Az Egyesült Államok 1917-ben lépett be az I. világháborúba. Az amerikai hadsereg 600 galambot kapott ajándékba brit tenyésztőktől, hogy a lábukra kötött üzenettel mindig visszatérjenek. Minden zászlóalj vitt magával néhányat apró, könnyen hordozható kalitkákban, és a rövid üzeneteket apróra hajtogatott papírokon juttatták el a galambok lábára kötött kicsiny dobozkában.Ha az ellenség már közel volt, nagy kockázatot jelentett a galambokat elereszteni, ugyanis könnyű célpontot volt a lövészeknek, de vészhelyzetben nem maradt más választás.Azok a galambok, akik célba értek, a ketrecnél egy drótra kifüggesztett csengettyűt aktivizáltak, és így értesültek a katonák arról, hogy új üzenetük érkezett. Az I. világháborúban szolgáló galambok közül Cher Ami (a név Drága Barátomat jelent) volt a leghősiesebb.Cher Ami a francia fronton, tizenkét sikeres küldetést vitt végbe, de az utolsó volt az, ami miatt örökre megjegyezte a nevét a világ. Charles Whittlesey ügyvédként dolgozott New Yorkban, mikor az Egyesült Államok belépett az I. világháborúba ő is csatlakozott. A 77. gyalogos hadosztály 308-as zászlóaljába osztották őt be zászlóalj-parancsnoknak. A Whittlesey által irányított 308-as zászlóalj, amely később az Elveszett zászlóalj néven vált híressé, New York-i katonákból állt. A soknemzetiségű egységben számos elsőgenerációs bevándorló volt. Az egységben összesen 42 nyelvet és dialektust beszéltek.

Charles Whittlesey1918. október harmadikán Whittlesey őrnagy és zászlóalja csapdába került a Charleveaux-patak és a régi római út között. Beszorultak az ellenséges túlerő gyűrűjébe, és az őket ért csapás olyan súlyos volt, hogy egyetlen nap alatt a csapat több mint fele, háromszáz katona az életét vesztette. A helyzet kilátástalansága miatt az őrnagy sorra küldte ki a segítségkérő postagalambokat, de a túl közel táborozó németek mindegyikükkel végeztek. Whittlesey-ék szövetségesei nehéztüzérség ágyúzással próbáltak segíteni, csakhogy nem tudták pontosan a zászlóalj helyzetét, és véletlenül épp a sajátjaikra zúdítottak sortüzet az égből. Whittlesey pánikba esett, hiszen nem menekülhettek a német körgyűrű miatt, felülről pedig a sajátjaik készültek kivégezni őket. Egyetlen esélyük maradt a túlélésre: Cher Ami.Whittlesey egy kivételével már az összes postagalambját kiküldte, így mindent egy lapra kellett feltennie. A rövid üzenetben a parancsnok megadta a zászlóalja helyzetét, amihez a következő sorokat biggyesztette: A saját tüzérségünk vett zárótűz alá minket. Az Isten szerelmére, hagyjátok abba!A németek résen voltak, és azonnal kiszúrták a felreppenő madarat. Valóságos sortűz zúdult rá, az amerikai katonák pedig kétségbeesetten nézték, hogy a galambjuk többször is nekiveselkedik, majd mintha találat érné, kicsit visszazuhan, hogy aztán újra szárnyalni kezdjen. A galamb a közel 40 kilométeres távolságot alig 25 perc alatt lerepülte, és megérkezett a ketrecébe. Cher Ami egyik lába félig leszakadt, az egyik szemére megvakult, és egy golyó lyukat fúrt a mellkasán, de őt így sem tudták megállítani. A félig leszakadt lábán pedig ott fityegett a létfontosságú üzenet. A zárótűz rövidesen abbamaradt, majd új koordinátákkal már tényleg a németek ellen folytatódott, így Whittlesey és emberei megúszták a dolgot. 194-en maradtak életben egy kitartó madár elképesztő repülésének köszönhetően.A katonák tudták, hogy tartoznak a galambnak annyival, hogy nem hagyják csak úgy elpusztulni, ezért a hozzáférhető legjobb állatorvos küzdött meg sikerrel az életéért. Az egyik szemét már nem lehetett megmenteni, ahogy a félig szétlőtt lábát sem, de utóbbit egy apró, rákötözött falábacskával pótolták. Cher Ami felépült a sérüléséből, és az amerikaiak és a franciák között igazi legendává, hőssé vált. A franciák kitüntették őt a Croix de guerre kitüntetéssel, az amerikaiak pedig úgy érezték, hogy kötelességük a hősüket magukkal vinniük az USA-ba, szóval a galamb áthajózta a katonákkal az óceánt. A kis madárral teli voltak az újságok, a magazinok, és a nevét együtt emlegették azokkal az emberekkel, akik megmentették társaikat a háború során. A sok sérüléssel bajlódó galamb nyolc hónappal a történtek után, 1919-ben elpusztult. A kormány kérésére egy állatkitömő vette kezelésbe a kis testet, ami a francia kitüntetése kíséretében mindmáig megtekinthető a National Museum of American Historyban Washington városában.