A tizenharmadik századi gyökerekkel rendelkező heidelbergi várkastély előbb a wormsi érsekek, majd a pfalzi választófejedelmek központja volt, de XIV. Lajos francia király katonái 1689-ben és 1693-ban aztán jórészt leégett. Részleges újjáépítése után egy ideig még itt éltek a fejedelmek, de a Mannheimbe költözésük, valamint egy 1764-es villámcsapás miatti tűz megpecsételte a kastély sorsát.Megmaradt termeit kézművesek foglalták el, déli falának kockaköveit a schwetzingeni kastélyba építették, a környéken élő emberek pedig szobrait, falainak tégláit és faanyagát is szép lassan elkezdték elhordani, hogy segítségükkel megépíthessék saját házaikat. A XIX. században aztán lassan megindult a kastély megmentése, előbb Charles de Graimberg gróf, majd a Badeni Nagyhercegség finanszíozásával, ma pedig részben romos kastélyként várja a turistákat.Legérdekesebb része azonban egyértelműen a hordóház, melybe óriási, a kastélyban tartandó ünnepségek alkalmával használható óriáshordót terveztek. Az 1592-re elkészült épületben egy 127 ezer literes hordó kapott helyet, melyet aztán 1664-ben egy 195 ezer literessel, az 1720-as években pedig Károly Fülöp választófejedelem megrendelésére egy 202 ezer literessel helyettesítettek. Ennek minőségével azonban komoly gondok voltak, sőt, egyre nagyobb mértékben szivárogni kezdett, így az 1740-es években több tervet is készítettek egy még nagyobb bortartalékot magába foglalni képes hordó elkészítésére.Ez a nyolc és fél méter hosszú, hét méter átmérőjű darab végül 1751-ben készült el, és eredetileg 221 726 liternyi bort fogadott be, de a faanyag száradása miatt ma már ennél valamivel kevesebb, közel 219 ezer liter férne bele. Építéséhez százharminc tölgyet vágtak ki, tetejére pedig csinos méretű táncparkettet építettek. A borhoz a tetején lévő lyukon át fértek hozzá, melyen át egy egyszerű pumpa segítségével kisebb hordókba tölthették annak tartalmát.