Taj hercegnő múmiája, avagy a Múmia Úrhölgy, a nyugati Han-dinasztia egykori tagjának, Hszin Csuj múmiájának mai elnevezése. Az i. e. 178 és 145 között, ötvenéves korában elhunyt nemeshölgy, Li Cang kormányzó felesége volt.

Hszin CsujÉrintetlenül maradt sírdombját, Kína délkeleti részében, Hunan tartomány fővárosa mellett, Csangsa környékén, Mavangtujban fedezték fel 1971-ben. A korábban ismert merev múmiatestekkel ellentétben, Taj hercegnő teteme több mint 2100 éves kora ellenére olyan, mintha csak nemrégiben hunyt volna el: ízületei mozgathatóak, bőre rugalmas, haja megőrizte barnásfekete színét; a boncolás során ereiben vért találtak és belső szervei is a testben voltak.

A hercegnő koporsóját fedte ez a női lélek szimbólumait ábrázoló, festett, selyem zászló.A részletes régészeti, orvosi és vegyi elemzések ellenére a tudósok még ma sem jöttek rá, hogy miként maradhatott meg ilyen hosszú ideig épségben a holttest. Tény, hogy a sír kialakítása segítette a mumifikálódást, de ennyi elegendő volt-e? A múmia bőr- és izomszöveteiből vett minták elemzése kimutatta, hogy a testnek igen magas a higany- és ólomtartalma. Lehet, hogy a tetemet higanyoldatba mártották. A kínai szakemberek mai álláspontja szerint a hercegnő holttestét különleges konzerválófolyadékba merítették; de a folyadék összetétele eddig ismeretlen.

Kr.e. 2. századi lakkozott fa tálca és tányérok, Hszin Csuj hagyatékából.Hszin Csuj múmiája 154 centiméter és 34,3 kg. Az apró termetű, fiatalkorában nagyon szép nemes hölgy, halálakor 50 éves és erősen túlsúlyos (kb. 75 kilogramm) lehetett. Nemesi származása révén fényűzően élt, soha semmiben sem szenvedett hiányt.Mindössze 16 foga maradt, amelyek igen rossz állapotban voltak, rágófelületük erősen lekopott. Különleges múmiájának boncolása során kiderült, hogy már jóval halála előtt tuberkulózisban, súlyos érelmeszesedésben és koronaér-szűkületben szenvedett. Epehólyagjában egy babszem nagyságú epekő volt, amely teljesen elzárta az epevezetéket, és bélférgek (galandféreg és ostoros féreg) is kínozták. A röntgenfelvételek porckorongsérv nyomait mutatták, ami miatt nehezen mozgott. Korábban valamilyen baleset következtében mindkét alkarcsontja eltörött. A törést az orvosoknak nem sikerült pontosan helyreilleszteniük, így nem volt tökéletes a gyógyulás.

Halálát, egy megterhelő étkezés okozhatta. Az utolsó alkalommal nagy adag dinnyét fogyasztott (ennek magjából 138 a gyomorban és nyelőcsőben megmaradt), amelytől heves epegörcse keletkezhetett; ezt az erős fájdalmat legyengült szervezete és szíve nem tudta elviselni, így meghalt.

A hercegnőt egy felfelé fordított piramis alakú, 12 méterrel a földfelszín alá ásott síraknába temették. Testét 20 réteg selyembe pólyálták, és négy egymásba illesztett, díszes, lakkozott fakoporsóba helyezték. A nyugati Han-dinasztia előtti időszak nemeseinek temetkezési szokásait a dupla koporsó használata jellemezte. Mivel Hszin Csuj házassága révén igen magas társadalmi rangra emelkedett, halálakor négy egymásba illeszkedő koporsóba temették. A belső koporsók díszesen festettek voltak. A hercegnő második koporsója volt a legszebb, amelyre fekete alapon furcsa szellemek és különleges állatok lebegő alakjai körébe, mennyei jeleneteket festettek. A további kettő, szintén egymásba illesztett, nagyobb (úszómedence méretű) lakkozott fa koporsóba mellétemették kedvenc használati tárgyait. A koporsókat mintegy 5 tonna faszénrétegbe ágyazták, amelyet további egy-egy méter széles fehér agyagréteggel zártak le. A síraknát keményre döngölt földdel töltötték fel, fölé pedig 15 méteres dombot halmoztak.

A selyempólya és a lakkozott koporsók megóvták testét a levegőtől és a baktériumoktól, a faszénréteg felszívta a talajnedvességet és az esővizet, az agyagréteg egyenletes hideg hőmérsékletet biztosított.

A sírban Hszin Csuj 1000 használati tárgyát is megtalálták, amelyek zöme a hercegnő túlvilági jólétét szolgálta: élelmiszerekkel és gyógynövényekkel megrakott bambuszkosarakat, a nemes hölgy kedvenc ételeinek receptjeit, nagy mennyiségű asztalneműt és lakkozott fából készült tálaló- és tárolóedényeket, figurákat (szolgálókat, táncosokat, zenészeket), hangszereket (lantokat, csengőket, fuvolákat, és egy ősi kínai húros hangszert, a ku-csint), játékokat, gyászlobogókat, feliratozott selyemképeket és selyem ruhadarabokat. A ruhák egyike az ősi kínai selyemkészítők mesterdarabja, amely 'vékony mint a szitakötő szárnya és könnyű mint a köd', mindössze 48 gramm.

A régészek Taj hercegnő szenzációs lelete után a sírdomb közvetlen közelében megtalálták a hercegnő férjének és fiának sírjait, amelyek régészeti feltárása 1972-74 között folyt. Az ásatások során a három sírból, a Cang család hagyatékaként napvilágra került gazdag leletanyagból (összesen 3000 darab) 2006-ban állandó kiállítás nyílt a Hunan Tartományi Múzeumban.