A 2134 méter magas Nemrut-hegy Törökország keleti részén található Adiyaman közelében. A hegy 1987-ben került be a Világörökségek sorába, de elsősorban nem természeti értékei miatt. Amit ma kopár és kietlen szikláknak látunk, ott több mint kétezer évvel ezelőtt csillagászati és vallási szertartások zajlottak, melyek emlékét perzsa és görög istenek többméteres szobrainak maradványai őrzik.

A Nemrut-hegy és környékeA Nemrut-hegy ma a világ legnagyobb szabadtéri múzeumaként ismert az ókori kultúrák iránt érdeklődők és a csillogó turistalátványosságok mellett valódi történelmi kincseket kereső utazók előtt. 

A hegyen különböző görög és perzsa istenek szobrait találjuk, mint például Héraklész, Zeusz, Ahura Mazdá (Oromasdes vagy Ormazd), Apollón vagy Mithrász. Itt található még Antiochus Teos kommagénéi király síremléke is, mely egy 8...9 méter magas szobor, amelyhez két oroszlán és két sas tartozik. A területen több szobormaradvány is található, melyek Antiochus perzsa és makedón elődeit ábrázolják. A szobrok jellegzetesen görög arcvonásokkal bírnak, de perzsa ruhát viselnek és a hajstílusuk is perzsa. Az egyik maradványon csillagok és bolygók találhatóak, melyek helyzetéből következtetni lehet az építés időpontjára, amit i. e. 62. július 7-ére tesznek. A vizsgálatok szerint a helyszínt asztronómiai és vallásos célokra is használhatták.

Legmagasabb pontTöbb kommagéné felirat bizonyítja, hogy az ókori Anatólia legfontosabb istentiszteleti helye volt ez, nem véletlen, hogy az írásos emlékek szerint Antiochust ide temették el. Sírdombján hatalmas szobrok álltak, melyek magát az uralkodót, két oldalán pedig oroszlánokat és sasokat formáztak. Mindegyikre jellemző, hogy a fejüket eltávolították, így most a testek és a fejek egymástól távol hevernek a hegyoldalban. Valószínűleg szándékos rombolás következtében csonkították meg a szobrokat, ezt támasztja alá az is, hogy egytől egyik mindegyiknek hiányzik az orra és nem is állították őket vissza eredeti helyükre.A Nemrut-hegyet és szobrait 1838-ban Helmut Von Moltke porosz királyi százados, a szultán katonai tanácsadója írta le először, aki az oszmán hadsereggel több terepfelmérő utat tett a Taurusz-hegységbe. Az 1880-as években Moltke tábornagy két régészeti expedíciót küldött a helyszínre, az elsőt Otto Puchstein (1856-1911), a másodikat a Pergamon-oltárt korábban feltáró Carl Humann (1839-1986) vezetésével. A kutatások eredményét Humann 1883-ban részletesen publikálta. A síremléket feltárták, de Antiochus sírját nem találták meg. Mindezek ellenére továbbra is úgy tartja a hiedelem, hogy itt van eltemetve. 

Az istenszobrok eredetilegSokak szerint a napkelte és napnyugta a világon itt a leglenyűgözőbb, ezért a legtöbben ilyentájt látogatnak a Nemrut-hegyre. A turisták általában júniustól augusztusig, a főszezonban keresik fel a helyet, de egyéb hónapokban is szabadon látogatható. Bár nem egész évben, hiszen az erős havazás miatt októbertől áprilisig lezárva tartják a területet a látogatók előtt.