A város alatti természetes homokkő talajban mintegy ötszáz emberkéz alkotta barlang húzódik, ezek némelyikét a középkorban vájták ki.A nottinghami barlangokról először egy wales-i szerzetes, Assar tett említést 868-ban, és azokat az egész középkor folyamán használták, hiszen a homokkő szerkezetének köszönhetően akár kéziszerszámokkal is készíthettek viszonylag stabil üregeket, amelyek sok esetben lakóhelyként is szolgáltak Nottingham korai polgárai számára. Éppen ezért ezek többek közt cserzőműhelyek, lakóházak, pincék, börtönök, raktárak illetve óvóhelyek is lehettek.A 17. és 18. század folyamán már döntően raktárként használták a föld alatt kialakított helyiségeket, melyek hőmérséklete pont ideális volt a sör tárolásához. A 19. század elejétől az iparosodás kihatott ezen föld alatti üregek felhasználására is. A barlangok egy részét kitágították, és azok immáron olyan helyi gyárak raktáraivá váltak, mint az 1852-es alapítású Shipstone Sörfőzde vagy a Nottingham Serfőzde. A viktoriánus korban módos nottinghami üzletemberek egyes esetekben a föld alatti járatokkal kötötték össze a házukat a kerttel.A barlangépítés utolsó reneszánszát a második világháború hozta el, ekkor légvédelmi óvóhelyeket alakítottak ki és a kinyert anyagot homokzsákokba töltötték.