A scone-i kő (kiejtése: 'szkún'), vagy a Végzet Köve, vagy a Koronázókő az a homokkő, amelyet évszázadokig felhasználtak a skót, majd az angol, majd a brit koronázási szertartásokban. Eredetileg a ma már romos scone-i apátságban őrizték, sokévszázados angliai távollét után 1996. november 30-án az edinburghi várban helyezték el. Skót nemzeti szimbólum, ahogy a magyaroké a Szent Korona.
Scone-i kő replica a Scone Palace-ban
Ismerik más neveken is: Jákob Párnaköve, Jákob Oszlopköve, vagy Tanist kő. (A Végzet Köve néven a Lia Fáil követ is ismerik.)
A hagyomány szerint a követ eredetileg a bibliai Jákob használta párnának. Az egyik legenda szerint a gaelek ősi Dál Riata királyságának koronázóköve volt ír földön, amit a skóciai Caledonia leigázásakor magukkal vittek. Egy másik legenda szerint Szent Columba utazóoltárja volt skóciai missziója idején. A skót uralkodókat már I. Kennethtől kezdve (847 körül) a kövön ülve koronázták meg. Ebben az időben a kő Scone-ban volt.
A Scone-i kő a koronázószékben a Westminster Apátságban, 1855.
A követ I. Edward angol király 1296-ban hadizsákmányként elvitte és a Westminster-apátságban helyezte el. Itt a koronázási trón (Coronation Chair) vagy Szent Edward széke néven ismert öreg faszék ülőrésze alá illesztették vaspántokkal - ezen a széken koronázták meg az angol királyokat, s ezzel szimbolizálták, hogy ők egyben Skócia királyai is. Van olyan hagyomány, amely szerint nem is az igazi követ vitték el, mert azt a scone-i palota szerzetesei úgy elrejtették, hogy máig sem találják . (Bár időnként visszatér a szóbeszéd, hogy a templomos lovagok birtokába került.)
1328-ban a northamptoni szerződés alapján vissza kellett volna szolgáltatni a követ a skótoknak, valójában azonban erre csak több mint hat évszázaddal később, 1996-ban került sor hivatalosan . (1950-ben skót diákok visszalopták a követ - közben véletlenül két darabra törték - és 1951. április 11-én az arbroathi apátság oltárán helyezték el, de amikor a rendőrség rájött, hol van, visszavitték Westminsterbe.)
