Venezuela fővárosát ma elkerülik a turisták, pedig van egy épülete, amely a formája és a története miatt egyaránt egyedülálló nevezetesség lehetne. Caracas San Agustín városrészében egy dombon áll a Helicoide, vagy Helix, amelyet Pedro Neuberger, Dirk Bornhorst és Jorge Romero Gutiérrez tervezett, a tetején lévő kupolát pedig Richard Buckminster Fuller. Egy olyan piramisról van szó, amelyet Pablo Neruda Nobel-díjas költő az egyik legkiválóbb alkotásnak nevezett, amely egy építész agyában megszületett, Salvador Dalí pedig felajánlotta a belső dekorációját.
A Helicoide épületét 1956-ban kezdték el építeni az akkor venezuelai elnök, Marcos Pérez Jiménez diktatúrája idején. A modernista épület az első olyan bevásárlóközpont lett volna a világon, amelyen autóval végig lehetett volna hajtani.
A fel- és levezető négy kilométer hosszú rámpák mellett üzletek sorjáztak volna, amelyek előtt a járművek közvetlenül leparkolhattak volna. Több mint 300 boltnak volt hely, ezen felül egy ötcsillagos hotelt, egy héttermes mozit, egy kiállítótermet, egy edzőtermet, egy medencét, egy bowlingpályát, és egy óvodát is terveztek oda a megálmodói.
Az épület már majdnem kész volt, amikor Pérez Jiménez elnöksége összeomlott, és megszűnt a projekt finanszírozása. 1961-ben az építkezés leállt, majd egy hosszú csődeljárás eredményeként a Helicoide 1975-ben magánból állami tulajdonba került.
Első lakói, egy földcsuszamlás kárvallottjai 1979-ben költöztek be. Három éven belül azonban már több mint tízezren laktak ott illegálisan, a Helicoide pedig a drog és a szex fellegvára lett. 1982-ben a házfoglalókat kirakták, és múzeumot akartak csinálni az épületből. Ebből azonban nem lett semmi, mert 1984 óta itt van a venezuelai hírszerzés központja, ahol politikai foglyokat vallatnak és kínoznak.
