A Titicaca-tótól tíz kilométerre délkeletre, Bolívia és Peru határához közel található egy fennsík, amelyre egy inkák előtti civilizáció templomkomplexumot épített.

Az egész együttest Tiwanakunak nevezzük, a furcsa kövekből álló területet pedig Puma Punkunak, amely aymara nyelven a "puma ajtaját" jelenti. A Plataforma lítica nevű területen felállított Puma Punku (és egyébként az egész komplexum) három nagy építési korszakban készült valamikor Kr.u. 300 és 500 között, mintegy hatszáz évvel az inkák megjelenése előtt. Fénykorában csodálatos látványt nyújthatott: az itt dolgozó régészek szerint díszített, fényesre csiszolt fémplakettek, élénk színű kerámiák és szövetek díszítették, és az ősi társadalom elitebb tagjai, valamint a papi réteg járhatott ide.

Tulajdonképpen vajmi keveset tudunk magáról a kultúráról, amely Tiwanakut felépítette, mivel nincsenek írásos emlékeink róluk - csupán kezdetleges képírásuk maradt fenn, amellyel valószínűleg az építkezéseket is koordinálhatták. A régészek nagyjából megegyeznek abban, hogy az aymara indiánok húzhatták fel a lenyűgöző építményeket, bár közvetlen bizonyíték erre sajnos egyelőre nincsen.

Az inkák, mikor a hódító spanyolok megkérdezték tőlük, mi is pontosan Puma Punku, azt állították, hogy a komplexumot még isteneik építették, jóval az ő születésük előtt. Ők úgy gondolták, hogy az inka nép az első, amelyet az istenek megteremtettek, és ehhez még akkor is ragaszkodtak, amikor már számukra is nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem igaz. Ha elismerik, hogy Puma Punkut egy előttük majdnem ezer évvel létező civilizáció építette, azzal azt is bevallják, hogy nem ők voltak az elsők - így egyszerűbb volt ráfogni az istenekre, hiszen a mélyen hívő inkák azonnal elhitték a vallásos verziót is.

Sem istenek, sem földönkívüliek nem kellettek azonban ahhoz, hogy Puma Punku kőoszlopait megmunkálják és felállítsák. A régészek nagyrészt a felállított oszlopokból is meg tudták állapítani, hogyan készültek, de jócskán megkönnyítették a dolgukat a félbehagyott, befejezetlen szobrok.

A környéken talált legnagyobb megmunkált szikla 7,81 méter hosszú, 5,17 méter széles továbbá 1,07 méter vastag, és mintegy 131 tonnát nyom - nem kevés, de nem is lehetetlen dolgozni vele. A monstrumokat valószínűleg homokkal csiszolták, és keményebb kövekkel vájták - a legprecízebb mintákat pedig fémötvözetekkel faragták ki.

A preinka andoki kultúra kifejezetten tehetséges volt a fém megmunkálásában - ismerték a rezet (erről vannak helyszíni bizonyítékok, rézöntők formájában), mégis, a réz nem lehetett elég kemény ahhoz, hogy ilyen pontos mintákat hozzanak létre az ebből készült vésőkkel. Ezért erősebb réz-arzén-nikkel ötvözetet használtak, amelyből az arzén a fém merevségén enyhített, a nikkel pedig az erősségét adta - így már gyerekjáték volt az ötvözetből öntött vésőkkel ilyen gyönyörűen szabályos faragásokat készíteni.

Puma Punku köveit mintegy 90 kilométerrel távolabb, a Copacabana-félszigeten bányászták ki. Egyelőre még nincs megfelelő magyarázat arra, hogyan hozhatták el egészen a Titicaca-tóig a köveket.

Radarvizsgálatok egyébként megállapították, hogy Puma Punku és a közeli Kalasasaya templomegyüttes között rengeteg ember alkotta építményt rejt a föld, amelyek még feltárásra várnak - az is lehet, hogy az egész környék egy hatalmas vallási komplexumnak adott helyet, csak még nem tudunk róla.