Zipaquirá egy kisváros Columbiában, a konkvisztádorok érkezése előtt muisca indiánok lakták.
A város legnagyobb látványossága a muisca indiánok ideje óta működő híres sóbánya, amelyből fénykorában több kősót termeltek ki, mint az európai sóbányákból együttvéve.
Maga a bánya Zipaquirá központjából 15 perces sétával elérhető. Egyedül álló látványossága a sóbányában kialakított „só-katedrális”/Catedral de Sal/.
A bányászok először csak egy kisebb szentélyt faragtak ki a hegy mélyében, ezt az első sókatedrálist 1954-ben fejezték be.
A továbbra is működő bánya közelsége miatt a katedrálist a szerkezeti biztonsága szempontjából veszélyesnek találták és 1990-ben bezárták.
1991-ben José Maria Gonzales helyi építész a régi alatt 60 méterrel mélyebben egy új katedrálison kezdett dolgozni, amely 1995-ben készült el.
A négy évig tartó munkálatok után az új sókatedrálist a 1995. december 16-án nyitották meg. Hossza 78 m, magassága 18 m, egyszerre 8400 ember fér el benne.
Fontos zarándokhelynek számít, és bár hivatalos egyházi státusza és plébánosa nincs a vasárnaponként az itt tartott szentmiséken átlagosan több mint háromezer látogatót fogad.
A templomot sóból faragták ki, három hajóval, oszlopokkal, keresztelőkúttal, szószékkel és feszülettel együtt. Belső tere a fehér sófalaknak és a különleges megvilágításnak köszönhetően misztikus fényben fürdik, barlangszerű kialakítása kitűnő akusztikát eredményez.
