2018. november 01. írta: captain schuro

A számik

A számik (sámit, sámi, saami) vagy lappok a Lappföld (Sápmi, Sábme, Saemie) nevű terület finnugor nyelvű bennszülött lakói. Földjük a mai Finnország, Norvégia, Svédország és Oroszország (Kola-félsziget) területein helyezkedik el. Hagyományos szállásterületük nagyjából akkora, mint a mai Svédország, de szétszórtan élnek, és nincsenek többen százezernél.

Számi család a 19. század végénA lappok soha nem alkottak önálló államot, ma is négy ország területén él az összesen kb. 80.000 számi. Norvégiában élnek a legtöbben (50.000), Svédországban (20.000), Finnországban (6.000) és Oroszországban (2.000) a legkevesebben. Nyelvüket, ami 9 külön nyelvjárásra osztható, a viszontagságos történelmük, és a hatalmas távolságok (400.000 km2) miatt már csak 35%-uk beszéli.

Számi település, a 20. század elejénLapp néven Svédországban és Finnországban ismerték őket, és ez a név terjedt el a legtöbb európai nyelvben. Ők maguk azonban sohasem használták ezt a nevet és sámit vagy sábmelas ("számi testvér") néven emlegetik saját magukat.

Számi férfi lányával, a 20. század elejénMivel a számik az utolsó nomadizáló nép Európában, így egészen az 1600-as évek végéig jellemző volt rájuk a halászó-vadászó életmód, majd ezt követően leginkább már csak réntartással foglalkoznak. A nagycsordás réntartók minden évben tavasszal elindulnak északra a csordájukkal a tengerhez, ahol kevesebb a szúnyog és hűvösebb az idő. Ősszel ismét útra keltek a szárazföld belsejébe, vissza a téli szálláshelyeikre, ahol megtörtént a rénszarvasok szétválogatása, és ekkor vágták le a már téli bundát növesztett meghízott állatokat.

Számi település, a 20. század elejénA számik ősi éneke a joik/yoik, amely főleg az előadásmódot szabja meg, csak közvetlen hallás után lehet megismerni, a megszokott ötvonalas kottarendszerbe való rögzítése nem lehetséges. Ez egy olyan hangképzési technikát igényel, amelyet kívülállónak szinte lehetetlen elsajátítani, ezért az autentikus énekesek hangját sok-sok hangszalag őrzi.

Számi család, a 20. század elejénLappföldet az év jelentős részében hó borítja, így ennek megfelelően alakították ki közlekedési eszközeiket is. Gyalogláshoz rövid, fenyőből készült sílécet használtak, amelyet prémmel borítottak be és egy botot. Meredek emelkedőn a szőrme kiválóan alkalmas, hogy megtapadjon a hóban és megakadályozza a visszacsúszást. Hosszabb utakra már csónakformájú szánokkal közlekedtek. Ezeknek három típusuk van: teherhordó, személyszállító, amely kisebb volt és rendelkezett háttámlával, hogy a nők a gyermekeikkel kényelmesebben utazhassanak, valamint a szent szán. Ez utóbbin tárolták rituális eszközeiket, bálványaikat.

Számi pásztorok Murmansk régió, 1981Társadalmuk alapja a siida, azaz a családok közössége. Egy adott siida, csak egy bizonyos területen vándorolhatott, vadászhatott, halászhatott és tilos volt áttérni a másik család területére. A házasságokról a szülők döntöttek és döntésben leginkább a rénállomány nagysága játszott fontos szerepet. Minden csecsemő kapott szüleitől pár rént, így mire felnőtt korba értek, azok szaporulata képezte hozományukat.

Rénszarvasok Lovozero faluban, 1970Otthonuk olyan piramis formájú sátor, amely kerek vagy négyszögletes alapú és könnyen felállítható. Ágak és rénszarvasprémek képezték az alapzatot. A nyílt tűzhely a sátor közepén állt, felette a lógott a bogrács. A bejárattal szemben alakították ki a szent sarkot, míg a bal oldalon volt a nők és a gyermekek helye, addig a jobb oldalon a férfiak tartózkodtak. Tipikus téli szállástípus az egyosztatú boronaház. Északon négy- és nyolcszög alapú kunyhók voltak a jellemzőbbek. Jellegzetes gazdasági épülettípusuk a négy lábra épített apró boronaház, amely kamraként funkcionált.

Számi család, a 20. század elejénViseletük mind a férfi, mind a női, egyenes szabású, posztóból készült ing, piros és sárga díszítéssel. Férfiak bőrövvel fogták össze, amelyen a pukko, a vadászkés, egy bőrzacskó, amelyben a pénzt tárolták, egy tűzrakó eszközök tárolására alkalmas négyszögletes táska és egy rézkarika lógott. Alsóruhát egyikük nem sem hordott. A férfiak bőrnadrágot, míg a nők színes szoknyát vettek alulra. Hideg téli napokon bebújós bundát húztak, szőrével kifelé. Igen fontos öltözék volt a férfiaknál a "négyszélsapka", a nőknél a színes fejpánt, amely viselőjükről elárulta családi állapotát és vagyoni helyzetét is. Cipőként alacsony szárú bőr vagy prém lábbelit hordtak, télen ellenben hosszú, combközépig érő, szénával bélelt prémcsizmát viseltek.

Számi férfiak, a 20. század elejénManapság már egyre kevesebb család foglalkozik réntartással. Norvégiában, hogy támogassák a lappok életformáját, kizárólagos privilégiumot élveznek, így csak ők foglalkozhatnak rénszarvastenyésztéssel. Finnország, Svédország és Norvégia között szabadon vándorolhatnak.

A Számi Népi Kórus tagjai, 1972Életformájuk mára meglehetősen hasonlít a nyugati emberéhez. Házakban élnek, a finn oldalon ingyenes internet-hozzáférésük van, és rénhúzta szán helyett motoros szánon közlekednek. A Számi Parlament és a Számi Tanács foglalkozik politikai és kulturális érdekeikkel.