel.A kastély megmentője a francia Charles de Graimberg gróf volt. 1822-ben Graimberg gróf önként vállalta a kastélyőri tisztséget és egy ideig az egyik épületben lakott, ahonnan jól átlátta a kastély udvarát. Ő volt az első, aki törődött a kastély konzerválásával és dokumentálásával. Sokáig tartó vita folyt arról, hogy a kastélyt teljesen visszaállítsák-e eredeti állapotába. A birodalom területéről összetoborzott szakemberekből álló bizottság egyhangú meggyőződése az volt, hogy a kastély teljes vagy részleges helyreállításáról le kell mondani, ellenben mindenképpen meg kell őrizni az akkori állapotot és csak a Frigyes-épületet kell helyreállítani, amelynek a belső termeit a tűzvész tönkretette ugyan, de sohasem dőlt össze. Az épület felújítására 1897-1900 között került sor Carl Schäfer építész vezetésével.1840-ben Heidelberg bekapcsolódott a vasúthálózatba, ami döntő lendületet adott az idegenforgalomnak. Az amerikai turistákat Mark Twain ismertette meg a heidelbergi romkastéllyal az európai utazását leíró Csatangolás külföldön (A Tramp Abroad, 1880) című élménybeszámolójával. Hatására a 20. században egyre több látogató érkezett az Amerikai Egyesült Államokból. A 21. század elején évente több mint egymillió látogató érkezik a városba.A 15. század közepén a várat erőddé építették át; a keleti oldalra három tornyot emeltek a tüzérség számára és létrehozták a külső falgyűrűt. VI. Lajos pfalzi választófejedelem a 16. század első felében jelentősen kibővítette a kastély területét nyugati irányban, valamint új, erős erődítményeket és lakóépületeket építtetett. Utódai a védelmi szempontokat háttérbe szorítva, reprezentatív nézőpontok alapján bővítették és szépítették a kastélyt, amely nemzedékről nemzedékre pompás lakóépületek felhalmozását jelentette.

Kastélyépületek:A Ruprecht-épület (Ruprechtsbau) nevét Rupertről (1400-tól német király) kapta. A heidelbergi kastély legrégibb épületei közé tartozik. Rupert a 15. század elején kezdte el építtetni a napjainkig megmaradt épületrészt. A Lajos-épületszárny (Ludwigsbau) 1524-ben V. Jámbor Lajos építtette és elsősorban lakóépületnek használták.Az Ottó Henrik-épület (Ottheinrichsbau) Ottó Henrik uralkodása idején épült, miután 1556-ban választófejedelem lett. Az új palota az első reneszánsz építmény volt német területen, egyben a német manierizmus fontos alkotása.A Frigyes-épület (Friedrichsbau) nevét IV. Frigyes pfalzi választófejedelemről, Mannheim megalapítójáról kapta. IV. Frigyes 1601 és 1607 között építtette ezt az épületrészt olyan lakóépületek és a kastélykápolna helyén, amelyeket már az összeomlás veszélye fenyegetett. A Angol épület (Englischer Bau) neve Stuart Erzsébet, Anglia és Skócia hercegnőjéhez kapcsolódik, aki V. Frigyes pfalzi választófejedelem felesége volt.A Udvarhölgyek szobáinak épülete (Frauenzimmerbau) nevét az udvarhölgyeknek otthont adó szobákról kapta. Az épületből csupán a földszint maradt meg. V. Jámbor Lajos építtette a 16. század első felében.Az üvegterem, az épületet II. Bölcs Frigyes emeltette. Nevét - üvegterem (Gläserner Saalbau) - nevét a 2. emeletén található, velencei tükörüveggel díszített tükörteremről kapta.A könyvtárépület, a Ruprecht-épület és az udvarhölgyek szobáinak épülete között elhelyezkedő könyvtárépületet (Bibliotheksbau) (korábban tévesen Rudolf-épület, Rudolfsbau) V. Jámbor Lajos építtette 1520 és 1544 között késő gótikus stílusban. Az Hordóházat (Fassbau) Johann Casimir külön egy nagy hordó részére tervezte és építette 1589-1592 között. A most is látható negyedik hordó 1751-ben IV. Károly Teodor idején készítette, 221 726 literes űrtartalmmal Johann Jacob Englert mester. Ma már csak 219 000 liter folyadék fér bele a fadongák összeszáradása miatt. A hordó tetején egy lyukon bevezetett csövön keresztül lehetett a bort a hordóba pumpálni, hogy ne kelljen a tetejére mászni. A 7 méter átmérőjű és 8,5 méter hosszú hordó elődeihez hasonlóan, nemcsak bortárolásra volt alkalmas, hanem táncmulatságot is rendeztek a tetején.A Kút-ház (Brunnenbau) közvetlenül a katonák épületéhez csatlakozik a kútcsarnok, ami V. Lajos uralkodása idején épült.A Katonák épülete (Soldatenbau) arról kapta a nevét, hogy itt voltak a katonák lakóhelyiségei. A főbejárat közelébe építették, hogy szükség esetén jobban védhető legyen.Gazdasági épület, nevét az épületben található gazdasági helyiségekről és konyháról kapta. Az épület egyéb megnevezései - "Metzelhaus" és "Backhaus" - is arra utalnak, hogy vágóhíd, illetve pékség is üzemelt benne.

A hét méter vastag falairól elnevezett kövér torony (Dicker Turm) V. Jámbor Lajos idején készült. A torony fenyegetőleg hatott, ami az építtető célja is volt: Jámbor Lajos azon a véleményen volt, hogy csak félelemmel tartható fenn a béke. Az erődítmény közel 40 méter magas, teljes átmérője 28 méter (belső átmérő 14 méter). Méretei ellenére 1689-ben fel tudták robbantani és északi fala a völgybe zuhant. A törésvonalak ott futnak, ahol a falazatot átfúrták például lőrések kialakítására.A börtöntorony (Gefängnisturm) romjai a várárok délnyugati sarkánál állnak. A börtöncellák valószínűleg a sötét toronytalapzatban kaptak helyet. 10 méteres külső átmérőjével, 19,5 méteres magasságával és 2,75 méteres falvastagságával ez volt az oldaltornyok közül a legkisebb.A kaputorony (Torturm) 1531-1541 között V. Lajos uralkodása idején az erődrendszer részeként készült. Az alsó szinten egy fény nélküli helyiség található, ami gyakran várbörtönként szolgált. A kapuátjáró középső boltozatában egy felvonójárat épült: ezen keresztül látták el élelemmel a torony legfelső emeletén lakó toronyőrt. A vörös homokkőkockákból épült kaputorony a várárok aljától mérve 52 méter magas (a kastély tornyai közül a legmagasabb), alapterülete 12,5 m2.A Lőportorony (Krautturm, más néven Pulverturm, Gesprengter Turm) eredeti magassága 28 méter volt; 1610-ben 42,5 méter magasságúra bővítették ki. A pfalzi örökösödési háború során, a franciák 1689. évi sikertelen robbantási kísérlete után, 1693-ban újra próbálkoztak: a robbantás során leszakadt hatalmas kőfal még ma is az akkori kőtörmeléken nyugszik; a torony romja 33 magasan emelkedik az ég felé.A Gyógyszerésztorony (Apothekerturm) a nevét a görög ,,apotheca" szóról kapta, ami raktárhelyiséget jelent. Bár itt soha nem volt gyógyszertár, napjainkban a Német Gyógyszertár Múzeumnak (Deutsches Apothekenmuseum) ad helyet.A Harangtoronyban (Glockenturm) mint azt neve is jelzi, harang lógott. Az 1490-ben épült viszonylag alacsony tüzérségi tornyot V. Lajos pfalzi választófejedelem megmagasította, a régi tetőt sátortetőre cserélte és reprezentatív lakószobákat alakíttatott ki.Löveg-kert, a kastély nyugati teraszát képező Löveg-kert (Stückgarten) arról kapta a nevét, hogy V. Lajos ágyúkat sorakoztatott fel rajta. V. Frigyes a területet szórakozó parkká alakította át és ezzel gyöngítette a kastély védelmét.Az Erzsébet-kapu (Elisabethentor) a Löveg-kert bejárata. V. Frigyes idején épült (a kövér toronyban lévő színházzal és az Angol épülettel együtt) felesége, Stuart Erzsébet angol hercegnő tiszteletére.A kastélykertet (latin neve Hortus Palatinus = pfalzi kert) V. Frigyes felkérésére a francia kertépítész, Salomon de Caus tervezte 1614-1619 között az úgynevezett "nyúlkertecske", a késő középkori várkert kibővítésével. A munkálatok során hatalmas mennyiségű földet kellett megmozgatni és területeket átszervezni, hogy kialakítsák a domboldalon a virágoskert öt teraszát, nem törődve a kastély védelmének csökkenésével. A kertek kialakításához egy 20 méter magas támfalat is építettek, mely a teraszokat tartotta.A madárház vagy narancsház közvetlenül az Erzsébet-kapu mellett állt, a löveg-kertet lezárva. Az épületet a 18. század elején egészen a várárokig kibővítették. Ma már csak a nyugati fal romjai és a földbe rakott kőlapok mutatják az egykori épület méretét.